„I. Péter kasztíliai király” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Removing Link FA template (handled by wikidata))
|}}
 
'''I. (Kegyetlen, vagy Igazságos) Péter''' ([[1334]]. [[augusztus 30.]] – [[1369]]. [[március 23.]]) [[kasztília]]i és [[Leóni Királyság|leóni]] király (1350–1366, 1367–1369), aki a királyságok utolsó uralkodója volt az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]ból, [[XI. Alfonz kasztíliai király|XI. Alfonz]] (1311 – 1350) kasztíliai és leóni király fia, és az utóda. I. Péter édesanyja, XI. Alfonz második felesége volt, ''Portugáliai Mária'' (1313 – 1357) királyné, [[IV. Alfonz portugál király|IV. Alfonz]] portugál királynak ([[Burgundiai-ház]]) és feleségének, ''Kasztíliai Beatrix'' (1293 – 1353) királynénak a leánya.
 
== Élete és uralkodása ==
===A kasztíliai belviszályok időszaka (1350 – 1355)===
 
Kortársai szörnyetegnek írták le I. Pétert, a későbbi forrásokban viszont az igazság keménykezű bajnoka, ezért ilyen ellentmondóak a király jelzői. Uralkodására az volt a jellemző, hogy állandósultak a közte, és elsősorban a féltestvérei – apjának a házasságon kívül született fiai – közötti küzdelmek.
 
1350-ben - Péternek az apja váratlan halálát követő trónra lépésekor -, úgy tűnt, hogy nyugodt időszak kezdődött Kasztíliában. Ténylegesen Mária, az anyakirályné, és I. Péter nevelője, tanácsadója, bizalmasa, a kegyencének tekinthető, portugál származású João Afonso de Albuquerque (Juan Alfonso de Alburquerque /1305 – 1354/), [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] ura, gyakorolták a hatalmat. <ref>A mai Spanyolország területén fekvő kisváros spanyol neve Alburquerque, portugál neve Albuquerque. João Afonso de Albuquerque portugál származású nemesnek, Alburquerque urának, a neve a portugál nyelvű írásmód szerint szerepel a szócikkben, míg a kasztíliai település neve a spanyol nyelvű írásmód szerint.</ref> ura gyakorolták a hatalmat. <ref>Mária anyakirályné és Albuquerque unokatestvérek voltak: Mindkettőjük apai ágú nagyapja [[Dénes portugál király|I. Dénes]] (1261 – 1325) portugál király volt, [[IV. Alfonz portugál király|IV. Alfonz]] királynak az apja.</ref> A nyugalom azonban csak látszólagos volt.
 
I. Péter, még 1350-ben, súlyosan megbetegedett. A király halála esetén nem lett volna hiány trónkövetelőkben, illetve olyan személyekben, akik – fellépésük esetén – az ilyen irányú igényüket ne tudták volna alátámasztani:
 
- XI. Alfonznak tíz gyermeket szült a szeretője, ''Eleonóra'' (''Leonor Núñez de Guzmán'') (1310 – 1351), Medina Sidonia úrnője, aki XI. Alfonz életében óriási befolyással rendelkezett a királyi udvarban. Gyermekeikre Alfonz sokkal több figyelmet fordított, mint a házasságából született, törvényes utódra, Péterre. A fiaik közül [[II. Henrik kasztíliai király|Henrik]] (1333? /1334?/ - 1379), akit az apja Trastámara grófjává tett, valamint ikertestvére, Frigyes (Frigyes Alfonz) (1333? /1334?/ - 1358), aki Szent Jakab (Santiago) Lovagrend nagymestere lett, már az apjuk halálakor jelentős személyek voltak. <ref>XI. Alfonz és Leonor Núñez de Guzmán gyermekei a következők voltak: Péter (1330 – 1338), Aguilar de Campoo ura. Sancho Alfonz (1331 – 1343), Ledesma ura. Henrik (1333/1334 – 1379), Trastámara grófja. Frigyes (Frigyes Alfonz) (1333/1334 – 1358), a Szent Jakab Lovagrend nagymestere. Ferdinánd Alfonz (1336 körül – 1350), szintén Ledesma ura. Tello (Tello Alfonz) (1337 – 1370), szintén Aguilar de Campoo ura, majd a felesége révén Vizcaya ura. János (János Alfonz) (1341 – 1359), Badajoz ura. Johanna (Juana) (1342 - ?), Trastámara úrnője. Sancho (Sancho Alfonz) (1342 – 1374), 1366-tól [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófja (előtte már ő is Ledesma ura). Péter (Péter Alfonz) (1345 – 1359). – Leonor Núñez de Guzmán, anyai ágon, az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]ból származott: Ükapja [[IX. Alfonz leóni király|IX. Alfonz]] (1171 – 1230) [[León uralkodóinak listája|leóni]] király, [[III. Ferdinánd kasztíliai király|III. (Szent) Ferdinánd]] (1199 – 1252) [[Kasztília uralkodóinak listája|kasztíliai]] és [[León uralkodóinak listája|leóni]] királynak az apja. - III. Ferdinánd pedig XI. Alfonznak volt az ükapja volt.</ref>
 
- Henrik gróf jegyese, Johanna Mánuel (Juana Manuel de Villena y Núñez de Lara) (1339 – 1381) hercegnő, és a bátyja, Ferdinánd Mánuel (Fernando Manuel de Villena y Núñez de Lara) (1332? – 1350), [[Villena urainak, őrgrófjainak és hercegeinek listája|Villena]] hercege, akik szintén az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]ból származtak. <ref> Ferdinánd Mánuel herceg és Johanna Mánuel hercegnő apjának, János Mánuelnek, „az Írónak” (don Juan Manuel, „el Escritor”) (1282 – 1348), [[Villena urainak, őrgrófjainak és hercegeinek listája|Villena]] első hercegének, az apja Kasztíliai Mánuel infáns (1234 - 1283) volt, [[III. Ferdinánd kasztíliai király|III. (Szent) Ferdinánd]] (1199 – 1252) [[Kasztília uralkodóinak listája|kasztíliai]] és [[León uralkodóinak listája|leóni]] királynak a fia.</ref>
 
