„Kelen Imre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12. sor:
Amerikába emigrál. 1938 őszén elhagyják Dezső Alajossal közösen Európát, a fokozódó háborús helyzet, valamint a Magyarországon 1939 január elsejétől életbe lépő, korlátozó törvények miatt.
1938 október 13-án érkeznek [[New York]]ba, ahol Kelen és Dezső közös munkásságukat tovább folytatják. Kelen dolgozott az Esquire, [[New York Times]], a The New York Post, Christian Science Monitor továbbá a [[Washington Post]] számára. 1948-tól a megalakuló [[
Nyugdíjba vonulását követően a rajztollat letéve elsősorban könyveket írt. [[Dag Hammarskjöld]], az [[ENSZ]] második főtitkárának életútját több kötetben is nyomon követi. Termékeny íróként is. Írt több maga illusztrálta gyermekkönyvet is és számos kötete, a diplomáciával, politikusokkal foglalkozik. Utolsó éveiben [[Bécs]]ben élt, és ott is hunyt el. Élete során számos kollektív kiállításon szerepeltek munkái. Kezdetben "A konferenciák aranykora" címmel Kelen és Dezső közös kiállítás-sorozatát ismerhette meg a világ 1934-ben, Genfben. Majd Londonban, ahol a gyűjteményes kiállításukat Sir John Simon, az akkori brit külügyminiszter nyitotta meg. 1977-ben [[Budapest]]en, [[Magyarok Világszövetsége]] kezdeményezésére rendeztek kiállítást 80, külföldön élt vagy élő, magyar származású képzőművész munkáiból a [[Műcsarnok]]ban, amelyen egyebek mellett Kelen néhány munkája is szerepelt.
| |||