„Számwald Gyula” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
24. sor:
Mikor [[Abraham Lincoln|Lincoln]] elnök kibocsátotta felhívását önkéntes csapatok felállítására, [[1861]] májusában Stahel megkezdte a 8. New York-i gyalogezred szervezését. Az [[Bull Run-i csata (1861)|első Bull Run-i csatában]] 1861. [[július 21.|július 21-én]] ennek az ezrednek volt a parancsnoka és rá hárult a feladat, hogy a vesztes csata után biztosítsa az északiak számára a visszavonulást. Magyarok is szolgáltak ezredében, köztük [[Pokorny Antal]] alezredes. Stahel Gyula részt vett a polgárháború számos csatájában, különösen kitüntette magát [[1862]]. [[június 8.|június 8-án]] a Cross Keys-i ütközetben, majd [[1864]]. [[június 5.|június 5-én]] a piedmonti ütközetben. Ez utóbbiért [[1893]]-ban megkapta a legnagyobb amerikai katonai kitüntetést a [[Medal of Honor]]-t. Hősiességét és katonai vezetői tehetségét már a polgárháború alatt is elismerték, 1861. november 12-én dandártábornoki, 1863. [[március 14.|március 14-én]] pedig vezérőrnagyi kinevezést kapott.<ref name="Tudomány 2012"/> Így ő egyike az amerikai polgárháború hét magyar származású tábornokának.
A piedmonti ütközetben bal karját szétroncsolta egy golyó. Sebei begyógyultak, de ez katonai pályafutásának végét jelentette. Ezután haditörvényszéki elnök volt a polgárháború végéig, a háború után amerikai főkonzul lett [[Japán]]ban, majd [[Sanghaj]]ban. Érdekes, hogy polgárháborús ellenfele, John S. Mosby ugyanebben az időben [[
[[File:12-07-15-arlington-friedfhof-RalfR-074.jpg|bélyegkép|jobbra|220px|Síremléke az Arlington Nemzeti Temetőben, [[Washington (főváros)|Washington, D.C.]]]]
1896-ban Stahel hazalátogatott a millenniumi ünnepségekre, de itthon nem vették észre, így járt [[Pulitzer József]] újságmágnás is 1875-ös magyarországi látogatása alkalmából, [[Xántus János (etnológus)|Xantus János]] hazai megbecsülése is sok kívánnivalót hagyott maga után. Stahel békésen élte öreg napjait New York-ban, esténként szálláshelyének halljában üldögélt, s amerikai barátaival beszélgetett, akik szívesen hallgatták visszaemlékezéseit [[Abraham Lincoln]] elnökről, [[Ulysses S. Grant]] tábornokról, stb. Csendes, boldog öregséggel áldotta meg a sors.
| |||