Wikipédia

„III. Károly navarrai király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
 
== Élete és uralkodása ==
III. Károly fiatalon házasodott. 1375-ben, [[Soria|Soriában]], feleségül vette [[Kasztíliai Eleonóra navarrai királyné|Kasztíliai Eleonóra]] (1362?, 1363? – 1415, avagy 1416) infánsnőt, aki a [[Trastámara-ház]]ból származott; apja [[II. Henrik kasztíliai király|II. Henrik]] (1333, vagy 1334 – 1379), Kasztília királya, az édesanyja Johanna Mánuel (Juana Manuel de Villena y Núñez de Lara) (1339 – 1381), [[Villena]] hercegnője volt.
 
A házasságkötésnek megvolt a maga politikai előzménye: III. Károly apja beavatkozott az 1351-től 1369-ig zajlott, első [[Kasztília|kasztíliai]] polgárháborúnak is nevezett véres belviszályba, ami az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]ból származó utolsó király, [[I. Péter kasztíliai király|I. Péter]] (1334 – 1369), valamint házasságon kívül született féltestvére, Henrik, Trastámara grófja – a későbbi II. Henrik király – között zajlott, és Henrik teljes győzelmével ért véget. II. Károly azonban nem „választott jól”. III. Károly apja ugyanis, az angolokkal együtt, I. Pétert pártfogolta, míg Henrik gróf a franciák támogatását bírta, a [[Valois-ház]]beli [[V. Károly francia király|V. (Bölcs) Károly]] (1338 – 1380) hathatósan segítette őt <ref>V. Károly király III. Károly nagybátyja, az édesanyjának a bátyja volt.</ref> , de Henrik az [[Aragónia|Aragóniai Királyság]]ot is maga mögött tudhatta. A harapófogóba került kis [[Navarra|Navarrai Királyság]]nak szüksége volt arra, hogy kibéküljön déli szomszédjával, ennek jegyében került sor a navarrai trónörökös és a kasztíliai infánsnő házasságkötésére, de a fiatalok között őszinte vonzalom is kialakult.
 
A házastársak útjai azonban hamarosan szétváltak, a következők miatt: Az ekkor zajló [[százéves háború]] alatt II. Károly – ismét – a francia uralkodó ellen fordult. 1377-ben, titokban, felvette a kapcsolatot az angol királlyal, a [[Plantagenêt-ház]]ból származó [[II. Richárd angol király|II. Richárddal]] (1367 – 1400). II. Károly a normandiai birtokainak megtartását remélte, amelyek, az V. Károllyal korábban kötött megállapodás alapján, már a francia királyt illették volna, továbbá azt javasolta, hogy közösen támadjanak Franciaországra, és az angol uralkodó házasodjon be a családjába. A következő évben (1378) V. Károly minderről tudomást szerzett, és azonnal reagált. Egy sereget [Normandia|Normandiába]] küldött, és az ekkor az angolok uralta [[Cherbourg-Octeville|Cherbourg]] kivételével, II. Károly minden [[Normandia|normandiai]] birtokát elfoglalták. Egy másik francia sereg elfoglalta – a két uralkodó korábbi megállapodásai alapján – a II. Károly birtokolta [[Montpellier]]-t; a navarrai uralkodónak semmije sem maradt Franciaországban.
 
Az események idején, 1378. tavasszal, a navarrai trónörökös Párizsban tartózkodott. Nem tudjuk pontosan, mi volt párizsi tartózkodásának az oka, illetve a célja; lehetséges, hogy apja tárgyalni küldte a francia királyhoz, talán ellensúlyozni az angolokkal folytatott tárgyalásait. V. Károly az infánst elfogatta, és abból – a források többségének adatai szerint – csak 1380-ban szabadult ki, és térhetett haza.
 
