„Szovjetház” változatai közötti eltérés

A '''Szovjetház''', más néven Hungária Szálló a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] alatt (1919. március 21. – 1919. augusztus 1.) a [[népbiztos]]ok és a kommün egyes vezető tisztségviselőinek lakhelye volt.

A népbiztosok kezdetben más-más elsőrangú szállodákban laktak; [[Kun Béla]] és családja, s [[Szamuely Tibor (újságírónépbiztos)|Szamuely Tibor]], [[Kun Béla]] és családja, az [[Astoria Szálló|Astoriá]]ban. Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán így emlékezett vissza erre az időre így emlékezett vissza: {{Idézet2|''Nem szerettem az Astoriát. A hallban, a feljáratnál a régi közönség, az újgazdagok mulatoztak cigányzene mellett. Az asztalok sorfala között kellett elvonulni, kíváncsi mohó tekintetek között.''|}} A román offenzíva megindulása után a népbiztosok biztosabbnakjobbnak érezték, halátták biztonságosabb helyre költöznekköltözni családjaikkal, aholhogy fegyveres védelem alattalá állnakkerüljenek. Így gyors elhatározással eldöntöttékEldöntötték, hogy a [[Duna]]-parton levő Hungária Szállóba költöznek, amelyet ezután kezdtek elSzovjetháznak hívni Szovjetháznak. Kun Béláné [[Gál Irén]] szerint azért kellett átköltözniük, hogy a népbiztosok "''közel egymáshoz, bármikor találkozhassanak''". Az őrség a Cserny-csoportból, illetve a [[Lenin-fiúk]]ból állt, időnként a [[Gombos Ferenc (pártmunkás)|Gombos Ferenc]] vezette különítmény segítségét is igénybe vették. A Szovjetházba kizárólag belépési igazolvánnyal lehetett bejutni, amelyet csak a szálló állandó tagjai kaphattak. Az épületben volt az ún. HÖCS (Hír– és Összekötő Csoport), amely a [[Böhm Vilmos]] által [[Gödöllő]]re rendelt főhadiszállástól függetlenül Kun Béla és elvtársainak külön vezérkaraként működött.

1919. június 24-én az "ellenforradalom" napján a Szovjetházat dunai monitorok kezdték el lőnilőtték. <!--Erről [[Váry Albert]] a "Vörös uralom áldozatai Magyarországon" című művében így írt: {{Idézet2|''1919. június 24-én délután a „Maros" nevű monitor és a „Csuka" és „Pozsony" őrnaszádok megjelentek a Dunán s felhúzták a nemzetiszínű zászlót. A Hungária szovjetházra három lövést adtak le. Nemsokára a vöröscsapatok a partról lőni kezdték a Dunán cirkáló hajókat, majd repülők támadták, mire menekülni voltak kénytelenek. Közben csatlakozott hozzájuk a „Munka" nevű aknahajó is s utóbb utánuk jött a „Lajta" és „Komárom" monitor is. Paks alatt a „Munka" hirtelen elpártolt, kivált közülök, lerántotta a magyar zászlót s tüzelni kezdett a „Pozsony" és „Komárom" őrnaszádra. A kifejlődött ágyutüzben a „Munka" ágyúgolyója eltalálta a „Komárom" parancsnoki tornyát s halálra sebezte Csicsery és Máhr sorhajóhadnagyokat. A harc következtében a „Munka" is elsülyedt. Az aknavonalon sikerült a „Lajtá"-nak, a "Maros"-nak és „Komárom"-nak átjutnia s a Dunán a bajai híd felett tartózkodó angolok védelmébe menekülnie.''|Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon}}-->

''Az utcán találkoztam [[Lukács György (filozófus)|Lukács Györggyel]], a derekán bőröv, a vállán, puska. Nagyon, harciasnak nézett ki, de a szemüvegével kissé komikusnak hatott, ezért jegyeztem meg magamnak.''|}}--> A proletárdiktatúra bukásának napján "''A Hungáriában nagy volt a sürgés-forgás.''" A népbiztosok elhagyták a Szovjetházat, kiutaztak a pályaudvarra, és Ausztriába menekültek.