- Aragóniai Ferdinánd (1329 – 1363) infáns és testvére, Aragóniai János (1330 – 1358) infáns. <ref>Az őaragóniai infánsok édesanyjukédesanyja, ''Kasztíliai Eleonóra'' (1307 – 1359), özvegy aragóniai királyné volt, XI. Alfonznak a nővére. Az apjuk, az édesanyjuknak a második férje, a [[Barcelonai-ház]]ból származó [[IV. Alfonz aragóniai király|IV. Alfonz]] (1299 – 1336) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai király]], akinek Eleonóra a második felesége volt. IV. Alfonz halála után az utóda – a királynak az–az első házasságából származó fia – [[IV. Péter aragóniai király|IV. Péter]] (1319 – 1387) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai király]] Eleonóra királynét és a fiait elűzte Aragóniából, Kasztíliába.</ref>
 
- Juan Núñez de Lara (1313/1315 – 1350), Lara és Vizcaya ura (aki hosszú ideig a nemesség XI. Alfonzzal szemben álló részének a vezére volt), az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]ból származott; akárcsak a felesége, María Díaz de Haro (? – 1348), Vizcaya úrnője. <ref>Juan Núñez de Lara apja Fernando de la Cerda (1275 – 1322), az apai ágú nagyapja Fernando de la Cerda (1255 – 1275) infáns, dédapja [[X. Alfonz kasztíliai király|X. Alfonz]] (1221 – 1284), [[Kasztília uralkodóinak listája|kasztíliai]] és [[León uralkodóinak listája|leóni]] király – akinek Ferdinánd infáns az elsőszülött fia volt –, míg az ükapja [[III. Ferdinánd kasztíliai király|III. (Szent) Ferdinánd]] (1199 – 1252) [[Kasztília uralkodóinak listája|kasztíliai]] és [[León uralkodóinak listája|leóni]] király. Az édesanyja, a "La Palomilla" néven nevezett Juana Núñez de Lara (1285 – 1351) volt; aki mind az apai ágon, mind az anyai ágon [[IX. Alfonz leóni király|IX. Alfonz]] (1171 – 1230) [[León uralkodóinak listája|leóni]] királynak az ükunokája. – María Díaz de Harónak - szintén apai ágon - X. Alfonz király szintén a dédapja volt. - Juan Núñez de Lara és María Díaz de Haro házasságából született gyermekek: Johanna (Juana de Lara) (1333 – 1359), az öccse halála után Lara és Vizcaya úrnője; Izabella (Isabel de Lara) (1335 körül – 1361), Lope Díaz de Haro (1337 körül - 1350, feltehetően az apja halála előtt meghalt), és Nuño Díaz de Haro (1348 – 1352), Lara és Vizcaya ura. - Juan Núñez de Lara nővére, Blanca de la Cerda Núñez y Lara (1311 – 1347), János Mánuelnek, Villena első hercegének a második felesége volt. Ő az édesanyja Ferdinánd Mánuelnek, aki az apja halála után Villena hercege lett, és Johanna Mánuelnek – aki bátyja halála után lett Villena hercegnője –, azaz ők Juan Núñez de Lara unokatestvérei voltak.</ref>
 
Mária anyakirályné és Albuquerque azonban gyorsan felléptek. Már 1350-ben, arra gyanakodva, hogy Leonor Núñez de Guzmán összeesküvést szervez, elfogatták, és Sevillában őrizték. Vele volt Johanna Mánuel hercegnő, Henrik gróf jegyese. Az elzárás ellenére, még ebben az évben, titokban, Henrik gróf feleségül vette a jegyesét. Mária anyakirályné és Albuquerque a titkos esküvő megtartását Leonor terhére rótták, és Carmona várában fogságba vetették, de Henrik grófnak sikerült elmenekülnie, Asztúriába.
 
Még 1350-ben, mind Juan Núñez de Lara, mind az unokatestvére, Ferdinánd Mánuel, Villena hercege, váratlanul meghaltak; egyes történészekegyesek szerint I. Péter megmérgeztette őket, noha korabeli forrásokban nincs ilyen állítás. <ref> Két évvel később, 1352-ben, Juan Núñez de Lara örököse, a négyéves kisfia, Nuño Díaz de Haro is elhunyt. - Ferdinánd Mánuel leánya és örököse, Blanka Mánuel (Blanca Manuel de Villena y Ampurias) (1348 - 1361), szintén gyermekkorban halt meg.</ref>
 
Mária anyakirályné 1351-ben, [[Talavera de la Reina|Talavera de la Reinában]], meggyilkoltatta Leonor Núñez de Guzmánt, Albuquerque nem szállt szembe a királynéval. Henrik gróf ekkor tovább menekült, mégpedig Portugáliába. I. Péter – állítólag – csak utólag szerzett tudomást a gyilkosságról. A portugál uralkodó, IV. Alfonz király – I. Péter anyai nagyapja –, elérte az unokájánál azt, hogy Henrik hazatérhessen. Henrik azonban, a kasztíliai elégedetlenekkel összefogva, 1352-ben fellázadt I. Péter ellen, az öccsével, Tellóval (1337 – 1370) együtt. I. Péter leverte a felkelést, de meg kellett bocsátania a féltestvéreinek. Az uralkodó azonban az ellene fordult Alfonso (Alonso) Fernández Coronelnek (? – 1353), Montalbán urának nem bocsátott meg: 1353. februárban, Aguilar de la Frontera elfoglalása után, kivégeztette.
 
