„I. Péter kasztíliai király” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
I. Péter 1356-ban megtámadta Aragóniát, mert IV. Péter király nem volt hajlandó kiadni az Aragóniába menekült kasztíliaiakat. A „két Péter háborújának” nevezett harcok – amelyek a királyságok határvidékeinek kölcsönös feldúlásával kezdődtek – megszakításokkal ugyan, de 1369-ig tartottak.
 
IV. Péter Franciaországból Aragóniába hívta Henrik grófot, aki a király szolgálatába szegődött. Henrik feleségét, Johanna Mánuelt megszöktették fogságból. I. Péter úgy érezte, csak árulók veszik körbe, és ismét véres megtorlásokba kezdett. <ref> I. Péter 1357-ben kivégeztette távoli rokonát, Juan de la Cerdát (1327 – 1357), Sevilla főkapitányát (alguacil mayor). (Közös apai ágú ükapjuk [[X. Alfonz kasztíliai király|X. Alfonz]] (1221 – 1284), [[Kasztília uralkodóinak listája|kasztíliai]] és [[León uralkodóinak listája|leóni]] király volt.) – (Juan de la Cerda az 1350-ben meghalt Juan Núñez de Lara unokatestvére. Legközelebbi közös ősük Fernando de la Cerda (1255 – 1275) infáns volt; Juan Núñez de Lara apai ágú nagyapja; és Juan de la Cerda apai ágú dédapja.)</ref> 1358-ban I. Péter kasztíliai király meggyilkoltatta Henrik gróf ikertestvérét, Frigyest. <ref>Frigyesnek jeles leszármazottai voltak. Házasságon kívüli kapcsolatából született Alonso Enríquez de Castilla (1354–1429), aki Kasztília tengernagya lett. Az ő fia, Fadrique Enríquez de Mendoza (1390 körül – 1473), szintén Kasztília tengernagya volt. Az ő gyermekegyermekei Alonso Enríquez de Quiñones (1432 körül – 1485), kasztíliai tengernagy, és féltestvére, [[Kasztíliai Johanna aragóniai királyné|Kasztíliai Johanna (Juana Enríquez)]] (1425 körül – 1468) aragóniai királyné, Henrik gróf dédunokájának, [[II. János aragóniai király|II. János]] (1398–1479) királynak ([[Trastámara-ház]]) a második felesége, [[II. Ferdinánd aragóniai király|II. (Katolikus) Ferdinánd]] (1452–1516) királynak az édesanyja.</ref>. Henrik testvérének, Tellónak, sikerült elmenekülnie, de felesége, Juana de Lara (Juan Núñez de Lara elsőszülött leánya) a király fogságában maradt. I. Péter, még 1358-ban, megölette IV. Péter aragóniai király féltestvérét, Aragóniai János infánst is. 1359-ben a két aragóniai infáns édesanyját, Kasztíliai Eleonóra királynét, I. Péter bosszúból meggyilkoltatta, mert Ferdinánd infáns IV. Péter oldalára állt; valamint megölette Juana de Larát, Tello feleségét is. <ref>Állítólag, mivel kasztíliaiak nem vállalták el Eleonóra királyné meggyilkolását, azt egy afrikai rabszolga hajtotta végre.</ref>
 
