„Igeidő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
forrás az igeidőkre vonatkozóan |
|||
66. sor:
A magyar nyelv korábbi életében, már az ősmagyar kortól fogva jelen volt számos más igeidő, amelyek mostanra jóformán kihaltak. A múltat kifejező, összetett alakok ''(várok vala, vártam volt)'' esetében azonban kérdéses, hogy nem csak arról van-e szó, hogy egy ugyancsak szűk írástudó réteg "találta fel" és alkalmazta őket a latin igeidőrendszer analógiájára. Kijelentő mód múlt időt fejezett ki az elbeszélő múlt ''(várék),'' a folyamatos múlt ''(várok vala)'' valamint a régmúlt ''(vártam volt)'' is. Az elbeszélő múlt a jelenhez nem kapcsolódó események leírására szolgált, a folyamatos múlt idővel a múltban még zajló, folyamatban lévő történésekről számoltak be, a régmúlt pedig egy másik múltbeli eseményt is megelőző eseményre vonatkozott. Ebben a rendszerben a ma is létező múlt idő ''(vártam)'' elsősorban a befejezettségre utalt, és az élőbeszéd tipikus múlt ideje volt (bizonyára ezért is maradt fenn). – Ez a felosztás több [[indoeurópai nyelv]]ben mind a mai napig hasonló formában él.
Jövő időben használatos volt egy másik alak is ''(várandok),'' a [[kötőmód]]nak pedig múlt ideje is létezett ''(vártam légyen).''<ref name="halász">{{cite book | title=Konstantinápoly| last=Halász|first=Mihály|url=https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/99558/bibFSZ00302681.pdf|year=1883| pages=148| publisher=Hunyadi Mátyás Intézet| location=Budapest}}</ref>
A [[latin nyelv]] mintájára előfordultak egyéb alakok is, például a feltételes mód jövő ideje ''(várandanék'' vagy ''fognék várni),'' illetve a kijelentő mód egy másfajta jövő ideje ''(várandó vagyok),'' de ezek nem vertek gyökeret.
| |||