A király kegyencének tekinthető Albuquerque környezetében élt María de Padilla (1334 körül – 1361), kasztíliai nemes hölgy. <ref>María de Padilla és I. Péter távoli rokonok voltak: A legközelebbi közös ősük, Gonzalo Rodriguez Girón (? – 1234) kasztíliai nemes volt. Neki az ükunokája volt María de Padilla; míg I. Péter a hetedik leszármazottja. – María de Padilla és Leonor Nuñes de Guzmán is távoli rokonok voltak: Gonzalo Rodriguez Girón, Leonornak Leonora szépapja.</ref> I. Péter és María szerelemre lobbantak, és – szinte biztosra vehetően – titokban összeházasodtak, az anyakirályné és Albuquerque tudta nélkül, még 1353. június előtt. Ez a kapcsolat aztán I. Péter és Albuquerque közötti szakításhoz vezetett. Albuquerque elképzelése ugyanis az volt, hogy Kasztíliának Franciaországgal kell szövetségre lépnie. Ennek érdekében elérte azt, hogy I. Péter, 1353. június 3-án, házasságot kötött Bourbon Blanka (1339 – 1361) hercegnővel, I. Péternek (1311 – 1356), Bourbon hercegének a leányával. <ref>A [[Bourbon-ház]] a [[Capeting-ház|Capet-ház]] egyik oldalága volt.</ref> A házasság megkötését botrány követte: A házasságot nem hálták el, továbbra is María de Padilla maradt a király a kedvese, aki Blankát – tulajdonképpen fogolyként – Arévalo várába küldte, az édesanyját pedig haza, Portugáliába. A történtek miatt Albuquerque felháborodottan szakított a királlyal, és - tartva aPétertől királytól - Portugáliába ment. A birtoka, Alburquerque városa, ellenállt a király támadásának, a visszavonuló uralkodó - Henrik gróffal és ikertestvérével, Frigyessel is - hiába ostromoltatta a várost.
 
1354-ben I. Péter – átmenetileg elhidegülve María de Padillától – új kapcsolatot alakított ki. Szerelmes lett Juana de Castro (? – 1374), galíciai nemes hölgybe. <ref>Juana de Castro féltestvére volt [[Inês de Castro]] (1320/1325 – 1355), [[I. Péter portugál király|Péter]] (1320 – 1367) infánsnak, a későbbi I. Péter portugál királynak – IV. Alfonz fiának – a kedvese, akit – állítólag – az infáns titokban feleségül is vett. Ezen állítólagos házasság kötés előtt Johanna Mánuelnek, Henrik gróf feleségének a féltestvére, Konstancia Mánuel (Constanza Manuel de Villena) (1316 - 1345) volt Péter infánsnak afeleségea felesége. – Juana de Castro és kasztíliai I. Péter legközelebbi közös őse a dédapjuk volt: [[IV. Sancho kasztíliai király|IV. Sancho]] (1258 – 1295) kasztíliai király, XI. Alfonz király nagyapja. - Gonzalo Rodriguez Girón (? – 1234) kasztíliai nemes - Maria de Padilla ükapja - Juana de Castro szépapja volt. - Juana de Castro és Leonor Nuñes de Guzmán távoli unokatestvérek voltak: Fernando Pérez Ponce de León (1203 körül – 1292), Cangas ura, Leonor anyai ágú nagyapja, míg Juana anyai ágú dédapja volt.</ref> I. Péter 1354 tavaszán házasságot kötött Juana (Johanna) de Castróval, elérte azt, hogy két kasztíliai püspök, is[[Salamanca]] tanúsítottaés [[Ávila]] püspökei tanúsították azt, hogy érvénytelen volt a Blankával kötött házassága.
 
A házasságkötéssel szinte egyidejűleg tudta meg I. Péter azt, hogy féltestvérei, Henrik és Frigyes, megegyezve a Portugáliából visszatért Albuquerquével, ellene fordultak, és Tello, az öccsük, Tello, valamint Aragóniai Ferdinánd és Aragóniai János infánsok, továbbá az édesanyjuk, Eleonóra királyné is csatlakoztak hozzájuk. I. Péter a felkelők ellen indult, és elhagyta Juana de Castrót, akihez már soha nem tért vissza, és ismét María de Padilla lett a király kedvese, ezért Juana testvére, Fernán Ruiz de Castro (? – 1377), Lemos grófja is a felkelőkhöz csatlakozott. A király Blankát Toledóba vitette, és María de Padilla rokonának az őrizetére bízta. A város polgárai, és az itt élő nemesek körében azonban felháborodást keltett Blanka sorsa, (és a király eljárása); Toledo fellázadt aaz királyuralkodó ellen.
 
Albuquerque, aki a felkelés vezérének volt tekinthető, 1354. októberben, váratlanul meghalt. Állítólag I. Péter megmérgeztette. <ref>Az viszont tény, hogy az 1325 körül született, Martim Anes de Albuquerquét, João Afonso de Albuquerque fiát, [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] hetedik urát, 1365-ben, I. Péter kivégeztette.</ref> A felkelők azonban, még 1354-ben, győztek. I. Péter hamarosan – a később elnéptelenedett – Tejadillo község mellett, amely nagyjából egyforma távolságra feküdt [[Toro (Spanyolország)]]tól és Morales de Torotól, hiába találkozott a rebellisek – már említett – prominenseivel, találkozásuk eredménytelen volt. A király – a Portugáliából korábban szintén visszatért Mária anyakirálynéanyjára, akiMária Torokirálynéra várátbízta uraltaToro városát, aholkincseivel együtt. I. Péter aúgy kincseitgondolta, őriztettebiztonságát az szolgálja, ha ugyanispárjának, -María de Padillának a fiávalbirtokára, szemben[[Urueña]] -várába távozik. Azonban alig hagyta el Torót, az anyakirályné, a fia távozásáról, már értesítette a felkelők oldaláravezéreit; a fiával szemben az ő oldalukra állt. A küzdelem ezzel eldőlt, I.az Péter[[Urueña]] felé tartó király megadta magát a felkelőknek, akik visszakísérték Toróba, és féltestvére, Frigyes őrizetébenagymester gondoskodott az kerültőrizetéről.
 
