„Alcimus Ecdicius Avitus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
személy infobox |
|||
4. sor:
Tevékenységét és írásaiban fennmaradt szellemiségét leginkább az [[arianizmus|ariánus]]ok elleni harc jellemezte. Irodalmi hagyatéka nyolcvanhat levelet, köztük komoly [[teológia]]i értekezéseket foglal magában, amelyekben elsősorban a [[monofizitizmus]] és a [[szemipelagianizmus]] ellen foglalt állást. Harmincnégy [[homília|homíliájából]] mindössesen három maradt fenn, ezek egyike a ''Libelli de spiritualis historiae gestis V.'' (Az üdvtörténet eseményeiről írt öt könyvecske) című költeménye. Ebben feldolgozza a teremtéstörténetet, a [[bűnbeesés]]t, a [[özönvíz (mitológia)|vízözönt]], s a kereszténység előképeként értelmezi az [[Egyiptom]]ból való kivonulást, valamint [[Mózes]] és a [[fáraó]] történetét.
Fuscina szerzetesnőhöz írta a szüzesség erényét dicsőítő [[elbeszélő költemény]]ét, amelyet a [[Lucifer]] alakját megjelenítő, az elveszett paradicsom első [[irodalom|irodalmi]] feldolgozásaként tartanak számon. Ezt dolgozta fel később [[John Milton]] ''[[Elveszett Paradicsom]]'' (Paradise Lost) című [[eposz]]ában, és ez inspirálta [[Madách Imre (író)|Madách Imre]] ''[[Az ember tragédiája|Az ember tragédiájá]]''t is.
Verseire a jó szerkesztés és a tiszta [[latin nyelv|latinság]] jellemző, prózai alkotásai azonban már magán viselik a hanyatlás jeleit. Avitus védelmezte a [[pápa (egyházfő)|pápa]]i tekintélyt is, híres kijelentése szerint: ha kétségbe vonják, hogy a pápa a világ pápája, nem a püspök, de a püspökség inog meg.
| |||