1359. júniusban, Barcelona előtt, a IV. Péter király, valamint Bernat de Cabrera (? – 1368), Osona grófja, és Hug de Cardona (Hugo Folch de Cardona) (1328 – 1400), Cardona grófja, vezérelte aragóniai hajóhad legyőzte a kasztíliai flottát, amelynek fővezére Egidio Boccanegra (? – 1367), genovai születésű hajós, Kasztília tengernagya volt. <ref>Egidio Boccanegra testvére volt Simone Boccanegra (? - 1363), aki az első dózse lett Genovában, [[Giuseppe Verdi]] operájának a hőse.</ref>. A kasztíliaiak további parancsnokai García Álvarez de Toledo (? - 1370), a Szent Jakab Lovagrend nagymestere, és Diego García de Padilla (? - 1368), a Calatrava Lovagrend nagymestere, María de Padilla testvére, és Pero (Pedro) López de Ayala (1332 - 1407) (a korszak kiváló történetírója) voltak. <ref>Diego García de Padilla, amikor Henrik grófot királlyá koronázták (1366), átállt II. Henrik oldalára. I. Péter ezért a második nájerai csata után (1367) börtönbe záratta, ott is halt meg.</ref> 1359. szeptemberben a Henrik gróf vezette aragóniai sereg, Araviana mellett, legyőzte a Juan Fernández de Hinestrosa (? – 1359) vezette kasztíliai sereget, a csatában kapott sebeibe a kasztíliai vezér belehalt (leánya, María, a király kedvese volt). I. Péter, bosszúból, még 1359-ben, kivégeztette Jánost és Pétert, Henrik grófnak és Tellónak az öccseit, akik már évek óta a király fogságában raboskodtak. A kasztíliai uralkodó bosszúja azonban – akárcsak korábban – most sem csak a királyi családok tagjait érte el, hanem nemeseket, polgárokat és papokat is. <ref>E szócikk kereteit meghaladja az I. Péter által kivégeztetett, vagy meggyilkoltatott személyeknek a felsorolása.</ref>
 
Henrik gróf és BernardoBernat de Cabrera, Osona grófja, 1360 elején, Aragóniából betörtek Kasztíliába, és elfoglalták Nájera városát. I. Péter először Gutierre Fernández de Toledo (? – 1360), Anamella ura vezetésével küldött ellenük csapatokat, majd később, [[Burgos]]ból, az I. Péter irányította kasztíliai sereg is elindult Henrik gróf ellen. A város előtt, 1360. április 24-én megvívott, első nájerai csatában, I. Péter győzött Henrik gróf ellen, aki a csata elvesztése után a városba menekült. (<ref>Vannak olyan források, amelyek szerint fogságba is esett, de szinte azonnal sikerült is megszöknie: Az egyik forrás szerint a foglyul ejtői nem ismerték fel; a másik forrás szerint viszont voltak olyanok – így például Juan Ramírez de Arellano (? –?) nevű nemes –, akik segítettek Henrik grófnak a szökésben.)</ref> I. Péter nem ostromolta meg Nájerát, hanem hirtelen, szinte érthetetlenül, elvonult a város alól, San Domingo (ma: Santo Domingo de la Calzada) felé. Állítólag ez azért történt, mert egy idős szerzetes, akit a jóslata után I. Péter máglyán megégetett, még az ütközet előtt, megjósolta a királynak azt, hogy a féltestvére, Henrik gróf fogja őt megölni. Henrik gróf és Osona grófja azonnal kihasználták ezt a lehetőséget, elhagyták Nájerát, és visszatértek Aragóniába (1360. májusban már ott is voltak). I. Péter, értesülve a grófok meneküléséről, meggondolta magát, utánuk indult, [[Logroño]] városáig haladt a seregével. Ott találkozott [[VI. Ince pápa|VI. Ince]] (1282 – 1362) pápa legátusával, Guillaume de La Jugie (1317 – 1374) kardinálissal, aki a királynál elérte azt, hogy ne folytassa a harcot a féltestvére ellen, ne üldözze a menekülőket; I. Péter el is vonult délre, [[Sevilla|Sevillába]], majd, még 1360-ban, a Henrik gróf ellen először küldött csapatokat vezérlő Gutierre Fernández de Toledót kivégeztette; testvérének, Blas (Vasco) Fernández de Toledónak (? – 1372), Toledo érsekének, Portugáliába kellett menekülnie. <ref>Lásd: ([http://books.google.hu/books?id=VKNFAAAAIAAJ&pg=RA1-PA18&dq=n%C3%A1jera+1360&hl=hu&output=text] – 2015. április 30., [http://books.google.hu/books?id=C0bQhSC_mMQC&pg=PA138&hl=hu&output=text] – 2015. április 30., [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=article&id=908:ano-1360&catid=18:siglo-xiv-guerra-y-peste&Itemid=115] – 2015. április 30., [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=article&id=909:ano-1361&catid=18:siglo-xiv-guerra-y-peste&Itemid=115] – 2015. április 30., [http://www.lahistoriaconmapas.com/historia/historia2/biografia-de-najera-batalla-de-1360-1367/] - 2015. április 30. [http://www.dip-badajoz.es/cultura/ceex/reex_digital/reex_LXVI/2010/T.%20LXVI%20n.%201%202010%20en.-abr/RV13421.pdf] – 2015. április 30., [http://es.wikipedia.org/wiki/Enrique_II_de_Castilla] – 2015. április 30., [http://fr.wikipedia.org/wiki/Guillaume_de_La_Jugie], [http://es.wikipedia.org/wiki/Vasco_Fern%C3%A1ndez_de_Toledo] – 2015. április 30., [http://casa-das-letras.blogspot.hu/2009/04/historia-del-condado-de-ribadeo.html] – 2015. április 30. [http://biblioteca.universia.net/html_bura/ficha/params/title/rioja-guerra-civil-d-pedro-cruel-d-enrique-trastamara-batallas/id/21938960.html] – 2015. április 30., (La Rioja en la Guerra Civil entre D. Pedro el Cruel y D. Enrique de Trastámara (Las Batallas de Nájera) - [http://dialnet.unirioja.es/servlet/articulo?codigo=663076] - 2015. április 30.).</ref> A kasztíliai és az aragóniai király, 1361-ben, a pápai legátus, Guillaume de La Jugie (1317 – 1374) kardinális közreműködésével, békét kötöttek. IV. Péter ekkor feladta Henrik gróf támogatását (aki Franciaországba ment, immár már másodszor), és Aragóniai Ferdinánd infáns támogatását is (aki Katalóniába húzódott vissza). I. Péter ebben az évben (1361) Isabel de Larát, az 1358-ban meggyilkolt Aragóniai János infáns özvegyét (Juan Núñez de Lara másodszülött leányát) gyilkoltatta meg. <ref>I. Péter a trónra lépését megélő, hat féltestvére közül hármat (Frigyes, János, Péter) meggyilkoltatott, továbbá egyik féltestvére, Tello feleségét is megölette, de megölette nagynénjét, Eleonóra aragóniai királynét, és az unokatestvérét, Aragóniai János infánst, valamint annak feleségét is.</ref> Az uralkodáshoz a királynak egyre több pénzre volt szüksége, ezért 1361-ben megölette a kincstárnokát, Samuel ha Lévít is, akinek a vagyonát elkobozta.
 
