„Edvi Illés Aladár (festő)” változatai közötti eltérés

 

==Pályafutása==

1888 és 1893 között a budapesti mintarajziskolában kezdte tanulmányait [[Greguss János]]nál és [[Székely Bertalan]]nál, majd 1893–tól 1895-ig a [[párizs]]i Julian Akadémián tanult, ezt követően pedig [[London]]ban tanulmányozta az angol vízfestészetet. 1903-tól 1935-ig oktatott a Képzőművészeti Főiskolán. Képeivel 1891-től rendszeresen szerepelt a [[Műcsarnok]]ban. 1916-ban a kis állami aranyérmet nyert a Műcsarnokban, majd 1925-ben pedig ''Delelő ökrök'' című festményével elnyerte a Pállik-díjat. Belföldi és külföldi sikereit elsősorban gondosan kidolgozott akvarelljeinek köszönhette, művei közül többen is felfedezhetők [[anglia]]i, [[olaszország]]i, [[törökország]]i, [[erdély]]i és [[hollandia]]i utazási élményeinak hatása. Dolgozott a [[nagybánya]]i, a [[kecskemét]]i, a [[szentendre]]i és a [[budapest]]i művésztelepeken is. [[Malonyai Dezső|Malonyay Dezső]] ''A magyar nép művészete'' című munkájának I. kötetét (1903–04), valamint [[Mikes Kelemen (író)|Mikes Kelemen]] leveleinek díszkiadását (1905–6) is az ő illusztrációi díszítik. A [[Magyar Nemzeti Galéria|Magyar Nemzeti Galériában]] láthatóak a következő képei: ''Őszutó; Vihar előtt, Tehén az istállóban, Igás lovak, Pihenő''. Munkái többnyire posztimpresszionista jellegű tájképek és csendéletek.