A felkelők győzelme azonban csak átmeneti, tiszavirág életű siker volt. I. Péter féltestvérei és az aragóniai infánsok között szinte azonnal nézeteltérések keletkeztek, ami megosztotta a felkelőket, és a királynak hamarosan, még 1354. decemberben, amikor solymászat ürügyén elhagyta Torót, sikerült megszöknie; állítólag a féltestvérei közül Tello segített is neki a szökésben. I. Péter Segoviába ment, és a hatalmat ismét magához ragadta.
 
Az 1355-ös esztendő interdiktumot hozott Kasztíliának. A[[VI. Ince pápa|VI. Ince]] (1282 – 1362) pápa egyházi átokkal sújtotta I. Pétert, María de Padillát, Juana de Castrót, és támogatóikat, a pápai brévét, minden bizonnyal, III. Bernát, a franciaországi Senez püspöke vitte Kasztíliába. Az egyházi átok nem hozta meg a kívánt eredményt. I. Péter bosszúhadjáratot indított az előző évi felkelés résztvevői ellen, 1355. májusban visszafoglalta a lázadóktól Toledót.; Blanka továbbra is fogságban maradt.; Csakmost keveseknek,már így[[Sigüenza]] példáulerős várában őrizték. Henrik grófnak,gróf sikerültigyekezett elmenekülnietávol (megoszlanakmaradni a források adataikirálytól, hogyelőbb 1355-benGalíciába, vagymajd, csakvalószínűleg 1356 elején). Henrik -ban, a Blankával való bánásmód miatt -az aI. királyraPéterre neheztelő franciákhoz menekült,. deA felesége, Johanna Mánuel, azonban I. Péter fogságába esett, akárcsak Henrik ikertestvére, Frigyes., Ezek után -amikor, 1356. januárban -, Mária anyakirályné kénytelen volt a körülzárt Toro várátTorót feladni a fiának, aki őt végleg visszaküldte Portugáliába; az 1354. évi felkelés ezzel teljesen elbukott. <ref>Az anyakirályné Portugáliában halt meg, 1357-ben, egyesek szerint tisztázatlan körülmények között. Van olyan állítás, hogy I. Péter mérgeztette meg az anyját, mert megátkozta őt; de van olyan állítás is, hogy a lányát feslett és pazarló életmódúnak tartó apja meggyilkoltatta; ezek azonban minden bizonnyal csak kitalálások. - I. Péter azonban – még 1356-ban – az elfoglalt Toro várábanToróban megölette az anyakirálynéanyjának a szeretőjét, Martim Afonso Telo de Menesest (? – 1356). Ő volt [[Teles–Meneses Eleonóra portugál királyné|Eleonóra (Leonor Teles de Meneses)]] (1350 körül – 1386) portugál királynénak, [[I. Ferdinánd portugál király|I. Ferdinánd]] (1345 – 1383) király ([[Burgundiai-ház]]) feleségének az apja. – Martim Afonso Telo de Meneses és I. Péter egykori kegyence, João Afonso de Albuquerque, [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] ura, távoli rokonok voltak: Legközelebbi közös ősük, João Afonso Telo de Meneses (1225 – 1268), Alburquerque ura, Martim Afonso Telo de Menesesnek a dédapja, João Afonso de Albuquerquének az ükapja volt.</ref>
 
===A kasztíliai-aragóniai háború és a kasztíliai polgárháború időszaka (1356 – 1369)===
I. Péter 1356-ban megtámadta Aragóniát, mert IV. Péter király nem volt hajlandó kiadni az Aragóniába menekült kasztíliaiakat. A „két Péter háborújának” nevezett harcok – amelyek a királyságok határvidékeinek kölcsönös feldúlásával kezdődtek – megszakításokkal ugyan, de 1369-ig tartottak.
 
IV. Péter Franciaországból Aragóniába hívta Henrik grófot, aki a király szolgálatába szegődött. Henrik feleségét, Johanna Mánuelt megszöktették fogságábólfogságból. I. Péter úgy érezte, csak árulók veszik körbe, és ismét véres megtorlásokba kezdett. <ref> I. Péter 1357-ben kivégeztette távoli rokonát, Juan de la Cerdát (1327 – 1357), Sevilla főkapitányát (alguacil mayor). (Közös apai ágú ükapjuk [[X. Alfonz kasztíliai király|X. Alfonz]] (1221 – 1284), [[Kasztília uralkodóinak listája|kasztíliai]] és [[León uralkodóinak listája|leóni]] király volt.) – (Juan de la Cerda az 1350-ben meghalt Juan Núñez de Lara unokatestvére. Legközelebbi közös ősük Fernando de la Cerda (1255 – 1275) infáns volt; Juan Núñez de Lara apai ágú nagyapja; és Juan de la Cerda apai ágú dédapja.)</ref> 1358-ban I. Péter kasztiliaikasztíliai király meggyilkoltatta Henrik gróf ikertestvérét, Frigyest. <ref>Frigyesnek jelesek ajeles leszármazottai voltak. Házasságon kívüli kapcsolatából született Alonso Enríquez de Castilla (1354–1429), aki Kasztília tengernagya lett. Az ő fia, Fadrique Enríquez de Mendoza (1390 körül – 1473) szintén Kasztília tengernagya volt. Az ő gyermeke volt Alonso Enríquez de Quiñones (1432 körül – 1485) kasztíliai tengernagy és féltestvére, [[Kasztíliai Johanna aragóniai királyné|Kasztíliai Johanna (Juana Enríquez)]] (1425 körül – 1468) aragóniai királyné, Henrik gróf dédunokájának, [[II. János aragóniai király|II. János]] (1398–1479) királynak ([[Trastámara-ház]]) a második felesége, [[II. Ferdinánd aragóniai király|II. (Katolikus) Ferdinánd]] (1452–1516) királynak az édesanyja.</ref>. Henrik testvérének, Tellónak azonban, sikerült elmenekülnie, de felesége, Juana de Lara (Juan Núñez de Lara elsőszülött leánya) a király fogságában maradt. EbbenI. azPéter, évbenmég 1358-ban, megölette IV. Péter aragóniai király féltestvérét, Aragóniai János infánst is. 1359-ben a két aragóniai infáns édesanyját, Kasztíliai Eleonóra királynét, I. Péter bosszúból meggyilkoltatta, mert Ferdinánd infáns IV. Péter oldalára állt; valamint megölette Juana de Larát, Tello feleségét is. <ref>Állítólag, mivel kasztíliaiak nem vállalták el Eleonóra királyné meggyilkolását, azt egy afrikai rabszolga hajtotta végre.</ref>
 
