|
''„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok”'' (hosszú, hosszú-rövid, rövid, hosszú-rövid-, rövid, hosszú-rövid, rövid-hosszú-hosszú) – 18 mora
s formákat találtak a kétfajta verselés külön, vagy együttes alkalmazására). KUKI KUKI
== A fonetikában ==
A mora a hangtanban a szótagsúly hangértéke, amely bizonyos nyelvekben megszabja a hangsúlyt, vagy az időtartamot. Nyelvészeti definíciója vitatott.
Az egy morát tartalmazó szótag szakszóval ''monomoraikus'', a két morát tartalmazó ''bimoraikus''.
Általában a különféle nyelvekben (nem a magyarban) a következő szabályszerűségeket fogadják el a morák meghatározására:
*1. A nyitó [[mássalhangzó]](k) nem képez(nek) morát.
*2. A szótagmag egy mora, ha a [[magánhangzó]]ja rövid, két mora, ha hosszú, vagy [[diftongus]]. A szótagmagot képző mássalhangzó egy mora, ha rövid, két mora, ha hosszú. (A [[szlovák nyelv]]ben például rövid és hosszú mássalhangzói szótagmag is létezik.)
*3. Bizonyos nyelvekben a szótagzáró mássalhangzó (szótagkóda) egy morát képez, más nyelvekben (mint az [[ír nyelv|ír]]) nem. Az [[angol nyelv]]ben a szótagkóda egy morát képez, ha az adott szótag hangsúlyos (a „macska” jelentésű ''cat'' szó például ezen okból bimoraikus), a nem hangsúlyos szótag azonban nem biztos (így a „nyúl” jelentésű ''rabbit'' második szótagja monomoraikus és bimoraikus is lehet).
*4. Bizonyos nyelvekben a hosszú magánhangzót vagy diftongust tartalmazó szótagmagot és egy vagy két záró mássalhangzót tartalmazó szótag akár trimoraikus (három morás) is lehet, ld. például a [[szanszkrit nyelv]] szuperhosszú magánhangzóit ([[pluti]]).
A [[japán nyelv]] híres speciális moraikus sajátosságairól. A legtöbb dialektus, beleértve a sztenderd japánt a morát (japánul on, többes számban [[onji]]) használja a hangrendszer alapjául, nem a szótagot. Kevésbé ismert például, hogy a háromsoros [[haiku]] versforma a modern japán nyelvben nem az öt szótag/hét szótag/öt szótag, hanem az öt mora/hét mora/öt mora mintára épül. Ennek azért van jelentősége, mert például a szóvégi -n a japánban moraikus, azaz morát képez. A „japán” jelentésű ''nippon'' szó négy morás (NI-P-PO-N), azaz a haiku első, vagy harmadik sorában már csak egy mora értékű szó kerülhetne mellé.
== Általános szabályok a magyar nyelvben ==
A magyar nyelvben általában rövidnek – monomoraikusnak – számít a szótag, ha a magánhangzója rövid, de hosszúvá – bimoraikussá – válik, ha két mássalhangzó követi. A szótag eleve bimoraikus, ha a benne szereplő magánhangzó hosszú. A mássalhangzók a magyarban nem szótagképzők. A sok és változatos időtartamú magánhangzó és a kevés mássalhangzótorlódás nagyon alkalmassá teszi a magyar nyelvet az időmértékes verselésre. (Ugyanakkor a magyarban az [[ütemhangsúlyos verselés]] a hagyományos – költőink változatos formákat találtak a kétfajta verselés külön, vagy együttes alkalmazására).
{{DEFAULTSORT:Mora}}
| 