1387-ben, az apja halálakor, III. Károly jól működő királyság élére került, azonban házassága hamarosan válságba jutott. Nem tudjuk a pontos okát, de III. Károly és felesége között komoly viták robbantak ki. Eleonóra ezért megszervezett egy találkozót, a férje és a bátyja, [[I. János kasztíliai király|János]] (1358 – 1390) kasztíliai király között, hogy hozzájáruljanak ahhoz, hazamehessen Kasztíliába; majd – valószínűleg 1388. februárban – arra való hivatkozással, hogy a megromlott egészségi állapotának használna a kasztíliai éghajlat, vissza is tért Kasztíliába; a házasságból eddig született négy gyermeket (Johannát, Máriát, Blankát, és Beatrixot) magával vitte. <ref>Lásd: [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=article&id=936:ano-1388&catid=18&Itemid=115] – 2015. április 17.</ref>. Eleonóra így nem volt ott férje királlyá koronázásán, amelyre Navarra fővárosában, [[Pamplona|Pamplonában]] került sor, 1390. februárban, férje hiába hívta az ünnepélyes szertartásra.. Ekkor már tartott a [[Római katolikus egyház|Római Katolikus Egyház]] 1378-ban kezdődött és 1417-ben befejeződött, később „nagy nyugati egyházszakadásnak” nevezett válsága. <ref>Lásd: [http://lexikon.katolikus.hu/N/nyugati%20egyh%C3%A1zszakad%C3%A1s.html] – 2015. április 17.</ref> A válság 1378-ban azzal kezdődött, hogy egyrészt megválasztották [[VI. Orbán pápa|VI. Orbán]] (1318 körül – 1389) pápát, másrészt [[VII. Kelemen (ellenpápa)|VII. Kelemen]] (1342 – 1394) ellenpápát, az előbbi [[Róma|Rómában]], az utóbbi [[Avignon]]ban tartotta székhelyét. Franciaország, Aragónia és Kasztília VII. Kelement támogatták, a közéjük szorult Navarra sem tehetett mást. III. Károlyt VII. Kelemen ellenpápa legátusa, Pedro Martínez de Luna y Pérez de Gotor (1328 – 1423), a későbbi [[XIII. Benedek (ellenpápa)|XIII. Benedek]] ellenpápa
koronázta Navarra királyává.
 
1390. októberben meghalt II. Károly sógora, I. János, Kasztília királya. Utódja a még kiskorú fia, [[III. Henrik kasztíliai király|III. Henrik]] (1379 – 1406) király lett, akit 1393-ban a Cortes (a rendi gyűlés) nagykorúvá nyilvánított. Az ifjú királynak a következő évben (1394) egy nemesi csoport lázadásával kellett szembenéznie, amelynek élére Alfonz Henrik (Alfonso Enríquez) (1355 – 1395), Noreña grófja, [[II. Henrik kasztíliai király|II. Henrik]] királynak – III. Henrik nagyapjának – a házasságon kívül született fia állt. Eleonóra a lázadókat támogatta. III. Henrik gyorsan leszámolt ellenfeleivel, Eleonórát – akinek a tartózkodási helyét, Roa várát, megostromolta – foglyul ejtette, és 1395-ben Eleonórának vissza kellett térnie Navarrába. II. Károly nagy örömmel és pompával fogadta a hét év után visszatérő feleségét, bevonta őt az államügyek intézésébe (Eleonóra a férje többször, Franciaországba tett útjai során, régensnőként állt a királyság élén, de királynővé csak 1403. júniusban koronázták), és házasságukból még további négy gyermek született.
 
II. Károly nemcsak Kasztíliával, de Aragóniával is jó kapcsolatokra törekedett, amit – ebben a korban szokásos módon – házasságkötés útján megerősítettek. 1402-ben a navarrai királyi pár másodszülöttharmadik leánya, [[I. Blanka navarrai királynő|Blanka]] (1385 – 1441) infánsnő <ref>Születési idejére lásd: [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=article&id=933:ano-1385&catid=18&Itemid=115 ] – 2015. április 17.</ref> feleségül ment a [[Barcelonai-ház]]ból származó [[I. Márton szicíliai király|I. (Ifjú) Márton]]hoz (1374 – 1409), [[Nápoly és Szicília uralkodói|Szicília királyához]], akinek a második felesége lett. <ref>Blanka apósa [[Márton aragóniai király|I. (Emberséges, avagy Idős) Márton]] (1356 – 1410) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai király]] lett, a [[Barcelonai-ház]]ból származó utolsó uralkodó; aki a fia halála után – II. Márton néven – Szicília királya lett.</ref> Blankát még ebben az évben Szicília királynéjává koronázták.
 