1359. júniusban, Barcelona előtt, a IV. Péter király, valamint Bernat de Cabrera (? – 1368), Osona grófja, és Hug de Cardona (Hugo Folch de Cardona) (1328 – 1400), Cardona grófja, vezérelte aragóniai hajóhad legyőzte a kasztíliai flottát, amelynek fővezére Egidio Boccanegra (? – 1367), genovai születésű hajós, Kasztília tengernagya volt. <ref>Egidio Boccanegra testvére volt Simone Boccanegra (? - 1363), aki az első dózse lett Genovában, [[Giuseppe Verdi]] operájának a hőse.</ref>. A kasztíliaiak további parancsnokai García Álvarez de Toledo (? - 1370), a Szent Jakab Lovagrend nagymestere, és Diego García de Padilla (? - 1368), a Calatrava Lovagrend nagymestere, María de Padilla testvére, és Pero (Pedro) López de Ayala (1332 - 1407) (a korszak kiváló történetírója) voltak. <ref>Diego García de Padilla, amikor Henrik grófot királlyá koronázták (1366), átállt II. Henrik oldalára. I. Péter ezért a második nájerai csata után (1367) börtönbe záratta, ott is halt meg.</ref> 1359. szeptemberben a Henrik gróf vezette aragóniai sereg, Araviana mellett, legyőzte a Juan Fernández de Hinestrosa (? – 1359) vezette kasztíliai sereget, a csatában kapott sebeibe a kasztíliai vezér belehalt (leánya, María, a király kedvese volt). I. Péter, bosszúból, még 1359-ben, kivégeztette Jánost és Pétert, Henrik grófnak és Tellónak az öccseit, akik már évek óta a király fogságában raboskodtak. A kasztíliai uralkodó bosszúja azonban – akárcsak korábban – most sem csak a királyi családok tagjait érte el, hanem nemeseket, polgárokat és papokat is. <ref>E szócikk kereteit meghaladja az I. Péter által kivégeztetett, vagy meggyilkoltatott személyeknek a felsorolása.</ref>
 
