„A dicső tizenegy” változatai közötti eltérés

Az öt kaszinó: Sahara, Riviera, Desert Inn, Sands, Flamingo.

 

 

Amikor minden kaszinóban a közönség az [[Auld Lang Syne]] című dalt énekli éjfél után, indul az akció. Minden simán megy. Váratlan fordulat, hogy az akció sikeres végrehajtása után a villanyszerelő, Tony Bergdorf az utcán rosszul lesz, összeesik és meghal. Ez elszomorító, de önmagában még nem lenne baj. A problémát több tényező okozza. A kaszinók vezetősége szeretné visszaszerezni a pénzt, vagy annak legalább egy részét. Ehhez egy valamikor profi bűnöző, Duke Santos ([[Cesar Romero]]) jelentkezik, aki a pénz 30%-áért vállalja, hogy visszaszerzi az elrabolt összeget, ha pedig ez nem sikerül, nem kap semmit. Véletlenül meghallja, hogy az elhunyt abban a bizonyos katonai egységben szolgált valamikor, amiben annak a nőnek a fia, akit el akar venni. Az egykori bűnöző egy pillanat alatt rájön, hogy a fiú is benne van a dologban. Mivel egykori katonatársait is látták a városban, ezért felkeresi Oceant és Fostert a szállodai szobájukban. 50% fejében vállalja, hogy nem adja fel őket a rendőrségen. Hogy ne kelljen fizetniük ilyen hatalmas részt a zsarolónak, kitalálják, hogy éjszaka a pénzt az elhunyt koporsójába rejtik, mivel tudják, hogy özvegye ([[Jean Willes]]) másnap érkezik és San Franciscóba akarja szállítani a holttestet. Egyikük könyörületből tízezer dollárt kivesz a csomagból, hogy azt közvetlenül az özvegynek tudják adni. Elköveti azonban azt a hibát, hogy a pénzt összefogó papírcsíkot a koporsó mellett elejti. Mivel Santos már járt a temetkezési vállalkozónál korábban, megkérte az egyik tulajdonost, hogy jelezze neki, ha szokatlan dolgot vesz észre. Ezért telefonhívást kap a katonatársak érkezéséről a temetési szertartásra. Az özvegy úgy döntött, hogy fölösleges a holttestet elszállíttatnia. A szertartáson kiderül, hogy nem temetésről van szó, hanem [[hamvasztás]]ról. Így a koporsóba rejtett pénz a holttesttel együtt elég...