„Németh László (író)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
H. Lecter levéve |
|||
25. sor:
[[1925]] decemberében a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] novellapályázatán a ''Horváthné meghal'' című paraszttörténetével első díjat nyert.
Az év karácsonyán feleségül vette Démusz Ellát ([[1905]]–[[1989]]), Démusz János vendéglős lányát. [[1926]] és [[1944]] között hat lányuk született, közülük ketten csak rövid ideig éltek. Leányai közül Jakabffyné Németh Magdából (1926–) pedagógus; Lakatos Istvánné,
[[1926]]-tól cikkei, könyvismertetései jelentek meg a ''[[Nyugat (folyóirat)|Nyugatban]],'' a ''[[Protestáns Szemle|Protestáns Szemlé]]''ben, a ''Társadalomtudomány''ban, később az ''[[Erdélyi Helikon]]''ba és a ''[[Napkelet (magyarországi irodalmi folyóirat)|Napkelet]]''be is írt, ez utóbbinak [[1931]]-ig vezető kritikusa volt (a ''Protestáns Szemlé''ben és ''Napkelet''ben eleinte Lelkes László álnéven szerepelt).
39. sor:
[[1938]]. [[március 30.|március 30-án]] a [[Nemzeti Színház]] Kamaraszínháza bemutatta ''Villámfénynél'' című darabját, melyet két társadalmi [[dráma|drámájának]] bemutatása követett a Nemzeti Színházban: ''Papucshős'' (1939. november 4.), ''Cseresznyés'' (1942. január 10.). 1939. május 13-án mutatta be a Nemzeti Színház első nagy történelmi drámáját, a ''VII. Gergelyt.''
1939-
A második világháború előtt gyakori és hosszan tartó vendég volt [[Dorog]]on, a városhoz való kötődése mindvégig megmaradt. Élete utolsó író-olvasó találkozóját is ott tartotta, 1970-ben, amelyről a [[Dorogi Gimnázium]] folyosóján elhelyezett kis kiállítás emlékezik meg. A város tisztelete kifejezéseként a gimnáziumot szerette volna elnevezni róla, ám politikai nyomásra a szocialista ideológiának jobban megfelelő Kelen Jolán lett a névadó.<ref>Dr. Csiffáry, Dorog a II. világháborúban: Dorogi Füzetek / 5. sz. 1993.</ref>
47. sor:
1945–48 között főgimnáziumi óraadó tanár [[Hódmezővásárhely]]en. Magyar irodalomtörténetet, de emellett sok más tantárgyat, például matematikát is tanított. 1946-ban [[Keresztury Dezső]] oktatási miniszter megbízta a dolgozók iskolájának szakfelügyeletével, kidolgozta ennek az iskolatípusnak a tantervét.
[[1952]]-ben [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Lev Tolsztoj]] ''Anna Kareniná''jának fordításáért [[József Attila-díj]]jal tüntették ki. [[1957]]-ben [[Kossuth-díj]]at kapott, összegét a (hódmező)vásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozta. [[1959]]-ben a [[Szovjetunió]]ban tett látogatást. Utolsó alkotói korszakában a [[Tihany]]hoz tartozó [[Sajkod]]on<ref>Németh László írásaiban „Sajkód” néven szerepel.</ref> rendezte be írói műhelyét. 1961-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1965-ben [[Herder-díj]]jal, 1968-ban Batsányi-díjjal és „A megbecsülés jele” elnevezésű szovjet kitüntetéssel jutalmazták. 1969-ben a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó megindította életműsorozatát. 1975. március 3-án hunyt el, agyvérzés következtében.
== Művei ==
|