„Fényképezés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
zöld link kékre |
|||
16. sor:
[[Fájl:View from the Window at Le Gras, Joseph Nicéphore Niépce.jpg|right|thumb|200px|Az egyik első sikeres „maradandó” fénykép [[1827]]-ból: ''[[Kilátás a dolgozószobából]]''. A felvételt [[Joseph Nicéphore Niépce]], a fotográfia egyik feltalálója készítette több mint 8 órás expozícióval Saint-Loup-de-Varennes-ben lévő házának ablakából]]
[[Joseph Nicéphore Niépce]] és [[Louis Daguerre]] találmányát Daguerre pártfogója, [[François Jean Dominique Arago|Arago]], a nagy tekintélyű fizikus és csillagász [[1839]]. [[január 7.|január 7-én]] jelentette be a Francia Akadémián. Miután a francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ugyanez év [[augusztus 19.|augusztus 19-én]] a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a [[dagerrotípia]] készítését. Ezt a napot, [[1839]]. [[augusztus 19.|augusztus 19]]-ét, tekinthetjük a fényképészet megszületésének. Hatalmas sikerét jól példázza, hogy alig egy évvel a bemutató után, [[1840]]-ben, már több mint 20 nyelven jelent meg leírás róla, többek között magyarul is. A sors fintora, hogy [[William Henry Fox Talbot]] [[1839]]. [[január 31.|január 31]]-én a londoni [[Royal Society]]nek bemutatott negatív-pozitív eljárása, a [[talbotípia]] megelőzte a francia bejelentést, azonban olyan szabadalmi megkötések voltak rajta, melyek nem kelhettek versenyre a „világnak ajándékozott”, vagyis [[közkincs]] dagerrotípiával. A sors másik fintora, hogy Daguerre a magáról elnevezett dagerrotípiához nem sokat tett hozzá, azt gyakorlatilag [[Nicéphore Niépce]] dolgozta ki, azonban Niépce korai halála és a vele kötött szerződés Daguerre nevét írták az első helyre, az elkészült [[képrögzítési eljárások|képrögzítési eljárás]] is Daguerre nevét kapta.
A következő évtizedekben a [[képrögzítési eljárások]] fejlődése, az [[expozíciós idő]] rövidülése, a folyamatosan fejlődő technika vívmányainak felhasználása a fényképezőgépekben, illetve maga a fényképezőgép (a váz) és az objektívek fejlődése gyakran kihatott az [[A fényképészet meghatározó irányzatai|uralkodó fényképészeti irányzatokra, stílusokra]]. A [[celluloid]] film [[1887]]-es, majd az első, kifejezetten amatőr- és hobbifotósok számára kifejlesztett gép [[1888]]-as kifejlesztésével és piacra dobásával, illetve az előhívólaborok megnyitásával [[George Eastman (feltaláló)|George Eastman]] és Henry Strong cége, az [[Eastman Kodak Company]] több, mint egy évszázadra bebetonozta magát a vezető fotográfiai cégek közé, mely iparnak a 19-20. század fordulóján, illetve a 20. század első évtizedeiben gyakorlatilag egyeduralkodója volt. A Kodak által bevezetett újítások és üzleti modell a fotográfiát a tehetősebbek szórakozásából, illetve „különleges státuszából” köznapivá és szinte bárki számára elérhetővé tette. A Kodak [[1930]]-ban bekerült a [[Dow Jones Ipari Átlag]]ba, ahonnét csak [[2004]]-ben került ki. Egyúttal az addig roppant változatos képméretek kezdeti sztenderdizálása is a Kodakon keresztül történt; fényképezőgépei és filmjei annyira elterjedtek voltak, hogy más film- és fényképezőgépgyártók is az ő méreteikre gyártották eszközeik, filmjeik többségét. Ezzel párhuzamban más cégek is próbálkoztak saját sztenderdek felállításával, több-kevesebb sikerrel, mint például a [[Leica]], mely [[1925]]-ben hozta forgalomba a [[35 mm-es film]]et, ami mind a mai napig az „alapfilm”, azaz a legelterjedtebb filmméret mind fényképezésben, mind filmezésben.
| |||