1359. júniusban, Barcelona előtt, a IV. Péter király, valamint Bernardo de Cabrera (? – 1368), Osona grófja, és Hugo Folch de Cardona (1328 – 1400), Cardona grófja <ref>Katalánul: Bernat de Cabrera és Hug de Cardona.</ref> vezérelte aragóniai hajóhad legyőzte a kasztíliai flottát, amelynek fővezére Egidio Boccanegra (? – 1367), genovai születésű hajós, Kasztília tengernagya <ref>Egidio Boccanegra testvére volt Simone Boccanegra (? - 1363), aki az első dózse lett Genovában, [[Giuseppe Verdi]] operájának a hőse.</ref>; míg parancsnokai García Álvarez de Toledo (? - 1370), a Szent Jakab Lovagrend nagymestere, Diego García de Padilla (? - 1368), a Calatrava Lovagrend nagymestere <ref>Diego García de Padilla María de Padilla testvére volt. Amikor Henrik grófot királlyá koronázták (1366), átállt II. Henrik odalára. I. Péter ezért a második nájerai csata (1367) után börtönbe záratta, ott is halt meg.</ref>, és Pero (Pedro) López de Ayala (1332 - 1407) (a korszak kiváló történetírója) voltak. 1359. szeptemberben a Henrik gróf vezette aragóniai sereg Araviana mellett legyőzte a Juan Fernández de Hinestrosa (? – 1359) vezette kasztíliai sereget, a csatában kapott sebeibe a kasztíliai vezér belehalt. I. Péter ezért még 1359-ben kivégeztette Jánost és Pétert, Henrik grófnak és Tellónak az öccseit, akik már évek óta a király fogságában raboskodtak. A kasztíliai uralkodó bosszúja azonban – akárcsak korábban – most sem csak a királyi családok tagjait érte el, hanem nemeseket, polgárokat és papokat is. <ref>E szócikk kereteit meghaladja az I. Péter által kivégeztetett, vagy meggyilkoltatott személyeknek a felsorolása.</ref> 1360. április 24-én Henrik gróf az [[első nájerai csata|első nájerai csatában]] viszont vereséget szenvedett az I. Péter irányította kasztíliai seregtől, és elmenekült. <ref>Henrik gróf nemcsak a második nájerai csatát (1367), hanem az első nájerai csatát (1360) is elveszítette. – Henrik gróf és Bernardo de Cabrera, Osona grófja, 1360 elején, Aragóniából betörtek Kasztíliába, és elfoglalták Nájera városát. I. Péter először Gutierre Fernández de Toledo (? – 1360), Anamella ura vezetésével küldött ellenük csapatokat, majd később, Burgosból[[Burgos]]ból, az I. Péter irányította kasztíliai sereg is elindult Henrik gróf ellen. A város előtt, 1360. április 24-én megvívott, első nájerai csatában, I. Péter győzött Henrik gróf ellen, aki a csata elvesztése után a városba menekült. (Vannak olyan források, amelyek szerint fogságba is esett, de szinte azonnal sikerült is megszöknie: Az egyik forrás szerint a foglyul ejtői nem ismerték fel; a másik forrás szerint viszont voltak olyanok – így például Juan Ramírez de Arellano (? –?) nevű nemes –, akik segítettek Henrik grófnak a szökésben.) I. Péter azonban nem ostromolta meg Nájerát, hanem hirtelen, a történészek szerintszinte érthetetlenül, elvonult Nájeraa város alól, San Domingo (ma: Santo Domingo de la Calzada) felé. Állítólag ez azért történt, mert egy idős szerzetes, akit a jóslata után I. Péter máglyán megégetett, még az ütközet előtt, megjósolta a királynak azt, hogy a féltestvére, Henrik gróf fogja őt megölni. Henrik gróf és Osona grófja azonnal kihasználták ezt a lehetőséget, elhagyták Nájerát, és visszaindultakvisszatértek Aragóniába (1360. májusban már ott is voltak; Henrik gróf ekkor még nem ment vissza Franciaországba). I. Péter, értesülve a grófok meneküléséről, meggondolta magát, utánuk indult, és [[Logroño]] városáig haladt a seregével. Ott találkozott [[VI. Ince pápa|VI. Ince]] (1282 – 1362) pápa legátusával, a már 1355-ben Aragóniába (illetve Kasztíliába) küldött Guillaume de La Jugie (1317 – 1374) kardinálissal, aki a királynál elérte azt, hogy ne folytassa a harcot a féltestvére ellen, ne üldözze a menekülőket.; (I. Péter el is vonult délre, [[Sevilla|Sevillába.)]], – I. Péter azonbanmajd, még 1360-ban, a Henrik gróf ellen először küldött csapatokat vezérlő Gutierre Fernández de Toledót kivégeztette; testvérének, Blas (Vasco) Fernández de Toledónak (? – 1372), Toledo érsekének pedig Portugáliába kellett menekülnie. <ref>Lásd: ([http://books.google.hu/books?id=VKNFAAAAIAAJ&pg=RA1-PA18&dq=n%C3%A1jera+1360&hl=hu&output=text] – 2015. április 30., [http://books.google.hu/books?id=C0bQhSC_mMQC&pg=PA138&hl=hu&output=text] – 2015. április 30., [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=article&id=908:ano-1360&catid=18:siglo-xiv-guerra-y-peste&Itemid=115] – 2015. április 30., [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=article&id=909:ano-1361&catid=18:siglo-xiv-guerra-y-peste&Itemid=115] – 2015. április 30., [http://www.lahistoriaconmapas.com/historia/historia2/biografia-de-najera-batalla-de-1360-1367/], - 2015. április 30. [http://www.dip-badajoz.es/cultura/ceex/reex_digital/reex_LXVI/2010/T.%20LXVI%20n.%201%202010%20en.-abr/RV13421.pdf] – 2015. április 30., [http://es.wikipedia.org/wiki/Enrique_II_de_Castilla] – 2015. április 30., [http://fr.wikipedia.org/wiki/Guillaume_de_La_Jugie], [http://es.wikipedia.org/wiki/Vasco_Fern%C3%A1ndez_de_Toledo] – 2015. április 30., [http://casa-das-letras.blogspot.hu/2009/04/historia-del-condado-de-ribadeo.html], – 2015. április 30. [http://biblioteca.universia.net/html_bura/ficha/params/title/rioja-guerra-civil-d-pedro-cruel-d-enrique-trastamara-batallas/id/21938960.html] -– 2015. április 30., (La Rioja en la Guerra Civil entre D. Pedro el Cruel y D. Enrique de Trastámara (Las Batallas de Nájera): [PDF] Texto completo - Dialnet [http://dialnet.unirioja.es/descargaservlet/articulo/?codigo=663076.pdf) ] - 20132015. szeptemberáprilis 730.).</ref> A kétkasztíliai és az aragóniai király, 1361-ben, a pápai legátus, Guillaume de La Jugie (1317 – 1374) kardinális közreműködésével, békét kötöttkötöttek. IV. Péter ekkor feladta Henrik gróf támogatását (aki visszatért Franciaországba ment, immár már másodszor), és Aragóniai Ferdinánd infáns támogatását is (aki Katalóniába húzódott vissza). I. Péter ebben az évben (1361) Isabel de Larát, az 1358-ban meggyilkolt Aragóniai János infáns özvegyét (Juan Núñez de Lara másodszülött leányát) gyilkoltatta meg.<ref>I. Péter a trónra lépését megélő, hat féltestvére közül hármat (Frigyes, János, Péter) meggyilkoltatott, továbbá egyik féltestvére, Tello feleségét is megölette., Dede megölette nagynénjét, Eleonóra királynét, az unokatestvérét, Aragóniai János infánst, valamint annak feleségét is.</ref> Az uralkodáshoz a királynak pénzre volt szüksége, ezért 1361-ben megölette a kincstárnokát, Samuel ha Lévít is, akinek a vagyonát elkobozta.
 
1361-ben Blanka királyné meghalt fogságban. Elterjedtek olyan hírek, hogy I. Péter (illetve María de Padilla) megmérgeztette Blankát. Azonban Blanka halála után pár héttel, betegségben, María de Padilla is meghalt. I. Péter 1362-ben, a Cortes (a rendi gyűlés) előtt kijelentette azt, hogy – még Bourbon Blankával kötött házassága előtt – feleségül vette María de Padillát, és a tőle 1359-ben született fiát, Alfonzt tette meg az örökösének, de a fiú, betegségben, talán pestisben, még ebben az évben meghalt.
Az Aragóniával kötött béke nem bizonyult tartósnak, és már 1363-ban kiújultak a harcok Kasztília és Aragónia között. IV. Péter ezért Henrik grófot, már 1363még1363-ban, visszahívta Franciaországból, akivel Monzónban szövetséget kötött. Megállapodtak abban, hogy I. Pétert megfosztják a tróntól, és Henrik gróf lesz az új kasztíliai király. IV. Péter féltestvére, Aragóniai Ferdinánd infáns, felháborodott mind a megállapodáson, mind a mellőzésén. IV. Péter ezért elhatározta az elfogatását, ám az infáns ellenállt, és az összecsapásban Henrik gróf emberei megölték őt.
 
