„Iamblikhosz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{nemzetközi katalógusok}} sablon elhelyezése AWB |
Fmvh (vitalap | szerkesztései) a apró jav. |
||
2. sor:
'''Iamblikhosz''' (Ἰάμβλιχος, [[arámi nyelv]]en ''ya-[[Melkart|mlku]]'', „Ő egy király”, latinosan ''Iamblic(h)us Chalcidensis'', Khalkhisz, Szíria, ''Coelosyria'', [[250]] - [[330]] körül) [[szíria]]i, valószínűleg [[arámiak|arameus]] származású, görögül író filozófus. Főleg [[Apameia|Apameiában]] élt és tanított, az [[újplatonizmus]] dualista irányzatát hozta létre.
Az [[ókor]]i hagyomány az újplatonista [[türosz]]i [[Porphüriosz]] (Porphyrius) tanítványának mondja. Csodatetteiről életrajzírója Eunapius írt. Az egyik legfontosabb műve a ''De Mysteriis'', amit a [[Misztériumjáték|misztériumokról]] írt. Iamblikhosz ebben azt állítja, hogy az olyan „barbár szent népek”, mint amilyenek az egyiptomiak és az asszírok voltak, még őrizték a régi tudást, még „ismerik az istenek eredeti neveit”, amit a hellének már elfelejtettek. Ennek pedig az az oka, hogy a keletiek hagyományőrzők, ellenben a hellének folyton újítanak. Ez a „csodás és titokzatos Kelet” [[toposz]]a. Keleten még tudják a választ a legfontosabb kérdésekre, még
Másik fontos műve a [[püthagoreusok]] iskolájáról írt könyve ''(Pythagorica)'', bár ez leginkább kompiláció korábbi iratokból. [[Püthagorasz]] több művének is fő témája, mivel őt csodatévőnek ábrázolta és egyfajta [[Jézus]]-ellenképnek szánta. „Az istenekről” ''(Peri theón)'' című művét egyik leghíresebb követője [[Flavius Iulianus római császár]] felhasználta a „Héliosz király” című írásában. Iulianus a keresztény hit elhagyása után 351-ben [[Nikomédia|Nikomédiába]], [[Pergamon]]ba, majd [[Epheszosz]]ba utazott, ahol a [[neoplatonizmus]] és Iamblikhosz hívévé vált és [[Aedesius]] neoplatonista filozófus tanítványa lett.
| |||