„I. Péter kasztíliai király” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Még 1350-ben, mind Juan Núñez de Lara, mind az unokatestvére, Ferdinánd Mánuel, Villena hercege, váratlanul meghaltak; egyesek szerint I. Péter megmérgeztette őket, noha korabeli forrásokban nincs ilyen állítás. <ref> Két évvel később, 1352-ben, Juan Núñez de Lara örököse, a négyéves kisfia, Nuño Díaz de Haro is elhunyt. - Ferdinánd Mánuel leánya és örököse, Blanka Mánuel (Blanca Manuel de Villena y Ampurias) (1348 – 1361), szintén gyermekkorban halt meg.</ref>
 
Mária anyakirályné 1351-ben, [[Talavera de la Reina|Talavera de la Reinában]], meggyilkoltatta Leonor Núñez de Guzmánt, Albuquerque nem szállt szembe a királynéval. Henrik gróf ekkor tovább menekült, mégpedig Portugáliába. I. Péter – állítólag – csak utólag szerzett tudomást a gyilkosságról. A portugál uralkodó, IV. Alfonz király – I. Péter anyai nagyapja –, elérte az unokájánál azt, hogy Henrik hazatérhessen. Henrik azonban, a kasztíliai elégedetlenekkel összefogva, 1352-ben fellázadt I. Péter ellen, az öccsével, Tellóval (1337 – 1370) együtt. I. Péter leverte a felkelést, de meg kellett bocsátania a féltestvéreinek. Az uralkodó azonban az ellene fordult Alfonso (Alonso) Fernández Coronelnek (? – 1353), Montalbán urának, nem bocsátott meg: 1353. februárban, Aguilar de la Frontera elfoglalása után, kivégeztette.
 
A király kegyencének tekinthető Albuquerque környezetében élt María de Padilla (1334 körül – 1361), kasztíliai nemes hölgy. <ref>María de Padilla és I. Péter távoli rokonok voltak: A legközelebbi közös ősük, Gonzalo Rodriguez Girón (? – 1234) kasztíliai nemes volt. Neki az ükunokája volt María de Padilla; míg I. Péter a hetedik leszármazottja. – María de Padilla és Leonor Nuñes de Guzmán is távoli rokonok voltak: Gonzalo Rodriguez Girón, Leonornak a szépapja.</ref> I. Péter és María szerelemre lobbantak, és – szinte biztosra vehetően – titokban összeházasodtak, az anyakirályné és Albuquerque tudta nélkül, még 1353. június előtt. Ez a kapcsolat aztán I. Péter és Albuquerque közötti szakításhoz vezetett. Albuquerque elképzelése ugyanis az volt, hogy Kasztíliának Franciaországgal kell szövetségre lépnie. Ennek érdekében elérte azt, hogy I. Péter, 1353. június 3-án, házasságot kötött Bourbon Blanka (1339 – 1361) hercegnővel, I. Péternek (1311 – 1356), Bourbon hercegének a leányával. <ref>A [[Bourbon-ház]] a [[Capeting-ház|Capet-ház]] egyik oldalága.</ref> A házasság megkötését botrány követte: A házasságot nem hálták el, továbbra is María de Padilla maradt a király a kedvese,. akiI. Péter Blankát – tulajdonképpen fogolyként – Arévalo várába küldte, az édesanyját pedig haza, Portugáliába. A történtek miatt Albuquerque felháborodottan szakított a királlyal, és – tartva Pétertől – Portugáliába ment. A birtoka, Alburquerque városa, ellenállt a király támadásának, a visszavonuló uralkodó – Henrik gróffal és ikertestvérével, Frigyessel – hiába ostromoltatta a várost.
 
1354-ben I. Péter – átmenetileg elhidegülve María de Padillától – új kapcsolatot alakított ki. Szerelmes lett Juana de Castro (? – 1374), galíciai nemes hölgybe. <ref>Juana de Castro féltestvére volt [[Inês de Castro]] (1320/1325 – 1355), [[I. Péter portugál király|Péter]] (1320 – 1367) infánsnak, a későbbi I. Péter portugál királynak – IV. Alfonz fiának – a kedvese, akit – állítólag – az infáns titokban feleségül is vett. Ezen állítólagos házasság kötés előtt Johanna Mánuelnek, Henrik gróf feleségének a féltestvére, Konstancia Mánuel (Constanza Manuel de Villena) (1316 - 1345) volt Péter infánsnak a felesége. – Juana de Castro és kasztíliai I. Péter legközelebbi közös őse a dédapjuk volt: [[IV. Sancho kasztíliai király|IV. Sancho]] (1258 – 1295) kasztíliai király, XI. Alfonz király nagyapja. - Gonzalo Rodriguez Girón (? – 1234) kasztíliai nemes - Maria de Padilla ükapja - Juana de Castro szépapja volt. - Juana de Castro és Leonor Nuñes de Guzmán távoli unokatestvérek voltak: Fernando Pérez Ponce de León (1203 körül – 1292), Cangas ura, Leonor anyai ágú nagyapja, míg Juana anyai ágú dédapja volt.</ref> I. Péter 1354 tavaszán házasságot kötött Juana (Johanna) de Castróval, elérte azt, hogy két kasztíliai püspök, Juan Lucero (? - 1362), [[Salamanca]] püspöke, és Gonzalo de la Torre (? - 1359?), [[Ávila]] püspökeipüspöke tanúsították azt, hogy érvénytelen volt a Blankával kötött házassága.
 