A navarrai uralkodó rendezte a viszonyát a francia királlyal, [[VI. Károly francia király|VI. (Őrült) Károllyal]] (1368 – 1422) <ref>1393. január 28-án, a „vadak báljának” nevezett mulatságon, baleset miatt, VI. Károlynak és négy, farsangi ruhába öltözött, egymáshoz láncolt társának a ruhája meggyulladt. Csak egyikük tudta magát kiszakítani láncokból, a többiek fél órán át lángoltak, és súlyos égési sérüléseikbe, napokon belül, belehaltak; de VI. Károlyt a nagynénje egy köntössel betakarta, így az uralkodónak sikerült megmenekülnie. Ez az eset a teljes őrületbe taszította az uralkodót, akinél az őrültségre való hajlam már korábban is megmutatkozott.</ref>, V. Károly fiával, akivel unokatestvérek voltak. Az 1404. június 9-én, Párizsban megkötött megállapodásban, III. Károly végleg lemondott az Évreux-házhoz tartózott normandiai birtokokról, így Évreux Grófságról és Beaumont-le Roger Grófságról is; továbbá a Champagne-i Grófsággal kapcsolatos követeléséről; cserébe – 1404-től a haláláig – Nemours hercege lett.▼
 
▲A navarrai uralkodó rendezte a viszonyát a francia királlyal, [[VI. Károly francia király|VI. (Őrült) Károllyal]] (1368 – 1422) <ref>1393. január 28-án, a „vadak báljának” nevezett mulatságon, baleset miatt, VI. Károlynak és négy, farsangi ruhába öltözött, egymáshoz láncolt társának a ruhája meggyulladt. Csak egyikük tudta magát kiszakítani a láncokból, a többiek fél órán át lángoltak, és súlyos égési sérüléseikbe, napokon belül, belehaltak; de VI. Károlyt a nagynénje egy köntössel betakarta, így az uralkodónak sikerült megmenekülnie. Ez az eset a teljes őrületbe taszította az uralkodót, akinél az őrültségre való hajlam már korábban is megmutatkozott.</ref>, V. Károly fiával, akivel unokatestvérek voltak. Az 1404. június 9-én, Párizsban megkötött megállapodásban, III. Károly végleg lemondott az Évreux-házhoz tartózott normandiai birtokokról, így Évreux Grófságról és Beaumont-le Roger Grófságról is; továbbá a Champagne-i Grófsággal kapcsolatos követeléséről; cserébe – 1404-től a haláláig – Nemours hercege lett.
II. Károly közvetítői, „mediátori” tevékenységet is vállalt Navarra nagy északi szomszédjánál: A Francia Királyságot ekkor polgárháborúba átfordult, súlyos belviszály dúlta; a navarrai uralkodó azonban nem járt sikerrel. <ref>VI. Károly őrültsége alatt a felesége, [[Bajor Izabella francia királyné|Izabella]] (1370 körül – 1435) királyné, szinte régensnővé vált. 1401 tájékától kezdve, VI. Károly öccse, [[I. Lajos orléans-i herceg|I. Lajos]] (1372 – 1407), [[Orléans]] hercege, egyre nagyobb szerepet játszott a politikában; egyesek sógornője szeretőjének is tartották. Az orléans-i herceg feltörését a nagybátyja, II. (Merész) Fülöp (1342 – 1404), [[Burgundi Hercegség|Burgundia]] hercege, nem tolerálta, de még kevésbé a fia, I. (Rettenthetetlen, avagy Félelem-nélküli) János (1371 – 1419) herceg. A nemesség szinte két pártra szakadt, az orléans-i pártra és a burgundi pártra. A küzdelem oda fajult, hogy I. János herceg 1407-ben meggyilkoltatta I. Lajos herceget. I. Lajos herceg fiának, I. Károly (1394 – 1465) orléans-i hercegnek, amikor 1410-ben másodszor megházasodott, a felesége Bonne d'Armagnac (1394 – 1435) grófnő lett, a nagy-hatalmú főúrnak, VII. Bernátnak (1360 körül – 1418), Armagnac grófjának (Lomagne-ház) a leánya. Ekkortól kezdve az orléans-i párt vezetője valójában VII. Bernát gróf lett; ezért a polgárháborús viszály az armagnac-ok és a burgundiak harcaként folytatódott tovább, egészen 1435-ig. A burgundiai herceg támogatói 1418-ban VII. Bernát grófot, míg az armagnac-ok egy évvel később (1419-ben) I. János herceget, meggyilkolták. (VII. Bernát gróf fiának, Jean IV. d'Armagnac (1396 – 1450) grófnak, III. Károly leánya, Izabella (1396 – 1435 után, 1444?) infánsnő volt a második felesége.)</ref>▼
 
