„Iona Emmanuilovics Jakir” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
46. sor:
1937. május 10-11-én a Vörös Hadseregben komoly felbolydulást keltett néhány jelentős személyi változás. Tuhacsevszkij marsallt leváltották honvédelmi népbiztos-helyettesi pozíciójából, és a katonai szempontból jelentéktelen [[Volgai Katonai Körzet]] élére nevezték ki. Ugyanekkor Jakirt is áthelyezték: Kijev helyett Leningrád lett az új állomáshelye,<ref>{{cite book |author=Thos. G. Butson |title=The Tsar's Lieutenant. The Soviet Marshal |publisher=Praeger Publishers |year=1984 |id=ISBN 0-03-070683-1}}, 221. o. (angol nyelven)</ref><ref>{{Opcit|n=Erickson|o=460}}</ref> ez azonban (a Tuhacsevszkijjel történtekhez képest) korántsem volt egyértelmű lefokozás.<ref>{{Opcit|n=Conquest|o=193–194}}</ref> Tuhacsevszkijt (immár az új állomáshelyén) május 22-én letartóztatták. Jakir épp egy konferencián vett részt a Kijevi Katonai Körzetben, amikor hírét vette az esetnek; a rendszerint vidám, tréfálkozó férfi feltűnően komor, levert és hallgatag lett ezek után,<ref name="Opcit|n=Conquest|o=200">{{Opcit|n=Conquest|o=200}}</ref> bár ezt többen is az áthelyezésének tulajdonították.<ref>{{Opcit|n=Gorbatov|o=164}}</ref>
1937. május 31-én az [[NKVD]] letartóztatta és a moszkvai [[Lubjanka]] börtönbe szállította Jakirt,<ref group="j">Jakir május 30-án tért vissza Kijev melletti dácsájába egy katonai konferenciáról. Itt hívta fel telefonon Vorosilov, és haladéktalanul Moszkvába rendelte a Katonai Forradalmi Tanács gyűlésére. Jakir megkérdezte, repüljön-e, de a népbiztos azt felelte, elég, ha vonattal jön (azaz világosan tudta, mi vár a körzetparancsnokra). Jakir még aznap útnak indult a 13:15-ös kijevi vonattal Moszkvába. A vonat hajnalban megállt Brjanszkban, ahol a felszálló NKVD-sek letartóztatták Jakirt; helyettesével, Zaharcsenkóval tudta megüzenni a családjának, mi történt vele, és azt is, hogy ártatlan. A vonatról leszállva autóba ültették, és egyenesen a Lubjankába száguldottak vele, ahol magánzárkát kapott, az egyenruháján viselt rangjelzését és érdemrendjeit pedig leszaggatták. Mivel a vallatók biztosak voltak abban, hogy ellenáll majd a „tudományos módszerekkel végzett nyomozásnak”, (Tuhacsevszkijhez, Primakovhoz és Korkhoz hasonlóan) végig magánzárkában, a többiektől elkülönítve őrizték.</ref><ref name="Opcit|n=Conquest|o=200"/><ref>{{Opcit|n=Butson|o=224. és 227}}</ref> akit – [[Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij|Tuhacsevszkij]]hez és másik hat letartóztatott katonai vezetőhöz ([[Robert Petrovics Eideman|Robert Eideman]], [[Borisz Mironovics Feldman|Borisz Feldman]], [[Avguszt Ivanovics Kork|Avguszt Kork]], [[Vitalij Markovics Primakov|Vitalij Primakov]], [[Vitovt Kazimirovics Putna|Vitovt Putna]] és [[Ijeronyim Petrovics Uborevics|Ijeronyim Uborevics]]) hasonlóan<ref group="j">Vorosilov jegyzetfüzetének tanúsága szerint július 7-én, alig 5 nappal a kivégzések végrehajtása előtt a Tuhacsevszkij-perben még mind az elítéltek, mind a