1366 tavaszán fordulat következett be a háborúban: Henrik gróf a híres francia hadvezér, [[Bertrand du Guesclin]] (1320 körül – 1380) vezette zsoldossereggel bevonult Kasztíliába. Kitört az első kasztíliai polgárháború, Henrik gróf és I. Péter közöttmenekült előle. 1366. márciusban, Calahorrában, Henrik grófot Kasztília és León királyává kiáltották ki, II. Henrik néven, majd Burgosban[[Burgos]]ban meg is koronázták. Ő volt a [[Trastámara-ház]] első uralkodója. <ref>II. Henrik 1366-ban az öccsét, Sanchót (1342 – 1374) [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófjává tette. - Szintén 1366-ban, II. Henrik Aragóniai Alfonzt (Ribagorzai Alfonzt) (Alfonso de Aragón y Foix / Alfonso de Ribagorza) (1332 – 1412), [[Villena urainak, őrgrófjainak és hercegeinek listája|Villena]] birtokosává tette. Neki adta Villenát, amely a feleségének a birtoka volt. Aragóniai (Ribagorzai) Alfonz, Ribagorza grófja, IV. Péter királynak volt az unokatestvére. A gróf apja, Aragóniai Péter (1305 – 1380), Ribagorza grófja, és aIV. királyPéter apja, [[IV. Alfonz aragóniai király|IV. Alfonz]] (1299 – 1336) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai király]] testvérek voltak, mindketten [[II. Jakab aragóniai király|II. Jakab]] (1267 – 1327) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai királynak]] a fiai voltak. II. Henrik és Alfonz gróf is rokonok voltak: a legközelebbi közös ősük [[III. Péter aragóniai király|III. Péter]] (1243 – 1285) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai király]] (II. Jakab király apja), akinek II. Henrik az ükunokája, míg Alfonz gróf a dédunokája volt. Alfonz gróf vezette a II. Henriknek segítséget nyújtó aragóniai sereget. II. Henrik ezért később (1376-ban) a grófot Villena első őrgrófjává (márkijává) tette.</ref>
 
II. Henrik hívei hatásos pletykákat terjesztettek el. Egyrészt azt híresztelték, hogy Granada mór uralkodója segítséget akar adni I. Péternek, sőt a király át akar térni az iszlámra. <ref>Az 1361 és 1364 közötti időszakban I. Péter valóban beavatkozott a Granadai Királyság ügyeibe, és elérte azt, hogy a mór királyságban a szövetségese, V. Muhammad (1338 – 1391) emír (Nasszerida-dinasztia) legyenlett az uralkodó. (A granadai mór uralkodókat emírként, királyként, illetve szultánként egyaránt jelölik a különböző források.)</ref>,. másrésztII. Henrik támogatói azonban azt is terjesztették, hogy az uralkodó valójában nem is XI. Alfonz királykirálynak és Mária királynékirálynénak a fia, mivel az „igazi” I. Péter meghalt csecsemőkorában, és egy zsidó származású kisfiút csempésztek a helyére, ezek azonban kitalált történetek voltak.
 
I. Péter elmenekült Kasztíliából, először Portugáliába akart távozni. A kincseivel előre küldött hajót Egidio Boccanegra, Kasztília tengernagya, aki átállt II. Henrik oldalára, elfogta. I. Péter portugál király azonban nem fogadta be a kasztíliai uralkodót. Ezért I. Péter ezért az akkorekkor zajló [[százéves háború]]ban az angolok uralta dél-franciaországi tartományba, [[Guyenne]]-be ment tovább. 1366. szeptemberben, Libourne városában, megállapodottsegítségnyújtásról a segítségnyújtásrólállapodott meg a [[Plantagenêt-ház]]ból származó Eduárd (1330 – 1376) walesi herceggel, [[III. Eduárd angol király|III. Eduárd]] (1312 – 1377) angol király fiával, a kitűnő hadvezérrel, akit ''[[Eduárd walesi herceg|Fekete Herceg]]nek'' is neveztek.
 
I. Péter a következő évben (1367-ben) angol segítséggel, a [[Navarra|Navarrai Királyságon]] keresztül, vissza is tért Kasztíliába, és 1367. április 3-án, a [[második nájerai csatában]], a ''Fekete Herceg'' és I. Péter vezette zsoldosok diadalmaskodtak II. Henrik felett; maga du Guesclin is az angolok fogságába esett, de később – váltságdíj ellenében – kiszabadult. (I. Péter nem csak az első nájerai csatában, hanem a másodikban is győzött.) A vesztes ütközet után II. Henrik harmadszor is Franciaországba menekült. I. Péter, a II. Henrik hívei elleni megtorlások során, mások mellett, kivégeztette a fogságába esett Egidio Boccanegrát, az előző évi „kalóztámadás” kivitelezőjét. (Azonban II. Henrik öccsét, Sanchót (1342 – 1374), [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófját, aki szintén fogságba esett, megkímélte.) I. Péter azonban nem fizette ki a megállapodás szerinti zsoldot, az angol katonák erőszakoskodtak a helyiekkel, végül a Fekete Herceg a seregével – még 1367-ben, ősszel – kivonult Kasztíliából.
 
I. Péter nem fizette ki a megállapodás szerinti zsoldot, az angol katonák erőszakoskodtak a helyiekkel, végül a Fekete Herceg a seregével – még 1367-ben, ősszel – kivonult Kasztíliából.
II. Henrik közben elnyerte a [[Valois-ház]]beli jeles [[Franciaország|francia]] királynak, [[V. Károly francia király|V. Károlynak]] (1337 – 1380), és a pápának a támogatását; a klérus egyre nagyobb része elfordult I. Pétertől. II. Henrik új sereggel, 1368-ban, visszatért Kasztíliába, és mind a nemességnek, mind a városoknak, valamint a papságnak egyre nagyobb része melléje állt. Csatlakozott Henrikhez az öccse, Tello; és a fogságból kiszabadult du Guesclin is.
 
