„I. Péter kasztíliai király” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
I. Péter először Portugáliába akart távozni. A kincseivel előre küldött hajót Egidio Boccanegra, Kasztília tengernagya, aki átállt II. Henrik oldalára, elfogta. I. Péter portugál király azonban nem fogadta be a kasztíliai uralkodót, aki ezért az ekkor zajló [[százéves háború]]ban az angolok uralta dél-franciaországi tartományba, [[Guyenne]]-be ment. Útközben, 1366. júniusban, a híres kegyhelyen, [[Santiago de Compostela|Santiago de Compostelában]], a katedrálisban, az oltár előtt, I. Péter emberei meggyilkolták Suero Gómez de Toledo (? - 1366) érseket, de a király később azt állította, nem volt része az általa gyűlölt főpap megölésében. 1366. szeptemberben, Libourne városában, I. Péter segítségnyújtásról állapodott meg a [[Plantagenêt-ház]]ból származó Eduárd (1330 – 1376) walesi herceggel, [[III. Eduárd angol király|III. Eduárd]] (1312 – 1377) angol király fiával, a kitűnő hadvezérrel, akit ''[[Eduárd walesi herceg|Fekete Herceg]]nek'' is neveztek.
 
I. Péter a következő évben (1367-ben) angol segítséggel, a [[Navarra|Navarrai Királyságon]] keresztül, bírva [[II. Károly navarrai király|II. Károly]] (1332–1387) király támogatását, vissza is tért Kasztíliába, és 1367. április 3-án, a második nájerai csatában, a ''Fekete Herceg'' és I. Péter vezette zsoldosok diadalmaskodtak II. Henrik felett; maga du Guesclin is az angolok fogságába esett, de később – váltságdíj ellenében – kiszabadult. (I. Péter nem csak az első nájerai csatában, hanem a másodikban is győzött.) A vesztes ütközet után II. Henrik harmadszor is Franciaországba menekült. I. Péter, a II. Henrik hívei elleni megtorlások során, mások mellett, kivégeztette a fogságába esett Egidio Boccanegrát, az előző évi „kalóztámadás” kivitelezőjét. II. Henrik öccsét, Sanchót (1342 – 1374), [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] grófját, aki szintén fogságba esett, megkímélte.
 
I. Péter nem fizette ki a megállapodás szerinti zsoldot, az angol katonák erőszakoskodtak a helyiekkel, végül a Fekete Herceg a seregével – még 1367-ben, ősszel – kivonult Kasztíliából.
 
II. Henrik továbbra is bírta a [[Valois-ház]]beli, jeles [[Franciaország|francia]] királynak, [[V. Károly francia király|V. Károlynak]] (1337 – 1380) és [[V. Orbán pápa|V. Orbán]] (1310 – 1370) pápának a támogatását; a klérus egyre nagyobb része elfordult I. Pétertől. II. Henrik és du Guesclin, új sereg élén, 1368-ban, visszatért Kasztíliába, és mind a nemességnek, mind a városoknak, valamint a papságnak egyre nagyobb része melléje állt. Csatlakozott Henrikhez az öccse, Tello is.
 
A következő év tavaszán, 1369. március 14-én, II. Henrik és du Guesclin, [[Montiel]] mellett, döntő győzelmet arattak I. Péter felett, aki a várba menekült. Pár nappal a vesztes csata után, I. Péter éjszaka, titokban, el akarta hagyni a várat, azonban fogságba esett, és du Guesclinhez kísérték. Megjelent II. Henrik, szóváltás alakult ki a két király között, és II. Henrik leszúrta I. Pétert. II. Henrik ezzel végleg megszerezte Kasztília (és León) trónját, bekövetkezett a dinasztiaváltás, az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]at a [[Trastámara-ház]] váltotta fel. Véget ért az első kasztíliai polgárháború, és az I. Péter kezdte kasztíliai–aragóniai háború is.
 
== Gyermekei ==
María de Padillától született gyermekei:
* Beatrix (1353 – 1369).
* Konstancia (1354 – 1394). Az ő férje a [[Plantagenêt-ház]]ból származó [[Genti János lancasteri herceg|John of Gaunt]] (1340 – 1399), ''Lancaster'' hercege, (akinek a második felesége volt); [[III. Edward angol király|III. Eduárd]] (1312 – 1377) [[Anglia|angol]] királynak a fia, a ''Fekete Hercegnek'' az öccse. A lányuk, [[Lancasteri Katalin kasztíliai királyné|Lancasteri Katalin]] (1372 – 1418) hercegnő [[III. Henrik kasztíliai király|III. Henrik]] (1379 – 1406) kasztíliai és leóni királynak - [[I. János kasztíliai király|I. János]] (1356 – 1390) kasztíliai és leóni király fiának, II. Henrik király unokájának – a felesége lett. Így a [[Trastámara-ház]]ból származó, későbbi kasztíliai (és leóni) királyok, apai ágon II. Henrik, anyai ágon I. Péter leszármazottai.
* Izabella (1355 – 1392). Az ő férje [[Yorki Edmund|Edmund of Langley]] (1341 – 1402), ''York'' hercege, (akinek az első felesége lett), a ''Fekete Hercegnek'' és John of Gauntnak az öccse.
* Alfonz (1359 – 1362).
 
* Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en España (Años 364-1994), Vigo, 1994.
* Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-.
* Prosper Mérimée: The History of Peter the Cruel, King of Castile and Leon. Vol. I – II, London, 1849. – [http://books.google.hu/books?id=VKNFAAAAIAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&output=text] – 2015. április 30.
* José María Montoto: Historia del reinado de D. Pedro Primero de Castilla llamado el Cruel. Sevilla, 1847. – [http://books.google.hu/books?id=C0bQhSC_mMQC&printsec=frontcover&hl=hu&output=text ] – 2015. április 30.
* Prosper Mérimée: The History of Peter the Cruel, King of Castile and Leon. Vol. I – II, London, 1849. – [http://books.google.hu/books?id=VKNFAAAAIAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&output=text] – 2015. április 30.
* José Manuel Calderón Ortega - Francisco Javier Diaz González: Los Almirantes del "siglo de oro" de la Marina castellana medieval (En la España Medieval), Madrid, 2001. - ([http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:roLKTyXkvhIJ:revistas.ucm.es/index.php/ELEM/article/download/ELEM0101110311A/22431+batalla+naval+sanlucar+de+barrameda+1370&cd=5&hl=hu&ct=clnk&gl=hu] – 2015. április 30.)
 
* [http://galeon.com/medieval5/enriqueII.htm] – 2015. április 30.
* [http://www.redjaen.es/francis/?m=c&o=16293] – 2015. április 30.
* [http://books.google.hu/books?id=j3TOYXHAFjkC&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false] - 2015. április 30.
 
{{Kasztíliai király