bírák ([[Jakov Ivanovics Alksznisz|Jakov Alksznisz]], [[Ivan Panfilovics Belov|Ivan Belov]], [[Vaszilij Konsztantyinovics Blücher|Vaszilij Blücher]], [[Szemjon Mihajlovics Bugyonnij|Szemjon Bugyonnij]], [[Pavel Jefimovics Dibenko|Pavel Dibenko]], [[Jeliszej Ivanovics Gorjacsev|Jeliszej Gorjacsev]], [[Nyikolaj Dmitrijevics Kasirin|Nyikolaj Kasirin]], [[Borisz Mihajlovics Saposnyikov|Borisz Saposnyikov]], illetve [[Vaszilij Vasziljevics Ulrich|Vaszilij Ulrich]]) névsora képlékeny volt. Jakirnak azonban biztos helye volt az elítéltek között: rögtön másodikként szerepelt a neve Tuhacsevszkijé után.</ref><ref>{{cite book |author=Kun Miklós |title=Az ismeretlen Sztálin |publisher=PolgART Könyvkiadó/Athenaeum 2000 Kiadó |year=2002 |id=ISBN 963 07 55920}}, 395. o.</ref> – [[trockizmus|trockista]], szovjetellenes tevékenységgel, illetve a [[Nemzetiszocializmus|nácik]]nak való kémkedéssel vádoltak meg,<ref group="j">A vádak között például a következő esztelenségek is elhangzottak (az első kettő magának Sztálinnak a szájából): hogy Jakir májbetegséget színlelve, nyugati szanatóriumokba vonulva informálta a német titkosszolgálatot; hogy Tuhacsevszkijhez és [[Avel Szaframovics Jenukidze|Jenukidzé]]hez hasonlóan hasonlóan neki is viszonya volt egy német kémnővel, Josephine Heinzével; hogy [[Jan Gamarnyik]]kal együtt tervelt ki egy Jezsov elleni terrorista merényletet, és megbízást is adott a végrehajtására; illetve hogy Tuhacsevszkijjel és Uboreviccsel szándékosan törekedtek a motorizált haderő megerősítésére, hogy meggyengítsék, sőt szabotálják a lovasságot.</ref><ref>{{Opcit|n=Baberowski|o=294. és 296}}</ref><ref>{{Opcit|n=Ziemke|o=202}}</ref><ref name="Opcit|n=Erickson|o=482">{{Opcit|n=Erickson|o=482}}</ref> és – az együttműködő Feldman kivételével<ref>{{Opcit|n=Rayfield|o=353}}</ref> – kegyetlenül megkínoztak.<ref group="j">Jakirt kilenc napon át kínozták, mire kiverték belőle a beismerő vallomást.</ref><ref name="Opcit|n=Conquest|o=201">{{Opcit|n=Conquest|o=201}}</ref> Jakir (amíg meg nem törték) mindvégig ártatlannak vallotta magát: Sztálinnak írt leveleiben és az 1937. június 11-én tartott tárgyalás során is. Noha (általánosságban) beismerte az összeesküvést, a tárgyaláson tagadta a kémkedés vádját, sőt amikor azt kérték tőle, hogy bővebben fejtse ki vallomása egyes pontjait, kijelentette, hogy az írásos vallomásán kívül nem tud többet mondani.<ref name="Opcit|n=Conquest|o=201"/><ref>{{Opcit|n=Taylor|o=163}}</ref> Egyik utolsó Sztálinhoz írt levele (amelynek egy hosszabb, [[Georgij Konsztantyinovics Zsukov|Zsukov]] által idézett változata<ref group="j">A második, hosszabb változat szövege szabad fordításban kb. így hangzik: „Először is, Sztálin elvtárs, azért merek Önhöz fordulni, mivel mindent elmondtam, és úgy hiszem, hogy immár ugyanaz az őszinte és hűséges párttag és forradalmár vagyok, mint sok-sok évvel ezelőtt. Egész felnőtt életem önfeláldozással és az összeesküvők elleni becsületes munkával telt – most pedig itt állok az árulás