II. Henrik közbentovábbra elnyerteis bírta a [[Valois-ház]]beli, jeles [[Franciaország|francia]] királynak, [[V. Károly francia király|V. Károlynak]] (1337 – 1380), és a[[V. Orbán pápa|V. Orbán]] (1310 – 1370) pápának a támogatását; a klérus egyre nagyobb része elfordult I. Pétertől. II. Henrik és du Guesclin, új sereggelsereg élén, 1368-ban, visszatért Kasztíliába, és mind a nemességnek, mind a városoknak, valamint a papságnak egyre nagyobb része melléje állt. Csatlakozott Henrikhez az öccse, Tello; és a fogságból kiszabadult du Guesclin is.
A következő év tavaszán, 1369. március 14-én, II. Henrik és du Guesclin, [[Montiel]] mellett, döntő győzelmet arattak I. Péter felett, aki a várba menekült. Pár nappal a vesztes csata után, I. Péter éjszaka, titokban, el akarta hagyni a várat, azonban fogságba esett, és du Guesclinhez kísérték. Megjelent II. Henrik, szóváltás alakult ki a két király között, és II. Henrik leszúrta I. Pétert. II. Henrik ezzel végleg megszerezte Kasztília (és León) trónját, bekövetkezett a dinasztiaváltás, az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]at a [[Trastámara-ház]] váltotta fel. Véget ért aaz első kasztíliai polgárháború, és az I. Péter kezdte kasztíliai–aragóniai háború is.
 
== Gyermekei ==
María de Padillától született gyermekei:
* Beatrix (1353 – 1369).
* Konstancia (1354 – 1394). Az ő férje a [[Plantagenêt-ház]]ból származó [[Genti János lancasteri herceg|John of Gaunt]] (1340 – 1399), ''Lancaster'' hercege, akinek a második felesége volt; [[III. Edward angol király|III. Eduárd]] (1312 – 1377) [[Anglia|angol]] királynak a fia, a ''Fekete Hercegnek'' az öccse. A lányuk, [[Lancasteri Katalin kasztíliai királyné|Lancasteri Katalin]] (1372 – 1418) hercegnő [[III. Henrik kasztíliai király|III. Henrik]] (1379 – 1406) kasztíliai és leóni királynak - [[I. János kasztíliai király|I. János]] (1356 – 1390) kasztíliai és leóni király fiának, II. Henrik király unokájának – a felesége lett. Így a [[Trastámara-ház]]ból származó, későbbi kasztíliai (és leóni) királyok, apai ágon II. Henrik, anyai ágon I. Péter leszármazottai.
* Izabella (1355 – 1392). Az ő férje [[Yorki Edmund|Edmund of Langley]] (1341 – 1402), ''York'' hercege, akinek az első felesége lett, a ''Fekete Hercegnek'' és John of Gauntnak az öccse.
* Alfonz (1359 – 1362).
* János (1355 – 1405). Őt ''Kasztíliai János'' néven említik a források, az utódait is a ''Kasztíliai'' családi névvel jelölve.
 
Blankát, Máriát és Johannát a forrásokban, egyaránt, I. Péter feleségeinek tekintik.
 
I. Péternek olyan házasságon kívüli kapcsolatai is voltak, amelyekből gyermekek származtak.:
 
María González de Hinestrosától (? - ?):
* Jakab (Diego) (? – 1434 után). <ref>Feltételezések szerint I. Péternek még más gyermekei is lehettek.</ref>
 
== MegjegyzésekJegyzetek ==
{{források}}
 
* Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364-1994), Vigo, 1994.
* Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-.
* Prosper Mérimée: The History of Peter the Cruel, King of Castile and Leon. Vol. I – II, London, 1849. – [http://books.google.hu/books?id=VKNFAAAAIAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&output=text] – 2015. április 30.
* José Manuel Calderón Ortega - Francisco Javier Diaz González: Los Almirantes del "siglo de oro" de la Marina castellana medieval (En la España Medieval), Madrid, 2001. - ([http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:roLKTyXkvhIJ:revistas.ucm.es/index.php/ELEM/article/download/ELEM0101110311A/22431+batalla+naval+sanlucar+de+barrameda+1370&cd=5&hl=hu&ct=clnk&gl=hu] - 2013. szeptember 3.)
* José María Montoto: Historia del reinado de D. Pedro Primero de Castilla llamado el Cruel. Sevilla, 1847. – [http://books.google.hu/books?id=C0bQhSC_mMQC&printsec=frontcover&hl=hu&output=text ] – 2015. április 30.
* José Manuel Calderón Ortega - Francisco Javier Diaz González: Los Almirantes del "siglo de oro" de la Marina castellana medieval (En la España Medieval), Madrid, 2001. - ([http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:roLKTyXkvhIJ:revistas.ucm.es/index.php/ELEM/article/download/ELEM0101110311A/22431+batalla+naval+sanlucar+de+barrameda+1370&cd=5&hl=hu&ct=clnk&gl=hu] - 20132015. szeptemberáprilis 330.)
 
== Külső hivatkozások ==
* [http://www.geneall.net/H/] - 20132015. augusztusáprilis 2730.
* [http://roglo.eu/roglo?lang=es] – 20132015. augusztusáprilis 2730.
* [http://pagfam.geneall.net/0552/] - 20132015. augusztusáprilis 2730.
* [http://www.homar.org/genealog/] - 20132015. augusztusáprilis 2730.
* [http://www.manfred-hiebl.de/genealogie-mittelalter/] - 20132015. augusztusáprilis 2730.
* [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=category&id=18&Itemid=115] - 20132015. augusztusáprilis 2730.
* [http://galeon.com/medieval5/pedroI.htm] - 20132015. augusztusáprilis 2730.
* [http://galeon.com/medieval5/enriqueII.htm] - 20132015. augusztusáprilis 2730.
* [http://www.redjaen.es/francis/?m=c&o=16293] - 20132015. augusztusáprilis 2830.
* [http://books.google.hu/books?id=j3TOYXHAFjkC&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false]- 20132015. szeptemberáprilis 1030.
 
{{Kasztíliai király