„Református kollégium (Kolozsvár)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A kollégium nyomdája [[Szenczi Kertész Ábrahám]] örökségén alapul. Miután a nyomdász 1667-ben örökösök nélkül halt meg, hagyatéka – benne többek között a Hollandiából, más források szerint Lüneburgból hozott betűkészlet – az erdélyi fejedelmi kincstárra maradt. 1672. október 12-én [[I. Apafi Mihály]] a nyomdát a nagyenyedi és kolozsvári református kollégiumoknak ajándékozta, majd 1673-ban a gyulafehérvári fejedelmi nyomdát is átadta a kollégiumoknak. A nyomda, amelynek vezetését 1694-ben [[Misztótfalusi Kis Miklós]] vette át, fellendítette a kolozsvári protestáns könyvkiadást. Mivel a város főurai pénz- és könyvadományokkal támogatták a kollégiumot, a 17. század első felében az iskolának már félezer könyv volt a könyvtárában. (A 17. századi könyvjegyzékekben feltüntetett kötetek jó része a [[Román Akadémia]] kolozsvári könyvtárában található.)<ref>Ferenczi 1896; Tolnay 1941: 369; Sipos 1991.</ref>
 
Az iskolában az oktatás mellett élénk kulturális élet folyt. Tudjuk például, hogy 1752-ben Bethlen Elek és Czegei Wass Julianna esküvőjére a református kollégium diákjai valóságos latin–magyar versgyűjteményt készítettek.<ref>[[Egyed Emese]]: ''Színházi jellegű kultúra a XVIII. századi városban.'' In: Kolozsvár 2001: 141.</ref> [[1755]]-ben [[Magyarbikal]]on Nagy Mihály ''harmoniae praeses'' vezetésével a kolozsvári diákjai énekeltek Vitéz György temetésén.<ref>[[Benkő András]]: ''Kolozsvár magyar kóruskultúrájának kialakulása és fejlődése a XIX. és a XX. század első felében.'' In: Kolozsvár 2001: 226.</ref> A 18. század utolsó harmadából fennmaradt nyomtatott felhívás a megalakítandó színjátszócsoport támogatását kérte.<ref>Herepei 2005: 16–17.</ref> 1827-ben a diákok egy verses gyűjtemény kiadásához, illetve egy ''Magyar Társaság'' felállításához kértek anyagi támogatást. Ennek eredményeként megjelent az ''Aglája'' című versgyűjtemény és 1831-ben megalakult a ''Kollégyombeli Olvasó Társaság''.<ref>[[Benkő Samu]]: ''Kolozsvár polgári intézményeinek kezdetei.'' In: Kolozsvár 2001: 146.</ref>
 
A [[trianoni békeszerződés]] után az iskola elveszítette birtokainak nagy részét. 1948-ban a tanügyi reform során az iskolát államosították, a Farkas utcai kollégium épületébe a magyar tannyelvű Gépipari Szakiskola, majd Villamosipari Középiskola, az 1902-ben épült Petőfi utcai szárnyba a 2. számú Magyar Fiúlíceum került. 1956-ban a régi épületbe román nyelvű iskolát helyeztek el, amelyet 1959-ben [[Gheorghe Șincai]]ról neveztek el, az új épületben működő intézmény névadója [[Ady Endre]] lett. A két intézményt még ugyanebben az évben Ady-Șincai Líceum néven egyesítették. A líceum magyar tagozata 1990-ben megszűnt, 1991-től pedig az intézmény csak Șincai nevét viselte.<ref>Gaal György: ''Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban.'' In: Kolozsvár 2001: 325, 332; Gaal 1992: 75–76; Gaal 2005; Asztalos 2008: 84-86.</ref>
* '''Gaal 1992:''' [[Gaal György (irodalomtörténész)|Gaal György]]: ''Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz.'' Kolozsvár: Korunk. 1992.
* '''Gaal 2005:''' Gaal György: [http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=70 Házak és emberek a Farkas utcai templom vonzáskörében.] In: ''Művelődés.'' 2005. március
* '''Herepei 2005:''' {{CitLib | aut = [[Herepei János (művelődéstörténész)|Herepei János]] | tit = A kolozsvári színház és színészet történetéből | loc = Kolozsvár | red = Művelődés | ann = 2005 | isbn = 973 7993 10 1}}
* '''Kelemen 1982:''' [[Kelemen Lajos (történész)|Kelemen Lajos]]: Kolozsvár építészeti és műemlékei a XIX. század közepéig. In: ''Művészettörténeti tanulmányok, II. kötet.'' Bukarest: Kriterion. 1982
* '''Kolozsvár 2001:''' Dáné Tibor Kálmán et. al. szerk., ''[http://mek.oszk.hu/02600/02659/ Kolozsvár 1000 éve. A 2000. október 13–14-én rendezett konferencia előadásai.]'', Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, Magyar Közművelődési Egyesület. 2001. ISBN 973-8231-14-0