„Forster Gyula” változatai közötti eltérés

'''Forster Gyula''', (pusztakéri)Pusztakéri<ref>Révai lexikon</ref> '''Forster Gyula''' báró ([[Esztergom]], [[1846]]. [[december 21.]] – [[Budapest]], [[1932]]. [[július 18.]]) jogi és művészeti szakíró, az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] tagja ([[1899]] - [[1904]]), a [[Műemlékek Országos Bizottsága|Műemlékek Országos Bizottságának]] elnöke.

Forster János primatialis jószágkormányzónak fia. A gimnáziumbe Esztergomban járt, ezután a pesti egyetemen végzett jogi tanulmányokat, majd a doktorátus elnyerése után 1869-től két éven át Párizsban tanult, a Collège de France-on. [[1872]]-ben ügyvédi oklevelet kapott, de még ugyanebben az évben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba nyert beosztást mint fogalmazó dr. Hegedűs Lajos miniszteri tanácsos mellett. Később a képzőművészetekre, alapítványokra és műemlékekre vonatkozó ügyek vezetője, 1883. április 22-banén miniszteri tanácsos lett., minisztériumiezen állásáról 1886-ban lemondott. [[1887]] és [[1911]] között a [[Magyar Földhitelintézet]] egyik igazgatója volt. 1887-től a Műemlékek Országos Bizottságának alelnökeként, majd [[1895]]-től elnökeként nagy része volt sok hazai műemlék helyreállításában és megmentésében. Másodelnöke volt az Országos Képzőművészeti Tanácsnak, elnöke az Erzsébet királyné-emlékbizottságnak. Tagja volt annak a kiküldött bizottságnak, amely 1906-ban [[II. Rákóczi Ferenc]] és bujdosó társai hamvait Törökországból hazahozta. A1891-től a Magyar Tudományos Akadémia archeológiai bizottságának tagja, 1899-ben az intézmény tiszteletbeli tagjávátagja, 1904-ben pedig az MTA igazgatótanácsának tagjává választottaválasztották. 1904-ben a magyar bárói méltóságot és az örökös főrendiházi tagságot, 1911-ben pedig a belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte. Nagy alapítványokat tett a hazai földművelést elmozdító munkák, egyháztörténeti monográfiák és levéltári kutatások, valamint a magyar történeti tárgyú festészet elősegítésére.