Wikipédia

„Logika” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Bot: Protokollcsere külső hivatkozásokban (WP:BÜ)
a apró jav.
1. sor:
[[Fájl:Gregor Reisch, Margarita Philosophica, Typus Logice.jpg|thumb|250px|[[Gregor Reisch]], Typus logicae, ''Margarita Philosophica'', 1503/08(?). A logika alapszituációját ábrázoló metszet. Az ''igazság'' és a ''hamisság'', mint vadászebek hajszolják a nyúl képében menekülő következtetési problémát. A vadász fegyverei a helyes következtetési szabályok, a szillogizmusok.]]
 
A '''logika''' az érvényes következtetések és bizonyítások illetve az ezzel összefüggő filozófiai, matematikai, nyelvészeti és [[tudományos módszertan]]i kérdések tudománya.<ref>„A logika az érvényes következtetés alapelveivel foglalkozik [...] a logika nem egyszerűen a helyes érvelés, hanem a helyesség törvényeire vonatkozó elmélet[...]” W. C. Kneale - M. H. Kneale: ''A logika fejlődése'', Gondolat, Bp., 1987.</ref><ref>Arisztotelész Első Analitikájának első mondta: „Először is meg kell mondanunk, hogy mi [jelen] érdeklődésünk tárgya, és milyen jellegű tudomány, amibe tartozik: tárgya a bizonyítás és a bizonyító jellegű tudományok.” [http://ebooks.adelaide.edu.au/a/aristotle/a8pra/book1.html] Emellett fontos kiemelni, hogy Arisztotelész a logikát eszköznek (organon) tekintette a későbbi tudományos értekezései számára azzal a céllal, hogy tudományosnak tekinthető kijelentések formáját és szabályait ezekben összefoglalja.</ref><ref>Arisztotelész megfogalmazásával teljes összhangban áll Tarski véleménye: „A nyelvi konstansok, amikkel minden tudományban foglalkoznunk kell két fő részbe sorolhatók. Az első csoport elméletspecifikus. Például az aritmetikában ilyenek a számnevek [...] Másrészt az aritmetika legtöbb mondatában jelen vannak sokkal általánosabb természetű szavak is, melyeket nap mint nap használunk a természetes beszédben is, amik elengedhetetlenek a gondolataink közlésében és melyek függetlenek a beszélgetések tárgyától. Ilyen szavak például a »nem«, »és«, »vagy«, »létezik«, »minden« és ide tartozik még sok más is. Van ezeknek egy saját tudományuk, a logika, mely minden tudomány alapjának tekinthető és melynek a szándéka, hogy ezek szavak jelentését szabatosan megfogalmazza és használatuk szabályait rögzítse.” in: Tarski, ''Introduction to Logic and to the Methodology of Deductive Sciences'' p17, 4th ed, Oxford Univ. Press, 1994</ref> A logika a filozófia része egyfelől a hagyományos besorolás miatt, másrészt amiatt, hogy a logikai elméletek szoros kapcsolatban vannak [[ismeretelmélet]]i és [[nyelvfilozófia]]i kérdésekkel. Ezen felül a XIX[[19. század]] vége óta a logika elválaszthatatlanul összefonódott a matematikával. A matematikai elméletek láttathatók logikai elméletekként, a logikaiak pedig gyakran jól vizsgálhatók matematikai eszközökkel.
 
A logika alapfeladata, hogy olyan formai kritériumokat tárjon fel, amelyek szerint egy adott igaz, vagy igaznak feltételezett ''p''<sub>1</sub>, ''p''<sub>2</sub>, , …, ''p''<sub>''n''</sub> állítások (azaz a '''premisszák''') esetén helyesen következtethetünk egy ''q'' kijelentés (a '''konklúzió''') igazságára. Szimbolikusan a következtetés:
12. sor:
Részben a logika, főként az úgynevezett filozófiai feladata, hogy arra válaszoljon, hogy milyen [[episztemológia]]i vagy [[ontológia]]i előfeltevés vezet egy adott logikai következtetési szabályhoz.
 
