„Ádám Jenő (zeneszerző)” változatai közötti eltérés

Az [[első világháború]] során orosz [[hadifogság]]ban [[zenekar]]t, kórust szervezett., [[Taturszk]]ban zeneiskolát alapított. Hazatérve [[Kodály Zoltán]] zeneszerzés növendéke volt a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémián]]., 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett [[Berlin]]ben, [[Felix Weingartner]] növendékeként.

1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig, volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Már a kezdetektől kiemelkedően fontosnak tartotta az iskolai ének- és zeneoktatást, 1933-tól 1959-ig a középiskolai ének- és zenetanárképző tanszékvezetője és az operatanszak és az ének főtanszak vezetője is volt, két évtizedig vezette a főiskola énekkarát. Tanított népzenét, szolfézst, zeneelméletet, módszertant, kamaraéneket, dalirodalmat. Kulcsszerepet játszott a „[[Kodály-módszer]]” kidolgozásában és gyakorlatba ültetésében. Fő pedagógiai művében, az 1944-ben megjelent ''Módszeres énektanítás''ban már szerepeltette a később Kodály-módszerként világszerte elterjedt metódust (Ádám Jenő ezt „magyar metódusnak” nevezte). Fontos kiadványként kell szólni a Kodállyal közösen, a teljes általános iskolai képzés (I–VIII. osztály) számára 1947–1948 között írt énektankönyv sorozatot.