lemoshatatlan mocskával besározva... A nyomozás lezárult. Elítéltek árulóként. Én beismertem és meg is bántam a bűneimet. Hiszek a bíróság teljes körű alkalmasságában, ítélőképességében és ítéletében. Immár az utolsó leheletemig becsületes katona vagyok, és az Ön, a párt és az ország iránti szeretettel az ajkamon, valamint a kommunizmus győzelme iránti töretlen hittel fogok meghalni.” A levél hossza, ill. az elejének a Jezsovnak 2 nappal a halála előtt írt levél elejéhez (lásd 36. jegyzet) való hasonlatossága miatt kétlem, hogy a hosszabb verzió lenne a valódi. Zsukov az „itt állok” résztől idézte.</ref> is ismert – őszinte és szívhez szóló: „Becsületem és hűségem sosem szűnt meg a párt, az állam és a nép iránt... Az utolsó leheletemig becsületes katona vagyok, és az Ön, a párt és az ország iránti szeretettel az ajkamon, valamint a kommunizmus győzelme iránti töretlen hittel fogok meghalni.”<ref name="Opcit|n=Conquest|o=201"/><ref>{{cite book |author=Otto Preston Chaney |title=Zhukov |publisher=University of Oklahoma Press |year=2014 |id=ISBN 978-0-8061-4460-3}}, 36. o. (angol nyelven)</ref><ref name="Opcit|n=Butson|o=227">{{Opcit|n=Butson|o=227}}</ref><ref group="j">Jellemző adalék, hogy Jakir (akárcsak például [[Konsztantyin Konsztantyinovics Rokosszovszkij|Rokosszovszkij]]) az utolsó pillanatig naivan hitt abban, hogy Sztálin mit sem tud a katonai csúcsvezetők elleni koholt vádakról. A tárgyaláson a kiábrándult Primakov neki is szegezte a kérdést: „Iona, azt hittem, van eszed. Szerinted ki eszelte ki ezt a kis tréfát?”</ref><ref name="Opcit|n=Butson|o=227"/> Éles ellentétben állnak ezzel a Politbüró tagjai által a papírlapra firkált cinikus, társalgásnak is beillő kommentárok: „semmirekellő rohadék” ([[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]]), „tökéletes jellemzés!” ([[Kliment Jefremovics Vorosilov|Vorosilov]] és [[Vjacseszlav Mihajlovics Molotov|Molotov]]); „ennek az áruló, szemét k****gnek csak egy büntetése lehet, mégpedig a kivégzés” ([[Lazar Moiszejevics Kaganovics|Kaganovics]]).<ref>{{Opcit|n=Sebag Montefiore|o=229–230}}</ref><ref name="Opcit|n=Conquest|o=201"/><ref>{{Opcit|n=Chaney|o=36–37}}</ref><ref name="Opcit|n=Butson|o=227"/>
Jakirt és a másik hét főtisztet a tárgyalás után gyakorlatilag közvetlenül, fellebbezéseik elolvasása nélkül, 1937. június 12-én kora hajnalban agyonlőtték;<ref group="j">A közvetlenül az ítélet végrehajtása előtt állítólag elhangzott utolsó szavait Hruscsov idézte a XXII. Pártkongresszuson: „Örökké éljen a párt, örökké éljen Sztálin!”</ref><ref>{{Opcit|n=Larina|o=160. és 175}}</ref><ref name="Opcit|n=Conquest|o=201"/><ref name="Opcit|n=Chaney|o=37">{{Opcit|n=Chaney|o=37}}</ref><ref group="j">Mikor Sztálinnal közölték Jakir utolsó szavait, a visszaemlékezések szerint átkozódott és káromkodott.