A logika azonosítása a formális következtetések tanával és elhatárolása a gondolkodástól a tizenkilencedik19. század szüleménye, és főképp a logikai pszichologizmus, valamint a tradicionális logika elleni harc hozadéka. Az európai gondolkodásban emellett a [[peripatetikusok]] óta hagyomány a logikát tágabban, mégpedig mint a „helyes gondolkodás ill. beszéd”, ezzel összefüggésben mint tudománymódszertant meghatározni.<ref>A szemiotikaként értelmezve például [[Pierre Abélard]]nál: "A logikának pedig az a voltaképpeni feladata, hogy hogy a szavak jelentéssel való felruházását szemügyre véve elemezze, mit is mondunk valamilyen kifejezéssel vagy beszéddel". ''Dialectica'', 286-287. o.</ref><ref>A tradicionális logikafelfogás szellemében megfogalmazott logikadefiníció napjainkban: „A szaktudományok a valóság egy-egy területének megismerésével foglalkoznak. Módszerük a megfigyelés, az adatgyűjtés, és a tények alapján a következtetések levonása. A logika tárgya a gondolkodás. Feladata a gondolkodásformák analizálása, a helyes gondolkodásformák meghatározása és a helyes következtetési szabályok kidolgozása.” (Pásztorné Varga Katalin - Várterész Magda: ''A matematikai logika alkalmazásszemléletű tárgyalása'', Panem kft., 19. o.)</ref> Azt persze e hagyomány hívei sem tagadják, hogy a következtetések elmélete a logika központi és mindenkor legkidolgozottabb részét alkotta.<ref>A Pallas nagy lexikona: [http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/065/pc006546.html#9 Logika] itt pl. Wundtnak azon álláspontja ellen érvel a bejegyzés, miszerint a logika a pszichológia része volna, minthogy a gondolkodás pszichológiai folyamat.</ref><ref>[[Gottlob Frege]] a modern logika úttörője, miközben erősen elválasztja a logikát a pszichológiától, amellyel a tágabb logikaértelmezés félreérthetősége folytán összekeverhető, nagyon sok nyelvfilozófiai kérdést is vizsgált, melyek logikai szemszögből is jelentősek.</ref>
 
A ''logika'' szó a [[Ógörög nyelv|görög]] λόγος (''logos'' – ''ige'', ''szó'', ''beszéd'', ''érv'', ''gondolat'', ''bölcsesség'', ''törvény'', ''számítás'', etcstb.) <ref>[http://archimedes.fas.harvard.edu/cgi-bin/dict?name=lsj&lang=el&word=lo%2fgos&filter=GreekXlit lo/gos<!-- Robot generálta cím -->]</ref> szóból származik.
 
Valójában a logika egyik definíciója sem problémamentes. A logikának a következtetések tanaként vagy hasonlóan való aposztrofálása többek közt a [[releváns logika]] oldaláról támadható, míg a logikát az emberi gondolkodáshoz kötő szerzők számára az okoz gondot, hogy - amennyiben ez szándékuk - hogyan határolódjanak el a logikai pszichologizmustól. Másrészt a huszadik[[20. század]] második felétől halmozódó egyes [[kognitív pszichológia]]i eredményeket - itt elsősorban a [[Wason szelekciós feladat]]tal kapcsolatos eredményeket szokás idézni - is lehetséges úgy interpretálni, miszerint az emberi gondolkodás általában nem a formális logika szabályai szerint működik, így a logikát nem lehet a gondolkodás törvényszerűségeinek tekinteni.
 
== A logika főbb jellegzetességei ==
 
A logika számára alapvető a forma, a séma. Ezen a következőket értjük. Eredetileg a logika az általános és szokásos gondolkodásformákat vizsgálná. A gondolatokba azonban nem látunk bele. Ezek kifejeződéseihez, a nyelvi elemekhez kell fordulnunk, melyek struktúrája feltehetően valahogy kifejezi a beszélő gondolatait. A logika mégsem általában a szavak jelentésével foglalkozik, csak elsősorban néhány jellegzetes, általános használatú szóval. Például az [[aritmetika]] nyelvében „[[hatvány]]” vagy a „[[prímszámok|prímszám]]” vagy az „[[legnagyobb közös osztó]]” adott jelentéssel bírnak, míg az euklideszi szerkesztések geometriában ugyanezek a szavak meglehetősen ritkán fordulnak elő, ahogy az aritmetikában is a „kör”, „egyenes” szó. Az említett szavak tudomány- vagy elméletspecifikusak. Az olyan szavak azonban, mint a
:„nem”, „vagy”, „és”, „ha..., akkor ...” , „létezik”, ...
158 ⟶ 157 sor:
Azt, hogy a logika a helyes gondolkodásformák tudománya, sokan úgy is értették, hogy a logika a gondolkodással foglalkozik. Ebben az esetben a logika a [[kognitív pszichológia]] része lenne. Például [[John Stuart Mill]] a logika tudományát határozottan a [[pszichológia]] részének tekintette, hasonlóképpen [[Gustav Fechner]], [[Wilhelm Maximilian Wundt]], akik a ''pszichologizmus'' jelentősebb képviselői. Ezen felfogás ellen sokan érveltek, épp a 19. századi matematikus-logikusok harcoltak a legélesebben, de rajtuk kívül olyan filozófusok is, mint például [[Edmund Husserl]] vagy [[Ferdinand de Saussure]], a jelenlegi akadémikus tudományon (ide értve a filozófiai és a matematikai kutatásokat egyaránt) belül semmiképp nem mainstream áramlat.
 