▲II. Károly közvetítői, „mediátori” tevékenységet is vállalt Navarra nagy északi szomszédjánál: A Francia Királyságot ekkor polgárháborúba átfordult, súlyos belviszály dúlta; a navarrai uralkodó azonban nem járt sikerrel. <ref>VI. Károly őrültsége alatt a felesége, [[Bajor Izabella francia királyné|Izabella]] (1370 körül – 1435) királyné, szinte régensnővé vált. 1401 tájékától kezdve, VI. Károly öccse, [[I. Lajos orléans-i herceg|I. Lajos]] (1372 – 1407), [[Orléans]] hercege, egyre nagyobb szerepet játszott a politikában; egyesek sógornője szeretőjének is tartották. Az orléans-i herceg feltörésételőretörését a nagybátyja, II. (Merész) Fülöp (1342 – 1404), [[Burgundi Hercegség|Burgundia]] hercege, nem tolerálta, de még kevésbé a fia, I. (Rettenthetetlen, avagy Félelem-nélküli) János (1371 – 1419) herceg. A nemesség szinte két pártra szakadt, az orléans-i pártra és a burgundi pártra. A küzdelem oda fajult, hogy I. János herceg, 1407-ben, meggyilkoltatta I. Lajos herceget. I. Lajos herceg fiának, I. Károly (1394 – 1465) orléans-i hercegnek, amikor 1410-ben másodszor megházasodott, a felesége Bonne d'Armagnac (1394 – 1435) grófnő lett, a nagy-hatalmú főúrnak, VII. Bernátnak (1360 körül – 1418), Armagnac grófjának (Lomagne-ház) a leánya. Ekkortól kezdve az orléans-i párt vezetője valójában VII. Bernát gróf lett; ezért a polgárháborús viszály az armagnac-ok és a burgundiak harcaként folytatódott tovább, egészen 1435-ig. A burgundiai herceg támogatói 1418-ban VII. Bernát grófot, míg az armagnac-ok egy évvel később (1419-ben) I. János herceget, meggyilkolták. (VII. Bernát gróf fiának, IV. János (Jean IV. d'Armagnac) (1396 – 1450) grófnak, III. Károly leánya, Izabella (1396 – 1435 után, 1444?) infánsnő volt a második felesége.)</ref>
1406-ban meghalt III. Henrik kasztíliai király. Utóda, a fia, [[II. János kasztíliai király|II. János]] (1405 – 1454) király lett. Az egy éves uralkodó nagykorúvá nyilvánításáig a királyság egyik régense a nagybátyja, III. Henrik öccse, [[I. Ferdinánd aragóniai király|Ferdinánd]] (1380 – 1416) infáns lett. III. Károly javított a Navarra és Kasztília közötti kapcsolatokon, kifejezetten jó viszony alakult ki közte és az infáns között; navarrai lovagok részt vettek Ferdinándnak a [[mórok]] elleni harcaiban. <ref>Ferdinánd infáns 1410-ben, Antequera várának elfoglalásával nagy győzelmet aratott a mórok ellen, ezért nevezik Antequerai Ferdinándnak.</ref> Később a gyermekeik össze is házasodtak, de akkor az időközben I. Ferdinánd néven aragóniai királlyá vált kasztíliai infáns már nem élt. <ref>1410-ben, törvényes örökös nélkül, elhunyt [[Márton aragóniai király|I. Márton]] aragóniai király; a királyságban két évig tartó interregnum alakult ki. Ferdinánd infáns igényt tartott a trónra, ugyanis édesanyja, [[Aragóniai Eleonóra kasztíliai királyné|Eleonóra]] (1358 – 1382) királyné, [[IV. Péter aragóniai király|IV. Péter]] (1319 – 1387) aragóniai királynak a leánya, I. Márton királynak a húga volt. Caspe városkában, 1412. júniusban, Aragónia, Katalónia és Valencia képviselői megállapodtak Ferdinánd infáns aragóniai királyságáról, aki I. Ferdinánd néven Aragónia első királya lett a [[Trastámara-ház]]ból; most már ugyanabból a dinasztiából származó uralkodó ült mind Kasztíliának, mind Aragóniának a trónján.</ref>
 
