„Németh László (író)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
H. Lecter levéve
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
25. sor:
[[1925]] decemberében a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] novellapályázatán a ''Horváthné meghal'' című paraszttörténetével első díjat nyert.
 
Az év karácsonyán feleségül vette Démusz Ellát ([[1905]]–[[1989]]), Démusz János vendéglős lányát. [[1926]] és [[1944]] között hat lányuk született, közülük ketten csak rövid ideig éltek. Leányai közül Jakabffyné Németh Magdából (1926–) pedagógus; Lakatos Istvánné, [[Németh Ágnes]]bőlÁgnesből <ref>Németh Ágnes az ELTE Természettudományi karán szerzett vegyészi diplomát. 1960–1995 között a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett oktató- és kutatómunkát. Édesapja, Németh László hagyatékának sajtó alá rendezését végzi. Ennek során eddig megjelent a Németh László élete levelekben (1901–48) című kötete (1993).</ref> vegyészmérnök; Dörnyei Józsefné, [[Németh Judit (fizikus)|Németh Juditból]] (1932–) fizikus professzor, MTA-tag és Németh Csillából (1944–) orvos lett.
 
[[1926]]-tól cikkei, könyvismertetései jelentek meg a ''[[Nyugat (folyóirat)|Nyugatban]],'' a ''[[Protestáns Szemle|Protestáns Szemlé]]''ben, a ''Társadalomtudomány''ban, később az ''[[Erdélyi Helikon]]''ba és a ''[[Napkelet (magyarországi irodalmi folyóirat)|Napkelet]]''be is írt, ez utóbbinak [[1931]]-ig vezető kritikusa volt (a ''Protestáns Szemlé''ben és ''Napkelet''ben eleinte Lelkes László álnéven szerepelt).
39. sor:
[[1938]]. [[március 30.|március 30-án]] a [[Nemzeti Színház]] Kamaraszínháza bemutatta ''Villámfénynél'' című darabját, melyet két társadalmi [[dráma|drámájának]] bemutatása követett a Nemzeti Színházban: ''Papucshős'' (1939. november 4.), ''Cseresznyés'' (1942. január 10.). 1939. május 13-án mutatta be a Nemzeti Színház első nagy történelmi drámáját, a ''VII. Gergelyt.''
 
1939-42től 1943-benig [[Móricz Zsigmond]] „adjutánsa” volt a [[Kelet Népe (folyóirat, 1935–1942)|Kelet Népe]] szerkesztésében. 1940-ben Törökvész úti házát felajánlotta egy népfőiskola céljaira, de megnyitására a hatóságok nem adtak engedélyt. A [[második világháború|II. világháború]] alatt a Kelet Népe, a [[Híd (folyóirat)|Híd]] és a [[Magyar Csillag]] munkatársa. Tanulmányait ''A minőség forradalma'' címmel gyűjtötte kötetbe. 1943-ban iskolaorvosként nyugdíjba vonult. A második [[szárszói konferencia]] egyik előadója volt. Az úgynevezett szárszói beszédében<ref>Szárszó : az 1943. évi balatonszárszói [[Magyar Élet-Tábor]] előadás- és megbeszéléssorozata Budapest : Magyar Élet, 1943. 232. o.</ref> 1943 nyarán, egy évvel a magyarországi zsidóság deportálása előtt olyan kijelentést tett a zsidóságra vonatkozóan,<ref>"a zsidókérdést a világtörténelem hozta vissza ránk minden eddiginél súlyosabb alakban [...] Ha a helyzet az marad, ami 1937-ben volt: Magyarországon harminc év múlva nincs zsidókérdés; a zsidóság elillan fölfelé, a gyermektelen jómód retortáin. Azóta minden őket reaktiválta. Elsősorban a zsidótörvények, amelyek nem engedték meg, hogy zsidók legyenek a zsidók; az »őskeresztény« középosztályból kellett zsidókat bérelniök. Elmagyarosodott, fél-, negyed-zsidókat szorítottak megbélyegzéssel közébük. A nemzeti ellenállás napilapjait csak az ő pénzükön lehetett megszervezni. Volt legitimisták, fajvédők, klerikálisok szorultak át az ő fennhatóságuk alá. S most itt van egy béke, amelynek ők lesznek a súgói, s ők lehetnek a kinevezett megváltói is. [...] egészen természetes, hogy az önkritikátlan, bosszúszomjas zsidóságnak a szemérmes kultúratisztelővel szemben ebben a négy-öt évben rendkívül meg kellett erősödnie, s nagyon rossz füle van annak a késköszörülésre, aki nem hallja, hogy Shylocknak éppen a szív kell." Uo. 49. o.</ref> amely Németh egész további sorsát és az egész Németh László-i életműhöz való viszonyulást gyökeresen megváltoztatta, befolyásolta mind a mai napig.<ref>[[Lengyel András (irodalomtörténész)|Lengyel András]]: Németh László Shylock-metaforája : egy metafóra értelme és eszmetörténeti szerepe. In: Utak és csapdák. Budapest : Tekintet, 1994. pp. 193-223. ISBN 963-7217-24-X</ref> Németh a beszéd 1944-es megjelenésekor már kihúzta a zsidósággal kapcsolatos inkriminált sorokat.
 
A második világháború előtt gyakori és hosszan tartó vendég volt [[Dorog]]on, a városhoz való kötődése mindvégig megmaradt. Élete utolsó író-olvasó találkozóját is ott tartotta, 1970-ben, amelyről a [[Dorogi Gimnázium]] folyosóján elhelyezett kis kiállítás emlékezik meg. A város tisztelete kifejezéseként a gimnáziumot szerette volna elnevezni róla, ám politikai nyomásra a szocialista ideológiának jobban megfelelő Kelen Jolán lett a névadó.<ref>Dr. Csiffáry, Dorog a II. világháborúban: Dorogi Füzetek / 5. sz. 1993.</ref>
47. sor:
1945–48 között főgimnáziumi óraadó tanár [[Hódmezővásárhely]]en. Magyar irodalomtörténetet, de emellett sok más tantárgyat, például matematikát is tanított. 1946-ban [[Keresztury Dezső]] oktatási miniszter megbízta a dolgozók iskolájának szakfelügyeletével, kidolgozta ennek az iskolatípusnak a tantervét.
 
[[1952]]-ben [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Lev Tolsztoj]] ''Anna Kareniná''jának fordításáért [[József Attila-díj]]jal tüntették ki. [[1957]]-ben [[Kossuth-díj]]at kapott, összegét a (hódmező)vásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozta. [[1959]]-ben a [[Szovjetunió]]ban tett látogatást. Utolsó alkotói korszakában a [[Tihany]]hoz tartozó [[Sajkod]]on<ref>Németh László írásaiban „Sajkód” néven szerepel.</ref> rendezte be írói műhelyét. 1961-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1965-ben [[Herder-díj]]jal, 1968-ban Batsányi-díjjal és „A megbecsülés jele” elnevezésű szovjet kitüntetéssel jutalmazták. 1969-ben a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó megindította életműsorozatát. 1975. március 3-án hunyt el, agyvérzés következtében.
 
== Művei ==