„Lovagi rend az ókori Rómában” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Lovagi rend a császárkorban: császárok kékítése |
|||
19. sor:
[[Augustus római császár|Augustus]] élesebben vonta meg a határt a szenátori és a lovagi rend között. Korábban a szenátorok fiai lovagok lettek, és a rendbe tartozás vagyonoi cenzusa mindkét rend esetén 400 ezer sestertius volt. I. e. 18 és 13 között Augustus a szenátorok esetén ezt felemelte 1 millió sestertiusra, de a szenátorok fiait formálisan is felvette a szenátori rendbe.{{refhely|Római társadalomtörténet|115. o.}} Caligula előírása szerint az a lovag, aki szenátori rangúnak minősített állást töltött be, formálisan is átkerült a szenátori rendsbe, ami a szenátori és lovagi állások élesebb elhatárolódásához vezetett.{{refhely|Római társadalomtörténet|116. o.}}
Augustus megújította a lex Rosciát, s felújította az eques publicus-szal kapcsolatos rituálékat is, és kiemelve ezek tekintélyét, számukat 5000-ben maximálta. A római lovagok jegyzékét felülvizsgálta, valamint a lovagi törvényeket négy táblában foglalta össze, amelyhez [[Caligula római császár|Caligula]] még egyet hozzátett. E törvények szabályozásával [[Hadrianus római császár|Hadrianus]] és [[Antoninus Pius római császár|Antonius Pius]] is foglalkozott. Tiberius az aranygyűrű viselését is kiváltságukká tette. A lovagi státuszhoz szükséges előírások a császárkorban is fennmaradtak, csak kissé szélesebb értelmezésben, feltétel volt a szabad polgári születés és a legalább 400 000 [[sestertius]]t kitevő vagyon. Gyarapodott a lovagok által igénybe vehető tisztségek száma is, például [[praefectus]], [[procurator]] stb. A provinciákban is egyre több lovag élt.{{refhely|Római történeti kézikönyv|213. o.}}
A [[2. század]] második felében [[Marcus Aurelius római császár|Marcus Aurelius]] még betartotta a formaságokat, de két legtehetségesebb hadvezérét, [[Pertinax római császár|Pertinaxot]]
A hadseregben a lovagok szerepének erősítését [[Septimius Severus római császár|Septimius Severus]] indította el, aki uralkodása (193–211) alatt három új [[római légió|légiót]] állított fel, amelyek parancsnokai nem szenátori rangú [[legatus]]ok, hanem lovagi [[praefectus]]ok lettek. Ekkortól könyebben szerezhettek a [[centurio|centuriók]] és a rendes szolgálat alól felmentett különleges, többnyire közigazgatási feladatot ellátó katonák (''principales'') lovagi rangot, mint korábban.{{refhely|Római társadalomtörténet|160. o.}} A lovagok közül a 3. században császárrá lett elsőként [[Macrinus római császár|Macrinus]], majd többek között [[Maximinus Thrax római császár|Maximinus Thrax]], [[II. Claudius Gothicus római császár|II. Claudius]], [[Aurelianus római császár|Aurelianus]], [[Probus római császár|Probus]] és [[Carus római császár|Carus]].{{refhely|Római társadalomtörténet|159. o.}} Aurelianus halála után a szenátori rangú [[Tacitus római császár|Tacitus]] megválasztása már inkább a kivételek közé tartozott.{{refhely|Római társadalomtörténet|160. o.}}
A [[3. század]]tól fogva nemcsak a katonai, hanem a legtöbb polgári poszton is lovagok váltották fel a senatorokat.
| |||