„Jiddis nyelv” változatai közötti eltérés

Az askenázi [[zsidó nép|zsidóság]] sorsának alakulása nyelvének fejlődésén is mély nyomokat hagyott. A [[liturgia]] nyelveként mindvégig őrzött és ápolt héber-arámi rétegre a galloromán nyelvterületen számos ófrancia elem rakódott, majd a németországi nyelvi asszimiláció során kialakult jiddis a szláv népek körében a nyelvi élet valamennyi síkján erős szláv hatás alá került. Az [[újkor]]i zsidóüldözések, másrészt a [[Gazdasági rendszer|gazdasági]] válságok nyomására a jiddis nyelvű [[zsidó nép|zsidóság]] tengerentúl is elterjedt, különösen az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban. A [[19. század]] vége óta a jiddis kultúra súlypontja egyre jobban az amerikai kontinensre tevődött át, bár hagyományos európai centrumai is megvannak, elsősorban a volt [[Szovjetunió]]ban ([[Moszkva]], [[Kijev]], [[Lviv]] (Lemberg), [[Odessza]] (Odessza), [[Minszk]], [[Vilnius]], [[Munkács]] stb.), [[Lengyelország]]ban ([[Varsó]], [[Wrocław|Boroszló]], stb.), [[Románia|Romániában]] ([[Bukarest]], [[Csernovic]]) és [[Csehország]]ban ([[Prága]], [[Brünn]]).

A „határokat átlépő” jiddis [[kultúra]] különösképpen virágzott [[Közép-Európa|Közép-Európában]] a két [[világháború]] között. Nem hivatalos fővárosának számított az akkor Lengyelországhoz tartozott Vilna, a mai litván főváros [[Vilnius]], ahol 1700 jiddis nyelvű kiadvány jelent meg, sés ahol Kelet-Európa legnagyobb jiddis [[könyvtár]]a működött. Ugyanezen idő alatt az egykori Szovjetunióban több mint 7 és fél ezer könyvet és brosúrát jelentettek meg jiddis nyelven. A [[náci]] népirtás és a [[kommunizmus|kommunista]] elnyomás azonban egy elszórt kisebbség kihalásra ítélt nyelvének szerepére kárhoztatta a jiddist. A világháború és a szovjet korszak pusztítására jellemző, hogy a híres vilniusi könyvtárból a nácik és a szovjetek 20 ezer ritka könyvet loptak el a 600 éves jiddis kultúráról, sés további 80 ezer könyvet adtak el papírhulladékként papírgyáraknak.

== A jiddis nyelvemlékeinyelv emlékei ==

A jiddis legrégebbi irodalmi emlékei a 12. századra nyúlnak vissza: ezek héber vallásos művek héber betűs, de német (jiddis) nyelvű [[glossza|glosszái]]. Az első összefüggő, nagyobb [[nyelvemlék]]ek a [[14. század]]ból származnak. A 14. századból származik a német ''Kudrun-eposz'' jiddis változata (''Dukus Horant,'' [[1382]]). Nyelvtörténeti szempontból igen jelentősek a jiddis jellegű középkori oklevelek is, amelyekilyenek Magyarországon is előkerültek.

Közigazgatási feladatokat a jiddis csak [[Birobidzsan]]ban lát el, de a világ több részén is rendelkezik sajtóval, könyvkiadással és színházi élettel. Az ortodoxia körében részben a vallásos oktatás nyelvének szerepét is betölti, amennyiben a héber vallási szövegeket a jiddis közvetítésével adják át a fiatal nemzedékeknek.

(A lap jogutódját 1993-tól „Di Jiddishe Gass”-nak hívják, mellette megjelenik még a „Birobizaner Stern”). Ukrajnában ma egy irodalmi folyóirat és három helyi lap jelenik meg („Mamma Loshn”, ill. „Chernowitser Bletter”, Csernovic, „Sholem” , Harkov, „Yiddishe yedies”, Kijev), míg például Moldovában csak egy lap („Unzer Vort”) néhány oldala, stb. A posztszovjet régió országait 1989 és 1994 között 800 000 zsidó hagyta el.

Párizsban nagyszámú jiddisnyelvűjiddis nyelvű közösség él (nem kis részben lengyel bevándorlók), itt működik Európa egyetlen jiddis rádiója (mellette két napilap is megjelenik: „Unzer Shtimme”, „Unzer Vort”), a „Centre culturel yiddish de Paris” keretében színházi előadásokat is tartanak. A jiddisnyelvűjiddis nyelvű színészképzés csak Lengyelországban megoldott (a Zsidó Színház kötelékében), ill.illetve Ukrajnában, ahol a Karpenko-Karij Akadémia időnként zsidó osztályok képzését is indítja (1996-ban 16 hallgató volt).