1361-ben Blanka királyné meghalt, fogságban. Elterjedtek olyan hírek, hogy I. Péter (illetve María de Padilla) megmérgeztette Blankát. Azonban Blanka halála után pár héttel, betegségben, María de Padilla is meghalt. I. Péter 1362-ben, a Cortes (a rendi gyűlés) előtt kijelentette azt, hogy – még Bourbon Blankával kötött házassága előtt –, feleségül vette María de Padillát, és a tőle 1359-ben született fiát, Alfonzt tette meg az örökösének, de a fiúkisfiú, betegségben, talán pestisben, még ebben az évben meghalt.
Az Aragóniával kötött béke nem bizonyult tartósnak, és már 1363-ban kiújultak a harcok Kasztília és Aragónia között. IV. Péter ezért Henrik grófot, még1363még 1363-ban, visszahívta Franciaországból, akivel Monzónban szövetséget kötött. Megállapodtak abban, hogy I. Pétert megfosztják a tróntól, és Henrik gróf lesz az új kasztíliai király. IV. Péter féltestvére, Aragóniai Ferdinánd infáns, felháborodott mind a megállapodáson, mind a mellőzésén. IV. Péter ezért elhatározta az elfogatását, ám az infáns ellenállt, és az összecsapásban Henrik gróf emberei megölték őt.
 