1406-ban meghalt III. Henrik kasztíliai király. Utóda, a fia, [[II. János kasztíliai király|II. János]] (1405 – 1454) király lett. Az egy éves uralkodó nagykorúvá nyilvánításáig a királyság egyik régense a nagybátyja, III. Henrik öccse, [[I. Ferdinánd aragóniai király|Ferdinánd]] (1380 – 1416) infáns lett. III. Károly javított a Navarra és Kasztília közötti kapcsolatokon is, kifejezetten jó viszony alakult ki közte és az infáns között; navarrai lovagok részt vettek Ferdinándnak a [[mórok]] elleni harcaiban. <ref>Ferdinánd infáns 1410-ben, Antequera várának elfoglalásával nagy győzelmet aratott a mórok ellen, ezért nevezik Antequerai Ferdinándnak.</ref> Később a gyermekeik össze is házasodtak, de akkor az időközben I. Ferdinánd néven aragóniai királlyá vált kasztíliai infáns már nem élt. <ref>1410-ben, törvényes örökös nélkül, elhunyt [[Márton aragóniai király|I. Márton]] aragóniai király; a királyságban két évig tartó interregnum alakult ki. Ferdinánd infáns igényt tartott a trónra, ugyanis édesanyja, [[Aragóniai Eleonóra kasztíliai királyné|Eleonóra]] (1358 – 1382) királyné, [[IV. Péter aragóniai király|IV. Péter]] (1319 – 1387) aragóniai királynak a leánya, I. Márton királynak a húga volt. Caspe városkában, 1412. júniusban, Aragónia, Katalónia és Valencia képviselői megállapodtak Ferdinánd infáns aragóniai királyságáról, aki I. Ferdinánd néven Aragónia első királya lett a [[Trastámara-ház]]ból; most már ugyanabból a dinasztiából származó uralkodó ült mind Kasztíliának, mind Aragóniának a trónján.</ref> A navarrai királyi pár leánya, [[I. Blanka navarrai királynő|Blanka]] infánsnő, aki férjének 1409-ben bekövetkezett halála után régensnőként kormányozta Szicíliát; I. Ferdinánd, az 1412-ben trónra lépett új aragóniai uralkodó felkérésére, továbbra is kormányozta a szigetet. (I. Ferdinánd – szintén I. Ferdinánd néven – Szicília királya is lett) továbbra is kormányozta a szigetet. Blanka rendkívül népszerű volt, de 1415-ben, apja folyamatos kéréseinek eleget téve, végleg hazatért Navarrába. 1413-ban ugyanis meghalt Blanka nővére, [[Navarrai Johanna foix-i grófné|Johanna]] (1382 – 1413), a trónörökösnő. III. Károly Blankát 1416-ban hivatalosan is az örökösévé jelölte. Blanka 1420. június 28-án, Pamplonában, feleségül ment I. Ferdinánd kisebbik fiához, [[II. János aragóniai király|János]] (1398 – 1479) infánshoz, aki később, II. János néven, Aragónia királya, és szintén II. János néven, Navarra királya lett, <ref>A történetírás I. János navarrai királyként a csak pár napot élt [[I. János francia király|I. (Utószülött) János]] (1316 – 1316) francia királyt tartja számon.</ref> lett, és akinek Blanka az első felesége volt.
 