Frege az Arisztotelésztől eredeztethető felfogásnak a maga korában újdonságnak ható (noha bizonnyal nem előzmények nélküli) [[platonizmus|platonista]] értelmezést adott. Eszerint visszautasítandó az a definíció, miszerint a logika "a gondolkodás törvényszerűségeinek vizsgálata", hiszen ez a logikát a pszichológia alá rendelné, ellenben helyes az a felfogás, miszerint a logika a "tiszta gondolkodás" törvényeinek gyűjteménye. A "tiszta gondolkodás" objektumai olyan lelki tartalmak, amelyek a szubjektív jellegű képzetektől eltérően, objektívek. Frege szerint "el kell ismernünk egy harmadik tartományt", amely olyan létezőket (az ún. "''gondolati tartalmak''") foglal magába, amelyek bár nem kézzelfoghatóak, nem érzékileg tapasztalhatóak, hanem csak gondolatilag léteznek; ámde nem is szubjektívek, hanem igenis objektív létezéssel bírnak.<ref>Frege: ''Logikai vizsgálódások I. - A gondolat''</ref> Magyarországon a huszadik20. század legelején – alig pár évtizeddel Frege után – [[Pauler Ákos]] épített fel hasonló, anti-pszichologista és platonista logikafilozófiai rendszert, igaz, ez nem Frege hatásának, hanem a közös filozófiai gyökereknek (Lotze, Husserl) köszönhető. Pauler szerint a logika szintén az "Igazság" törvényeinek és nem a gondolkodás törvényeinek regisztrálásával foglalkozik.<ref>Ignácz Lilla: ''[https://web.archive.org/20081216061211/www.geocities.com/elianaszabo/PAULERAKOSLOGIKAJA.htm Pauler Ákos logikája]<!--Ne vedd ki a nem működő geocities linket! A későbbiekben javítani fogjuk, de ahhoz itt kell lennie! 2010. jan. 19.-->'' (pdf).</ref>
 
Korlátozott mértékben elfogadták az arisztotelészi logikabehatárolást a neopozitivisták (logikai pozitivisták) is, amennyiben a tudományok egységes eredetét, metodológiájának egységesítését tűzték ki célul, a logikát pedig az ehhez a célhoz szükséges keretelméletnek tartották. A logika tehát szerintük - akárcsak Arisztotelész ''Metafiziká''jában - „metatudomány”, sőt „A Metatudomány”.
 
=== Mely fogalmak, elméletek nevezhetők logikainak? ===
[[Alfred Tarski]] huszadik20. századi matematikus [[Felix Christian Klein|Felix Klein]] [[erlangeni program]]jához hasonló módon a logika fogalmainak behatárolását javasolta.<ref>''What are logical notations''? - ''History and Philosophy of Logic'' 7, (1986), 143-154. Magyarul: ''Bizonyítás és igazság''; Gondolat, Bp. 1990.</ref>▼
 
▲[[Alfred Tarski]] huszadik századi matematikus [[Felix Christian Klein|Felix Klein]] [[erlangeni program]]jához hasonló módon a logika fogalmainak behatárolását javasolta.<ref>''What are logical notations''? - ''History and Philosophy of Logic'' 7, (1986), 143-154. Magyarul: ''Bizonyítás és igazság''; Gondolat, Bp. 1990.</ref>
 
Bár a „Mi a logika?” általános kérdését e cikkében bevallottan megkerülte (Tarski, amint ezt ki is fejtette, valóban nem tudományelméleti szakember, hanem matematikus volt), azt legalább lehetségesnek tartotta, hogy matematikai fogalmakra alapozott kritériumot adjon arra, mik a logika vizsgálati, illetékességi körébe tartozó fogalmak. Eszerint egy adott formális rendszer körében definiálható olyan fogalmak lennének logikai fogalmak/tulajdonságok, amelyek [[invariáns halmaz|invariánsak]] a tárgyalási univerzum [[bijektív függvény|egy-egy értelmű transzformációira]] nézve. Tehát ha egy ilyen transzformáció sem változtatja meg egy individuum esetében sem a tulajdonság fennállását, akkor az illető tulajdonság „logikainak” tekintendő. Tarski analízise szerint a halmazelméleti számosságfogalomhoz kapcsolódó fogalmak például logikaiak; az azonban a javasolt definíció alapján eldönthetetlen, hogy a halmazelmélet és a matematika úgy általában, a logika része-e. Ez ugyanis különféle alaprelációk (például az „elemének lenni”) különféle formalizálásától, axiomatizálásától is függ, elképzelhetőek olyan axiómarendszerek, melyek szerint az összes matematikai fogalom „logikai”, de elképzelhetőek olyanok is, melyekre alapozva - nem ez a helyzet.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Logika”