Főmenü megnyitása

Módosítások

cognaci
A császár számára [[1525]] végére vált létfontosságúvá a békekötés, amikor Velence és a pápa felvetette, hogy [[Francesco Sforza (1495–1535)|II. Francesco Sforza]] számára kellene visszajuttatnia a [[Milánói Hercegség]]et. Addigra már az egy sikertelen szökési kísérletet is végrehajtó francia király is belátta, hogy kénytelen engedni, így [[1526]]. [[január 14.|január 14-én]] aláírták a [[madridi békeszerződés (1526)|madridi békét]]. Ferenc lemondott lombardiai igényeiről, [[Artois-i Grófság|Artois]] és [[Flamand grófság|Flandria]] birtokáról, átengedte [[Burgundi Hercegség|Burgundiát]] V. Károlynak, továbbá beleegyezett, hogy feleségül vegye Károly császár nővérét, [[Habsburg Eleonóra francia királyné|Habsburg Eleonóra kasztíliai infánsnőt]], az áruló [[III. Károly burgundi herceg|Bourbon Károlynak]] pedig visszaadja minden birtokát.
 
=== A cognac-icognaci liga ===
 
Ferenc [[március 8.|március 8-án]] szabadult, és [[március 18.|március 18-án]] lépte át a spanyol–francia határt a [[Bidassoa]] folyónál. Ugyanekkor a megegyezés értelmében két fia, [[III. Ferenc breton herceg|Ferenc, Bretagne hercege]], a [[dauphin]] (trónörökös) és [[II. Henrik francia király|Henrik, Orléans hercege]] túszként váltotta fel a királyt a spanyol udvarban. A francia király, aki a békeszerződés többi pontját nem kívánta betartani, VII. Kelemen áldásával bejelentette, hogy a [[madridi békeszerződés (1526)|madridi békében]] foglaltakat nem tartja magára nézve érvényesnek, mivel az Károly kényszerítésére született. Időközben az angolokkal is megköttetett a béke [[Hampton Court]]-ban, és a madridi békéből származó jutalom híján elégedetlen VIII. Henrik ezúttal Ferenc és a pápa mellett foglalt állást. A kialakuló ún. [[cognac-icognaci liga]] tagja lett még [[Velencei Köztársaság|Velence]], [[Firenze]] és a [[Milánói Hercegség]] is.
 
Károly gyorsan beavatkozott, csapatai [[1527]]-ben elfoglalták és teljesen kirabolták Rómát. (A „[[sacco di Roma]]” hatására a liga nem átallt az [[Oszmán Birodalom]]mal szövetségre lépni, amely akkor épp Magyarországon harcolt Károly öccse, [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd osztrák főherceg]] ellen.) Ferenc, aki csak ebben az évben tudta megszerezni Anglia támogatását, Nápoly ostromára dobott át csapatokat [[genova]]i hajókon, ám az olasz város flottája hamarosan elárulta, seregeit járvány tizedelte, szárazföldi erősítését pedig megállították. Ferenc ilyen körülmények között belátta, hogy Itáliát nem szerezheti vissza, és béketárgyalásokba kezdett. [[1529]]. [[augusztus 5.|augusztus 5-én]] köttetett meg részben a madridi egyezség mintájára [[cambrai-i békeszerződés|cambrai-i béke]], vagy a „Hölgyek békéje” (''Paix des Dames''; ugyanis Ferencet anyja, [[Savoyai Lujza, Franciaország régense|Savoyai Lujza hercegnő]], Károlyt pedig nagynénje, [[Habsburg Margit savoyai hercegné]], Németalföld kormányzója képviselte). Ebben a francia király lemondott Flandriáról és Artois-ról, illetve az [[1521]]-ben elveszett [[Tournai]]-ról, de megtarthatta Burgundiát, és a két évvel azelőtt meghalt Bourbon Károlynak adandó megalázó jóvátétellel sem tartozott a továbbiakban. Az egyezség rendelkezett a dauphin és öccse kiszabadításáról is kétmillió arany [[écu]] (escudo) váltságdíj fejében. A hercegek [[1530]]-ban tértek haza; ugyanekkor VII. Kelemen [[Bologna|Bolognában]] kibékült V. Károllyal, akit császárrá koronázott, Ferenc pedig feleségül vette Habsburg Eleonórát.
=== Angol és skót harcok ===
 
VIII. Henrik az 1530-as években elszakadt a pápai fennhatóságtól, megalakítva a független [[anglikán egyház]]at. Tette kiátkozást vont maga után. Bár kétségkívül erős hagyományai voltak a francia egyházi autonómiának is, a mindvégig katolikusnak megmaradó Ferenc nem volt hajlandó hasonló lépésre a [[gallikanizmus]] esetében, sőt szorosabbra vonta szövetségét Rómával, amikor fiát, a későbbi II. Henriket VII. Kelemen unokahúgával, [[Medici Katalin francia királyné|Medici Katalin]]nal házasította össze. Bár a cognac-icognaci ligában még együtt léptek fel, a két királyság viszonya részben vallási okokból is meglehetősen rosszul alakult a későbbiekben, amihez hozzájárult, hogy a [[százéves háború]] óta angol kézen volt [[Calais]] fontos kikötője. Igaz, az V. Károly elleni háborúskodás mellett ez csak másodrangú konfliktus maradt.
 
[[1542]]-ben meghalt Ferenc régi szövetségese és hajdani veje, [[V. Jakab skót király|V. Jakab]], [[Skócia]] királya. Lánya, [[I. Mária skót királynő|Stuart Mária]] még csecsemő volt, és anyja, [[Lotaringiai Mária skót királyné|Lotaringiai Mária]] kénytelen volt rejtegetni őt, mert Henrik azonnal nyomást gyakorolt rá, hogy összeházasítsa fiával, ami a két trón egyesítését jelentette volna. Franciaország gyorsan segítséget küldött az angol betörések ellen. A konfliktus során, [[1544]]-ben az angolok Calais-ből kiindulva elfoglalták [[Boulogne-sur-Mer |Boulogne]] kikötővárosát is. A két kikötőt Ferenc halála után szerezte vissza az utóda.