„I. Péter kasztíliai király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
57. sor:
A házasságkötéssel szinte egyidejűleg tudta meg I. Péter, hogy féltestvérei, Henrik és Frigyes, megegyezve a Portugáliából visszatért Albuquerquével, ellene fordultak, és az öccsük, Tello, valamint Aragóniai Ferdinánd és Aragóniai János infánsok, továbbá az édesanyjuk, Eleonóra királyné is csatlakoztak hozzájuk. I. Péter a felkelők ellen indult, elhagyta Juana de Castrót, akihez már soha nem tért vissza, és ismét María de Padilla lett a király kedvese, ezért Juana testvére, Fernán Ruiz de Castro (? – 1377), Lemos grófja is a felkelőkhöz csatlakozott. A király Blankát Toledóba vitette, és María de Padilla rokonának az őrizetére bízta. A város polgárai – és az itt élő nemesek – körében azonban felháborodást keltett Blanka sorsa, és a király eljárása; Toledo fellázadt az uralkodó ellen.
Albuquerque, aki a felkelés vezérének volt tekinthető, 1354. októberben, váratlanul meghalt. Állítólag I. Péter megmérgeztette. <ref>Az viszont tény, hogy az 1325 körül született, Martim Anes de Albuquerquét, João Afonso de Albuquerque fiát, [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] hetedik urát, 1365-ben, I. Péter kivégeztette.</ref> A felkelők azonban, még 1354-ben, győztek. I. Péter hamarosan – a később elnéptelenedett – Tejadillo község mellett, amely nagyjából egyforma távolságra feküdt [[Toro (Spanyolország)|Toro]]tól és Morales de Torotól, hiába találkozott a rebellisek – már említett – prominenseivel, találkozásuk eredménytelen volt. A király – a Portugáliából korábban szintén visszatért – anyjára, Mária királynéra bízta Toro városát, kincseivel együtt. I. Péter úgy gondolta, biztonságát az szolgálja, ha párjának, María de Padillának a birtokára, [[Urueña]] várába távozik. Azonban alig hagyta el Torót, az anyakirályné, a fia távozásáról, már értesítette a felkelők vezéreit; a fiával szemben az ő oldalukra állt. A küzdelem ezzel eldőlt, az [[Urueña]] felé tartó király megadta magát a felkelőknek, akik visszakísérték Toróba, és féltestvére, Frigyes nagymester gondoskodott az őrizetéről.
A felkelők győzelme csak átmeneti, tiszavirág életű siker volt. I. Péter féltestvérei és az aragóniai infánsok között szinte azonnal nézeteltérések keletkeztek, ami megosztotta a felkelőket, és a királynak hamarosan, még 1354. decemberben, amikor solymászat ürügyén elhagyta Torót, sikerült megszöknie; állítólag a féltestvérei közül Tello segített is neki a szökésben. I. Péter Segoviába ment, és a hatalmat ismét magához ragadta.
| |||