„Zselic” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Települések: Igazítás |
zöld link kékre |
||
88. sor:
A kainozós képződmények felszíni előfordulása szintén kis kiterjedésű és minőségük is csak közepes. A pannon homok- és mészköveknek volt csak helyi jelentősége a térségben (ugyanis a XIX. század végéig - a szállítási nehézségek miatt - nehezen jutottak jobb minőségű, pl. kővágószőlősi homokkőhöz). A [[homokkő]]ből vályúkat, csatornákat, ajtófélfákat készítettek többek között Somogyhárságyon is. Egyik-másik község titokban a határában található homokkövet használta fel útépítésre az előírt “baranyai kövek” helyett. Nagyobb jelentősége volt a hasonló korú [[homok]]nak, melyből az almamelléki Lukafa-pusztán, a gálosfai Szentluka-pusztán és a Szilágyon lévő hutákban üveget készítettek. A kis földesúri manufaktúrákban a szántóterületek növelésekor kiirtott erdők fáját használták fel energiahordozóként.
Legnagyobb jelentősége a területünkön a pannon agyagnak, a pleisztocén lösznek és löszszerű anyagoknak van. [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] “szilárd” falú lakóházakat megkövetelő rendelete óta majdnem minden községben működött téglaégető, ai a helyi igényeket elégítette ki. A már említett Lukafa-pusztán az üveghuta mellett “cserépedény gyár” és pipaégető is működött a múlt század közepén. Már Haas M. is például a [[Bükkösd]] környéki fehér, kiváló minőségű edény-agyagot, melyet messze földre szállítottak. A II. világháború után koncentrálódott az építőipar, és kevesebb, de nagyobb kapacitású, gépekkel felszerelt téglagyárak kezdték meg működésüket (pl. [[Csertő]]n, [[Antalszállás]]on, [[Godisa|Godisán]], [[Kaposvár]]on).
* falazó homok: [[Gödre]]
| |||