„A nitrogén-monoxid biológiai funkciói” változatai közötti eltérés

a
apró jav.
a (→‎A nitrogén-monoxid inaktivációja: Ide is teszek linket a glutationra, hátha valaki csak a képeket nézi :))
a (apró jav.)
 
===== Fiziológiás szabályozása a szintézisnek =====
A NOS aktivitásának szabályozása több módon is lehetséges. A Fe2<sup>+</sup>NO-komplexek stabilitása miatt, bármilyen enzim mely redukált vas-hem intermediert képez gátolható NO-val <ref name="Alderton,W.K. 2001">(Alderton,W.K. 2001)</ref>. A NOS is ilyen enzim, tehát az általa képzett nitrogén oxid egy visszacsatolásos mechanizmus útján képes szabályozni az enzim aktivitását. A nNOS és eNOS izoformák aktivitása Ca<sup>2+</sup>/CaM függő, teljes aktivitásukat 500 nM intracelluláris Ca<sup>+</sup> koncentrációnál érik el. Ca<sup>2+</sup>/CaM függőségük mellett a nNOS és eNOS izoformák foszforiláció által is szabályozhatóak. Az eNOS Ser1179 aminosaván történő, az Akt protein kináz általi fo szforilációjafoszforilációja növeli annak NO produkcióját<ref>(Dimmeler,S. 1999; Fulton,D. 1999)</ref>, míg a nNOS CaM-dependens kináz általi foszforilációja a 847. szerinen csökkenti azt<ref>(Mccabe,T.J. 2000)</ref>. A nNOS további regulátora a PIN („protein inhibitor of NOS”) fehérje, valamint a molekuláris chaperon Hsp90, mely az enzim allosztérikus modulátora <ref name="Alderton,W.K. 2001"/>. A NOS enzimek lokalizációja ko- és poszttranszlációs modifikációval, mirisztoilációval illetve palmitoliációval szabályozható<ref>(Alderton,W.K. 2001; Patterson,S. 2002)</ref>. Az eNOS lokalizációja meghatározott, kaveolákhoz (plazmalemma membrán mikrodomén) kötötten fordul elő endoteliális sejtekben. A nitrogén-monoxid-szintáz hemprosztetikus csoportot tartalmaz, így maga is szubsztrátja a képződő NOnak és peroxinitritnek, így negatív visszacsatolással önmagát szabályozza.
===== NOS gátlószerek =====
A nitrogén-monoxid szintézisét az enzim specifikus inhibitoraival gátolni lehet. A NOS inhibítorokat az enzimmel való kölcsönhatásuk helye, idő- és szubsztrát-függősége, valamint a gátlás mechanizmusa alapján különböztetjük meg. A kölcsönhatás helye alapján léteznek L-arginin kompetítorok, biopterin vagy hem kötőhelyen ható inhibítorok és flavoprotein vagy CaM inhibítorok. A legszélesebb körben használt NOS gátlószerek az L-arginin kompetítorok, mint például az L-NMMA (L-NG-monometil-L-arginin) <ref name="Alderton,W.K. 2001"/>. A NOS-működés gátlása endogén hamis szubsztrátok révén valósul meg, mint például az aszimmetrikus dimetilarginin (ADMA) és a monometilarginin (L-NMMA). Érdekességként említendő, hogy az ADMA szérumszintje terhesség alatt csökken, ha ez elmarad, kísérletes körülmények között praeeclampsia lép fel. Ez a hatás ellensúlyozható L-arginin bevitelével, bizonyítva az NOS alapvető szerepét a jelenségben. Magas ADMA-szint mérhető [[diabetes mellitus]]ban, [[veseelégtelenség]]ben és [[atherosclerosis]]ban. A gyulladásos mediátorok hatására lokálisan megjelenik az iNOS, amely nagy mennyiségű és folyamatos NO termelődését eredményezi a gyulladásos területen.