Közben, az 1414-ben összeült [[Konstanzi zsinat]], 1417. november 21-én, megválasztotta [[V. Márton pápa|V. Márton]] (1368 – 1431) pápát, ezzel végett vetve az 1378 óta tartó nyugati egyházszakadásnak. Kasztília, Aragónia, Franciaország és Navarra is támogatta V. Márton megválasztását, a reálpolitikus III. Károly elfordult az egykor őt – még legátusként – királlyá koronázó [[XIII. Benedek (ellenpápa)|XIII. Benedek]] ellenpápától.
 
III. Károly navarrai nemesi címeket osztogatott. Elsőszülött fiát, Károly (1397 – 1402) infánst, Viana hercegévé tette (1398), majd a halála után a másodszülött fiát, az öccsét pár hónappal túlélő Lajos (1399 – 1402) infánst. A navarrai trónörökösök később ezt, a Viana hercege címet viselték. AzTörvénytelen féltestvérét, az apjának házasságon kívül született fiát, Leonel de Navarrát (1378 – 1413), Muruzábal várgrófjává kreálta (1407). Luis II de Beaumontot (1412 – 1462) – a nagybátyjának, Lajos (1341 – 1372) infánsnak (II. Károly király öccsének) az unokáját – Lerín grófjává kreálta (1424). Az ő felesége III. Károlynak a házasságon kívül született, Johanna (?– ?) nevű leánya lett. Egyesek szerint a Navarrát az 1400-as évek közepétől az 1520-as évekig, gyakran véresen megosztó, nemesi pártviszálynak, a ''beaumonteses''-nek nevezett csoportosulás és az ''agramonteses''-nek nevezett csoportosulás közötti küzdelemnek a gyökere idenyúlik vissza. <ref>Lásd: [http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Beaumont-csal%C3%A1d_%C3%A9s_a_Navarra-csal%C3%A1d] – 2015. április 17.</ref>
 
III. Károly uralkodása Navarra számára belső békét és gazdasági fellendülést biztosított. III. Károly fényes udvari életet élt, vannak, akik „kora-reneszánsz” uralkodónak tartják, aki méltó volt a „nemes”, és a „jó” jelzőkre.
36 ⟶ 35 sor:
* Mária (1383 – 1406) infánsnő.
* [[I. Blanka navarrai királynő|Blanka]] (1385 – 1441) infánsnő, a későbbi I. Blanka navarrai királynő (1425 – 1441) <ref>Születési idejére lásd: [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=article&id=933:ano-1385&catid=18&Itemid=115] – 2015. április 17.</ref>; első férje: [[I. Márton szicíliai király|I. Márton]]hoz (1374 – 1409), [[Nápoly és Szicília uralkodói|Szicília királya]], második férje: [[II. János aragóniai király|II. János]] (1398 – 1479), Aragónia és Navarra királya.
* Beatrix (1386 körül – 1410/1412) infánsnő; férje: [[II. Jakab nápolyi király|Jacques II de Bourbon]] (1370 – 1438), La Marche grófja.
* Izabella (1396 – 1435 után, 1444?) infánsnő; férje: Jean IV. d'Armagnac (1396 – 1450), Armagnac grófja.
* Károly (1397 – 1402) infáns, Viana hercege.
65 ⟶ 64 sor:
* [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=category&id=18&Itemid=115] - 2015. április 17.
* [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=category&id=19&Itemid=116] - 2015. április 17.
* [http://www.manfred-hiebl.de/mittelalter-genealogie/mittelalter/koenige/navarra/karl_3_der_gute_koenig_1425.html] - 2015. április 17.
* [http://www.manfred-hiebl.de/mittelalter-genealogie/mittelalter/koenige/frankreich/karl_6_der_wahnsinnige_koenig_von_frankreich_+_1422.html] - 2015. április 17.
 
== Származása ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Károly_navarrai_király”