„Christian Götz” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a (Rendezés a gondolatjelek körül)
a
'''Christian Götz''' ([[Lieben]], [[1783]]. – [[Vác]], [[1849]]. [[április 11]].) császári és királyi vezérőrnagy, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] a császári csapatok egyik tábornoka. <!--kérdés hogy rokona e Johann Götznek-->
 
1800. október 27-én lépett önkéntesként a 6. dragonyosezredbe. 1805-től már tisztként részt vett a napóleonNapóleon elleni háborúkban. 1831-től 1848-ig különféle gyalogezredeknél volt szolgálatban. 1848. július 16-án kapott vezérőrnagyi rangot. Ekkor az olasz hadszíntéren harcolt, majd [[padovaPadova]] városparancsnoka lett. A [[Alfred Candidus Ferdinand zu Windisch-Grätz|Windisch-Grätz]] támadásának megindulása előtt rendelték át a magyarországi hadszíntérre.
 
[[1848]]. [[december 30]]-án, a [[téli hadjárat]]ban egy háromezer fős dandár élén betört Észak-Magyarországra és [[1849]]. [[január 2]]-án a budetini ütközetben megverte a [[Beniczky Lajos]] és Querlonde Ferdinánd nemzetőr őrnagyok vezette, háromezer főből álló nemzetőr sereget. Götz csapatai feldúlták és porig égették a [[budetin]]i vár melletti kastélyt, amely így helyreállíthatatlanul elpusztult. A császári győzelemmel bekerítés fenyegette Görgei hadtestét, amely [[Lipótvár]] felmentési kísérlete után a bányavárosokban akart áttelelni. Götz dandára részt vett a bányavárosoknál folyó harcokban, [[január 17]]-én [[Turcsek]] mellett vívott ütközetet [[Aulich Lajos]] hadosztályával, majd Felix Jablonowski tábornok dandárával együtt üldözte Görgey hadtestét a Branyiszkói-hágó felé. A hadművelet végül a [[branyiszkói ütközet]] megnyerésének köszönhetően a magyar csapatokra nézve kedvezően végződött.
 
Az 1849. [[április 10]]-eii [[váci ütközet]]ben a várost védő császári hadosztályt [[Georg Heinrich Ramberg|Ramberg]] tábornok betegsége miatt Christian Götz vezette. Csapatai a a Gombás-patakonpatak átvezető kőhidatkőhídját védték, melyetde azt végül [[Földváry Károly]], a 9. [[Vörössipkások|vörössipkás zászlóalj]] és a 3. fehértollas zászlóalj hősiességének köszönhetően foglaltak elelfoglalták a magyar csapatok. AGötz császáriszemélyesen csapatokirányította visszavonulásáta Götzcsászáriak személyesen irányítottavisszavonulását, és eközben egy gránátszilánk homlokon találta. Sebesülten fogságba esett. A lengyel légió orvosa megpróbálta ellátni sebét, de mintegy harminc órával sebesülése után belehalt sérülésébe. Katonai tiszteletadás mellett temették el. Koporsóját a váci ütközetben is kimagaslóan helytállóhelytállt 3. honvédzászlóalj katonái vitték. Egy beszámoló szerint koporsóját [[Görgei Artúr|Görgei]], [[Klapka György|Klapka]], [[Damjanich János|Damjanich]] és egy törzstiszt bocsátotta le a sírba.
 
Özvegye, Josephin Mamćial 1850-ben kétezer forintos alapítványt tett a váci 32. (Estei Ferdinánd) gyalogezred nevelő intézete számára azzal a feltétellel, hogy férje sírját gondozzák.
* Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
 
[[Kategória:19 XIX. századi katonák]]
[[Kategória:Osztrák katonák|Go~tz]]
[[Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc fontosabb alakjai|Go~tz]]