„Stephen Hawking” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
<small>A 60-as évek elején a fizikustársadalmat megosztotta a világegyetem keletkezésének kérdése. Az egyik elképzelés szerint – amelynek egyik jeles képviselője [[Fred Hoyle]] volt – a világegyetem állandó, keletkezésének nincs kezdete és vége (steady state). A másik csoport elképzelése szerint viszont egy [[ősrobbanás]] (nagy bumm) formájában volt kezdet. Ekkoriban a rendelkezésre álló információk alapján nehéz volt dönteni, de az állandó világegyetem szemléletét több jelentős tudós vallotta magáénak, köztük Stephen Hawking konzulense, [[Dennis Sciama]] is. Későbbi kutatások alapján végül is a tudósok zöme az ősrobbanás- elméletet fogadta el. Fred Hoyle makacs volt, és noha az új információk az elmélete részbeni átdolgozására késztették, egész életében nem tudott szakítani az állandó világegyetem képével. Ironikus, de az ősrobbanás populáris elnevezése, a „nagy bumm” Hoyletól ered, bár ő megvetésből hívta így a számára nem tetsző nézetet.</small>
|}
Cambridge-be érkezéskor Hawkingnak még nem volt szilárd elképzelése, hogy mi lesz a doktori dolgozatának témája. Mivel akkoriban maga is az [[állandó világegyetem]] elméletét fogadta el, konzulensének [[Fred Hoyle]]t szerette volna felkérni, de a neves tudós körébe nehéz volt bekerülni, így bosszúságára a szintén kiváló, de kevésbé közismert szakembert, [[Dennis Sciama]]t kapta témavezetőnek. Hawking utóbb úgy vélte, hogy mivel Hoyle gyakran utazott külföldre, nem sokat látta volna, Sciama segítségére viszont mindig számíthatott, ami hasznosabb volt a kutatásokra nézve.<ref>Stephen Hawking: Einstein álma és egyéb írások, Vince Kiadó, Budapest, 1999. ISBN 963 9192 26 0</ref>
 
Korábbi ügyetlensége és rendezetlen mozgása ekkorra egyre észrevehetőbbé vált. Habár Hawking nem törődött az ekkor még enyhe problémával, édesanyja egy vizsgálatsorozatra küldte. Kéthetes – sokszor fájdalmas – tesztsorozat várt rá, és az orvosok kezdetben tanácstalanok voltak. Végül kiderült, hogy [[amiotrófiás laterálszklerózis]]ban, vagyis ''ALS''-ben szenvedett. Jóslatuk szerint két és fél éven belül meg fog halni, Hawkinget és családját lesújtotta a hír. Stephen azonban még a kórházban tanúja volt annak, hogy a kórtermében egy kisfiú meghal [[leukémia|leukémiában]].{{refhely|Hawking honlapja}} Ez ráébresztette, hogy az ő állapotánál is van rosszabb. Ezt az emléket sokszor felidézte évek múlva is, amikor betegsége miatt hangulata romlott. Orvosai tanácsára ugyan visszatért kutatásaihoz, de a betegség tudata túlságosan elnyomta figyelmét. Wagnert hallgatott és passzivitásba esett, mert nem látta értelmét a munkának. A nyomasztó időszaknak egy a kivégzéséről szóló rémálom vetett véget. Úgy érezte, ha az álombeli kivégzésből kegyelmet kapna, akkor értelmes munkát tudna végezni a társadalom számára. Kevéssel diagnózisa előtt még 1963-ban egy szilveszteri partin ismerkedett meg az egyetemi hallgató Jane Wilde-dal. Ez a kapcsolat szintén segített, hogy kijusson a lelki válságból. Hogy anyagi gondjaikat megoldja, megpályázott egy kutatási ösztöndíjat a ''[[Caius College]]-ban'', amit sikerült is elnyernie, így 1965 júliusában összeházasodtak. Fennállt a lehetősége, hogy meg sem éri a doktori cím megszerzését, mégis belevetette magát a munkába.{{refhely|Hawking biography}} Házasságkötésük után a [[New York (állam)|New York állambeli]] [[Cornell Egyetem]]re utaztak, ahol az [[általános relativitáselmélet]]ről tartottak nyári egyetemet.
Miután Hawking beszéde is kezdett eltorzulni, ezután már csak a beszédét értő személy tolmácsolásával tudott előadásokat tartani. Így diktálta le tanulmányait is. 1985-ben egy genfi utazás során tüdőgyulladást kapott és szervezete összeomlott. Az életét megmentő gégemetszés miatt elveszítette beszédképességét. Több a kommunikációt segítő megoldást kipróbáltak, végül egy Walt Woltosz által fejlesztett gép vált be. Ennek segítségével – az éppen, hogy minimális ujjmozgásra képes – Hawking mindössze egy kapcsoló mozgatásával tud szöveget szerkeszteni, és egy másik készülék segítségével azokat kimondani. Így a kommunikációja gördülékenyebb lett, mint a beavatkozás előtt volt. Egyre több szakember áll a segítségére. Egy végzős hallgatókból álló csoport végzi az útmutatásai alapján a számításokat.{{refhely|NG dokumentumfilm sorozat}}
 
''[[Az idő rövid története|Az idő rövid történetét]] (A Brief History of Time)'', amely laikusok számára magyarázza el a téridő elméletét, 1982-ben kezdte el írni. Az 1988-ban megjelenő könyv kiemelkedő sikert érért el. Négy évig volt a londoni ''Sunday Times'' best-seller listájának élmezőnyében.{{refhely|Hawking biography}} A művet több, mint negyven nyelvre fordították le és világszerte harmincmillió példány kelt el belőle. E könyv révén vált a tömegek előtt is ismert tudóssá. Mivel sokan még ezt is nehezen érthető könyvnek találták, 2001-ben megírta a „''Világegyetem dióhéjban''” (''The Universe in a Nutshell'') című könyvet. Még közérthetőbb stílusban íródott a 2005-ben megjelent „''Az idő még rövidebb története''” (''A Briefer History of Time''). Ez a könyv „''Az idő rövid története''”-ének átdolgozott és kibővített változata.{{refhely|Hawking biography}}
 
2004-ben egy dublini konferencián, mások kutatási eredményének hatására visszavonta a fekete lyukakról szóló - a kvantummechanika szabályainak ellentmondó - azon nézetét, miszerint az anyag elvész benne.
67

szerkesztés