A házasságkötéssel szinte egyidejűleg tudta meg I. Péter, hogy féltestvérei, Henrik és Frigyes, megegyezve a Portugáliából visszatért Albuquerquével, ellene fordultak, és az öccsük, Tello, valamint Aragóniai Ferdinánd és Aragóniai János infánsok, továbbá az édesanyjuk, Eleonóra királyné is csatlakoztak hozzájuk. I. Péter a felkelők ellen indult, elhagyta Juana de Castrót, akihez már soha nem tért vissza, és ismét María de Padilla lett a király kedvese, ezért Juana testvére, Fernán Ruiz de Castro (? – 1377), Lemos grófja is a felkelőkhöz csatlakozott. A király Blankát Toledóba vitette, és María de Padilla rokonának az őrizetére bízta. A város polgárai – és az itt élő nemesek – körében azonban felháborodást keltett Blanka sorsa, és a király eljárása; Toledo fellázadt az uralkodó ellen.
 
Albuquerque, aki a felkelés vezérének volt tekinthető, 1354. októberben, váratlanul meghalt. Állítólag I. Péter megmérgeztette. <ref>Az viszont tény, hogy az 1325 körül született, Martim Anes de Albuquerquét, João Afonso de Albuquerque fiát, [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] hetedik urát, 1365-ben, I. Péter kivégeztette.</ref> A felkelők azonban, még 1354-ben, győztek.: I. Péter hamarosan – a később elnéptelenedett – Tejadillo község mellett, amely nagyjából egyforma távolságra feküdt [[Toro (Spanyolország)|Toro]]tól és Morales de Torotól, hiába találkozott a rebellisek – már említett – prominenseivel, találkozásuk eredménytelen volt. A király – a Portugáliából korábban szintén visszatért – anyjára, Mária királynéra bízta Toro városát, kincseivel együtt. I. Péter úgy gondolta, biztonságát az szolgálja, ha párjának, María de Padillának a birtokára, [[Urueña]] várába távozik. Azonban alig hagyta el Torót, az anyakirályné, a fia távozásáról, már értesítette a felkelők vezéreit; a fiával szemben az ő oldalukra állt. A küzdelem ezzel eldőlt, az [[Urueña]] felé tartó király megadta magát a felkelőknek, akik visszakísérték Toróba, és féltestvére, Frigyes nagymester gondoskodott az őrizetéről.
 
A felkelők győzelme csak átmeneti, tiszavirág életű siker volt. I. Péter féltestvérei és az aragóniai infánsok között szinte azonnal nézeteltérések keletkeztek, ami megosztotta a felkelőket, és a királynak hamarosan, még 1354. decemberben, amikor solymászat ürügyén elhagyta Torót, sikerült megszöknie; állítólag a féltestvérei közül Tello segített is neki a szökésben. I. Péter [[Segovia|Segoviába]] ment, és a hatalmat ismét magához ragadta.
 
Az 1355-ös esztendő interdiktumot hozott Kasztíliának. [[VI. Ince pápa|VI. Ince]] (1282 – 1362) pápa egyházi átokkal sújtotta I. Pétert, María de Padillát, Juana de Castrót, és támogatóikat, a pápai brévét, minden bizonnyal, III. Bernát (? – 1358?), a franciaországi Senez püspöke vitte Kasztíliába. Az egyházi átok nem hozta meg a kívánt eredményt. I. Péter bosszúhadjáratot indított az előző évi felkelés résztvevői ellen,. 1355. májusban visszafoglalta a lázadóktól Toledót; Blanka továbbra is fogságban maradt; most már [[Sigüenza]] erős várában őrizték. Henrik gróf igyekezett távol maradni a királytól, előbb Galíciába, majd, valószínűleg 1356-ban, a Blankával való bánásmód miatt az I. Péterre neheztelő franciákhoz menekült. A felesége, Johanna Mánuel, azonban I. Péter fogságába esett, akárcsak Henrik ikertestvére, Frigyes, amikor, 1356. januárban, Mária anyakirályné kénytelen volt a körülzárt Torót feladni a fiának, aki őt végleg visszaküldte Portugáliába; az 1354. évi felkelés ezzel teljesen elbukott. <ref>AzMária anyakirályné Portugáliában halt meg, 1357-ben, egyesek szerint tisztázatlan körülmények között. Van olyan állítás, hogy I. Péter mérgeztette meg az anyját, mert megátkozta őt; de van olyan állítás is, hogy a lányát feslett és pazarló életmódúnak tartó apja meggyilkoltatta; ezek azonban minden bizonnyal csak kitalálások. - I. Péter az elfoglalt Toróban megölette az anyjának a szeretőjét, Martim Afonso Telo de Menesest (? – 1356). Ő volt [[Teles–Meneses Eleonóra portugál királyné|Eleonóra (Leonor Teles de Meneses)]] (1350 körül – 1386) portugál királynénak, [[I. Ferdinánd portugál király|I. Ferdinánd]] (1345 – 1383) király ([[Burgundiai-ház]]) feleségének az apja. – Martim Afonso Telo de Meneses és I. Péter egykori kegyence, João Afonso de Albuquerque, [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] ura, távoli rokonok voltak: Legközelebbi közös ősük, João Afonso Telo de Meneses (1225 – 1268), Alburquerque ura, Martim Afonso Telo de Menesesnek a dédapja, João Afonso de Albuquerquének az ükapja volt.</ref>
 
===A kasztíliai-aragóniai háború és a kasztíliai polgárháború időszaka (1356 – 1369)===