1366 tavaszán fordulat következett be a háborúban: Henrik gróf a híres francia hadvezér, [[Bertrand du Guesclin]] (1320 körül – 1380) vezette zsoldossereggel bevonult Kasztíliába, I. Péter menekült előle. 1366. márciusban, Calahorrában, Henrik grófot Kasztília és León királyává kiáltották ki, II. Henrik néven, majd [[Burgos]]ban meg is koronázták. Ő volt a [[Trastámara-ház]] első uralkodója. <ref>II. Henrik 1366-ban az öccsét, Sanchót (1342 – 1374) [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófjává tette. - Szintén 1366-ban, II. Henrik Aragóniai Alfonzt (Ribagorzai Alfonzt) (Alfonso de Aragón y Foix / Alfonso de Ribagorza) (1332 – 1412), [[Villena urainak, őrgrófjainak és hercegeinek listája|Villena]] birtokosává tette. Neki adta Villenát, amely a feleségének a birtoka volt. Aragóniai (Ribagorzai) Alfonz, Ribagorza grófja, IV. Péter királynak volt az unokatestvére. A gróf apja, Aragóniai Péter (1305 – 1380), Ribagorza grófja, és IV. Péter apja, [[IV. Alfonz aragóniai király|IV. Alfonz]] (1299 – 1336) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai király]] testvérek voltak, mindketten [[II. Jakab aragóniai király|II. Jakab]] (1267 – 1327) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai királynak]] a fiai. II. Henrik és Alfonz gróf is rokonok voltak: aA legközelebbi közös ősük [[III. Péter aragóniai király|III. Péter]] (1243 – 1285) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai király]] (II. Jakab király apja), akinek II. Henrik az ükunokája, míg Alfonz gróf a dédunokája volt. Alfonz gróf vezette a II. Henriknek segítséget nyújtó aragóniai sereget. II. Henrik ezért később (1376-ban) a grófot Villena első őrgrófjává (márkijává) tette.</ref>
 
II. Henrik hívei hatásos pletykákat terjesztettek el. Egyrészt azt híresztelték, hogy Granada mór uralkodója segítséget akar adni I. Péternek, sőt a király át akar térni az iszlámra. <ref>Az 1361 és 1364 közötti időszakban I. Péter valóban beavatkozott a Granadai Királyság ügyeibe, és elérte azt, hogy a mór királyságban a szövetségese, V. Muhammad (1338 – 1391) emír (Nasszerida-dinasztia) lett az uralkodó. (A granadai mór uralkodókat emírként, királyként, illetve szultánként egyaránt jelölik a különböző források.)</ref>. II. Henrik támogatói azonban azt is terjesztették, hogy az uralkodó valójában nem is XI. Alfonz királynak és Mária királynénak a fia, mivel az „igazi” I. Péter meghalt csecsemőkorában, és egy zsidó származású kisfiút csempésztek a helyére, ezek azonban kitalált történetek voltak.
 
I. Péter először Portugáliába akart távozni. A kincseivel előre küldött hajót Egidio Boccanegra, Kasztília tengernagya, aki átállt II. Henrik oldalára, elfogta. I. Péter portugál király azonban nem fogadta be a kasztíliai uralkodót., I. Péteraki ezért az ekkor zajló [[százéves háború]]ban az angolok uralta dél-franciaországi tartományba, [[Guyenne]]-be ment. 1366. szeptemberben, Libourne városában, segítségnyújtásról állapodott meg a [[Plantagenêt-ház]]ból származó Eduárd (1330 – 1376) walesi herceggel, [[III. Eduárd angol király|III. Eduárd]] (1312 – 1377) angol király fiával, a kitűnő hadvezérrel, akit ''[[Eduárd walesi herceg|Fekete Herceg]]nek'' is neveztek.
 
I. Péter a következő évben (1367-ben) angol segítséggel, a [[Navarra|Navarrai Királyságon]] keresztül, vissza is tért Kasztíliába, és 1367. április 3-án, a második nájerai csatában, a ''Fekete Herceg'' és I. Péter vezette zsoldosok diadalmaskodtak II. Henrik felett; maga du Guesclin is az angolok fogságába esett, de később – váltságdíj ellenében – kiszabadult. (I. Péter nem csak az első nájerai csatában, hanem a másodikban is győzött.) A vesztes ütközet után II. Henrik harmadszor is Franciaországba menekült. I. Péter, a II. Henrik hívei elleni megtorlások során, mások mellett, kivégeztette a fogságába esett Egidio Boccanegrát, az előző évi „kalóztámadás” kivitelezőjét. II. Henrik öccsét, Sanchót (1342 – 1374), [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófját, aki szintén fogságba esett, megkímélte.