|
== Az ajtó (történet) ==
{{cselekmény}}
A fiatal írónő, Szabados Magda, és férje új házba költöznek. De Magdának az írás mellett nem maradt ideje a háztartás vezetésére, ezért megkereste a szomszédban lakó Szeredás Emerencet, aki több környékbeli ház házvezetőnője volt. Emerenc Magda kérésére nem adott konkrét választ, csak azt, hogy ő nem mossa akárki szennyesét, ezért először "informálódik" róluk. Emerenc kritériumainak megfelelt Magda és családja, ezért egyik este megjelent náluk és közölte, hogy vállalja a munkát. Amikor az anyagikra kerül a sor, Emerenc ismét nem adott konkrét választ, csak annyit, hogy a munkától függ. Elköszönt Magdától és férjétől, akit ezen túl "Gazdának" szólított. Emerenc rendszeresen átjárt takarítani, vitt néha még ételt is. Egy alkalommal Magda visszavitte Emerencnek azt a tányért, amelyen az egyik "lakoma” volt, ám Emerenc azt mondta, hogy nem az övé az a tál, erre kis idő múlva Magda a földhöz vágta a tányért. Telt-múlt az idő, Magda szorgalmasan dolgozott írta követmezőkövetkező könyvét, és Emerenc is rendre teljesítette a feladatát. Kora reggel takarított, főzött, napközben a járdát seperte, mosott és vasalt is. Egy decemberi napon Magda és férje hazafelé menet egy kiskutyát találtak az utcán. Magdának azonnal megtetszett a kiskutya és hazavitték. Mikor hazaértek épp náluk volt Emerenc, aki azonnal átvette a kutyát, és úgy törődött vele, mintha, egy kisgyerek lenne. Szinte azt lehet mondani, hogy Emerenc kutyája lett, Violának is ő nevezte el. Viola jó barátja lett Emerencnek, ő volt az egyetlen élőlény, aki előtt Emerenc ajtaja "kinyílt". Emerenc mindenkit a lakása előterében fogadott. Ezért több pletyka is keringett, például az, hogy holtat őriz ott bent, vagy az, hogy előzőleg a Grossmann házaspárnál dolgozott, akiket viszont deportáltak, és az ő titkos hagyatékukat őrzi. Természetesen ezek a pletykák mind alaptalanok voltak, egy teljesen más oka volt annak, hogy mért nem mehetett oda be senki. Illetve később mégis bemehetett oda Magda. Magda és Emerenc az idő múlásával egyre közelebb kerültek egymáshoz. Szinte barátnők voltak. Magda még azt is megengedte, hogy Emerenc az ő házukban fogadjon egy fontos vendéget. Emerenc ennek a vendégnek hatalmas lakomát rittyentett, ám az lemondta a látogatást. Emerenc teljesen kifordult magából, és amennyi ennivalót csak tudott, megetetett Violával, a maradékot pedig berakta Magdáék hűtőjébe. De Magda visszavitte, hogy ők nem esznek maradékot, ezért Emerenc fogta, és lehúzta a vécén az elemózsiát. Kettejük kapcsolatában hullámhegyek és völgyek is voltak. Emerenc nagyon félt a vihartól, ennek a félelemnek az okát el is mondta Magdának. Amikor még gyerek volt, a kistestvéreivel egy réten játszottak. Az ikrek szomjasak lettek, ezért Emerenc elment a közeli kúthoz, hogy hozzon nekik vizet. Ám egy pillanat alatt vihar támadt. Az ikrek egy fa alatt álltak. Mire Emerenc odanézett, már csak két szénné égett tuskót látott, mert a fába belecsapott a villám. Emerenc nem akarta elhinni, hogy az a két tuskó a testvére. Kis idő múlva megérkezett Emerenc anyja, és teljesen beleőrült a látványba. Megverte a kislányt, majd a kútba ugrott. Emerenc ezután a nagyapjához került. Ezt a történetet csak Magdának mondta el Emerenc. Egy este Emerenc és Magda a teraszon beszélgettek, mikor hirtelen vihar támadt. Emerenc gondolkodott egy kicsit, majd megígértette Magdával, hogy, amit ott bent lát nem mondja el senkinek. Magda meg is ígérte. Bent nem látott ott mást csak rendet és tisztaságot illetve, miután Emerenc kimondta azt a szót, hogy ''vacsora'', kilenc macska jött elő. Ez volt az Ajtó titka, hiszen, csak 2-t tarthatott volna. De Emerenc nem is tudta megmondani, hogyan is lettek kilencen. Az idő múlásával Magda egyre híresebb lett az írásaival, EmrencEmerenc pedig még folyamatos hóesésben is söpörte az utcát. Magda egyszer egy író-olvasó találkozóra ment Emerenc szülőfalujába. Magda el is hívta magával EmrencetEmerencet, aki igent is mondott, de mikor jött az indulás pillanata, visszakozott, ezért Emerenc otthon maradt. De megkérte Magdát, hogy menjen végig a vasútállomás rámpáján. Magda így is tett Csabadulon, illetve elment egy helybeli asszonyhoz, hogy meséljen neki Emerencről. Az asszony azt mesélte, hogy Emerencet a nagyapja Grossmann családhoz adta cselédnek, onnan egy karon ülő gyerekkel tért vissza. Senki sem tudta, hogy honnan van a gyerek. Magda egy képet is hazavitt, Emerencről és a kisgyerekről. Emerenc otthon elmesélte a történetet.
[[Fájl:Az ajtó-Emerenc.jpeg|bélyegkép|bal]]
A Grossmann családot deportálták, hagyatékukat és a lányukat Emerencre hagyták, így menekült meg a kislány. Emerenc nagyapja először visszakozott, majd unokájaként szerette a kislányt. Mikor Grossmannék hazajöttek alig akarta visszaadni a kislányt, Évikét. Emerenc a nagyon zord időjárás idején is kint seperte a járdát, ezért alaposan megfázott, több hétig nem lehetett hallani felőle. Emerenc barátja, a rendőrfőnök, az orvos és Magda férje Emerencre akarták törni az ajtót. Magda megpróbált beszélni vele, mondta, hogy átviszik hozzájuk és ott ő maga fogja ápolni. Magdának sem nyitotta ki az ajtót, csak annyit mondott, hogy hozzon egy dobozt, mert megdöglött az egyik macskája. Mikor Emerenc kiadta a koffert, az orvos megfogta a kezét, de nem tudta kihúzni őt a lakásból. Közben Magdának el kellett mennie, mert épp a Kossuth díjat vette át, ezért nem volt ott mikor betörték az ajtót. Az ajtó mögött már nem rend és tisztaság volt, hanem kosz mindenütt. Emerencet kórházba vitték, ahol a nővérekkel összebarátkozott, de Magdára haragudott. Magda kitalált egy idealizált történetet, hogy kitakarított a lakást, és naponta eteti a macskákat is. Ekkor Emerenc megenyhült, de a kórház elhagyása után hamar kiderült, hogy a lakását kifertőtlenítették, és a bútorait elégették. Eztán Emerenc ismét nem állt szóba az írónővel, és mire legközelebb ment, addigra Emerenc elhunyt. Emerenc halála után megérkezett látogatóba Grossmann Évike, aki már nem emlékezett Emerenc arcára. Magdával kimentek a temetőbe Emerenc sírjához, ahol akkor épp esett az eső és fújt a szél mintha Emerenc haragudott volna.
|