</ref><ref name="Opcit|n=Chaney|o=37"/> a kivégzést a [[Lubjanka]] főhóhérára, a hírhedt [[Vaszilij Mihajlovics Blohin|Vaszilij Blohin]]ra<ref>{{cite web |url=http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20120719-vaszilij-blohin-a-vilagrekorder-hoher.html |author=Szegő Iván Miklós |title=Tízezreket ölhetett meg a világrekorder hóhér}}</ref> bízták. A holttesteket azonnal elégették, a hamvakat a [[Donszkoj-kolostor]] udvarán ásott tömegsírba<ref group="j">A tömegsír 1930–42-ben volt használatban. A sír a sztálini elnyomás során politikai okokból likvidált személyiségek, (Jakir mellett) többek között Tuhacsevszkij marsall és az őket vallató [[Nyikolaj Ivanovics Jezsov|Nyikolaj Jezsov]] sokáig jeltelen nyughelye volt. Jelenleg két felirat olvasható rajta. Az egyik még a Szovjetunió fennállása alatt készült, és mindössze ennyi áll rajta: „1. számú tömegsír: 1930–42-ből származó, hozzátartozók által nem igényelt hamvak.” A másik felirat 1989 utánról származik, és a következő a szövege: „Itt nyugszanak az 1930–42 közötti politikai elnyomás ártatlan, megkínzott és agyonlőtt áldozatai. Emléküket örökre megőrizzük.” A képen a sír jelenlegi állapota látható: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c9/Mass_grave_of_victims_of_Stalin%27s_political_repressions_at_the_New_Cemetery_Don.JPG.</ref> szórták. Jakir családtagjait, ahogyan az más politikai elítéltek esetében is szokás volt, azonnal kivégezték<ref group="j">Jakir (természetesen hiába) megpróbált közbenjárni az érdekükben: három nappal a halála előtt levelet írt Vorosilovnak. „K. J. Vorosilovnak. A Vörös Hadseregben hűséges szolgáltattal töltött éveimre való tekintettel arra kérem Önt, hogy támogassa tehetetlen és ártatlan családtagjaimat, és gondoskodjon róluk. Ugyanezt a kérést Ny. I. Jezsovnak is elküldtem. Jakir, 1937. június 9.” Vorosilov mindössze ennyivel kommentálta a levelet: „Általánosságban kételkedem egy becstelen ember becsületességében. K. Vorosilov. 1937. június 10.”</ref><ref name="Opcit|n=Conquest|o=201"/> – így például az öccsét, Morisz Emmanuilovicsot (1902–1937) –, illetve a [[Gulag]]ra küldték: a húga, Izabella Emmanuilovna (1900–1986) tíz, míg a felesége, Szarra Lazarevna (1900–1971) és akkor mindössze 14 éves fia, Pjotr Ionovics (1923–1982) közel húsz évet<ref group="j">Anna Larina szerint „a barátnőmre, Szarra Jakirra már kiszabott 8 éves büntetést azért hosszabbították meg további 10 évvel, mert a táborban megjegyezte, hogy a Földközi-tenger nem marad el szépségben a Fekete-tengertől, és hogy Olaszországban csinos hímzett női blúzokat készítenek. Az efféle »lázító« kijelentéseket a kapitalizmus dicsőítésének tekintették. (Nem túlzás; csakugyan így volt.)”</ref><ref>{{Opcit|n=Larina|o=149}}</ref> töltöttek kényszermunkatáborokban. Jakir katonai tárgyú műveit betiltották. És hogy az elítélt tábornokok erkölcsi megsemmisítése is teljes legyen: az újságokban hazaárulóknak nevezték őket, a kivégzésüket üdvözlő cikkek alatt pedig neves szovjet művészek neve szerepelt – akár valóban aláírták a nyilatkozatot, akár nem (utóbbiak közé tartozott pl. [[Borisz Leonyidovics Paszternak|Borisz Paszternak]] is)<ref>{{Opcit|n=Baberowski|o=293}}</ref>.
| |||