„Iona Emmanuilovics Jakir” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
39. sor:
[[Fájl:Miembros Revvoensoviet URSS 1927.jpg|bélyegkép|jobb|250px|A Szovjetunió Forradalmi Katonai Tanácsának tagjai 1927 decemberében. Első (ülő) sor (balról jobbra): Iona Jakir, [[Alekszandr Iljics Jegorov|Alekszandr Jegorov]], [[Szergej Szergejevics Kamenyev|Szergej Kamenyev]], [[Kliment Jefremovics Vorosilov|Klim Vorosilov]], [[Szemjon Mihajlovics Bugyonnij|Szemjon Bugyonnij]], [[Mihail Karlovics Levandovszkij|Mihail Levandovszkij]]; második (álló) sor: [[Konsztantyin Alekszejevics Avkszentyevszkij|Konsztantyin Avkszentyevszkij]], [[Borisz Mihajlovics Saposnyikov|Borisz Saposnyikov]], [[Ivan Mihajlovics Belov|Ivan Belov]], [[Ijeronyim Petrovics Uborevics|Ijeronyim Uborevics]]]]
[[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]], hatalma megszilárdítására törekedve, 1925-ben jóváhagyta Jakir kinevezését az Ukrán Katonai Körzet élére. Mivel az iránta való bizalma nem volt teljes, arra utasította politikai szövetségesét, [[Lazar Moiszejevics Kaganovics|Lazar Kaganovics]]ot, hogy barátkozzon össze Jakirral, és jelentéseket írjon róla.<ref>{{cite book |author=Simon Sebag Montefiore |title=Sztálin – A Vörös Cár udvara |publisher=Alexandra Kiadó |year=2009 |id=ISBN 9789633706916}}, 228. o.</ref><ref name="Opcit|n=Conquest|o=201"/><ref>{{Opcit|n=Chaney|o=36–37}}</ref><ref name="Opcit|n=Butson|o=227"/> Jakir a [[kommunizmus]] őszinte híveként aktívan részt vett a belpolitikában és a párt munkájában. Tagja volt a [[Moszkva|Moszkvában]] működő [[Központi Bizottság]]nak<ref>{{Opcit|n=Erickson|o=426}}</ref>, illetve az [[Ukrán Kommunista Párt]] Politikai Bizottságának (Politbüró).<ref name="hrono.ru"/><ref name="krugosvet.ru"/> Míg katonai vezetőként eredeti és független gondolkodás jellemezte, a szovjet politikában a párt lojális tagjaként, hithű [[Sztálinizmus|sztálinista]]ként volt ismert.<ref group="j">Jakir – többek között Sztálinnal, Jezsovval és [[Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja|Krupszkajá]]val együtt – tagja volt a [[Nyikolaj Ivanovics Buharin|Buharin]] letartóztatása után, a [[huszonegyek peré]]nek megkezdése előtt felállított különleges bizottságnak. A bizottság volt hivatott dönteni Buharin és társainak sorsáról. Jezsov javaslata szerint a Központi Bizottságból való kizárás és (gyors bírósági tárgyalás után) kivégzés várt rájuk. [[Pavel Petrovics Posztisev|Posztisev]] javaslata alapján tárgyalásra igen, kivégzésre azonban nem került volna sor. Sztálin javaslata szerint az ügyet alaposabban ki kellett vizsgálni, ezért visszakerült volna az NKVD-hez. A bizottság tagjai ábécésorrendben szavaztak a három javaslat valamelyikére. Egyes visszaemlékezések szerint Jakir volt az egyetlen, aki tartózkodott, ami adott esetben hőstettel ért fel. Más visszaemlékezések szerint azonban Jakir (akinek neve az orosz ábécé utolsó betűjével kezdődik) kihasználta előnyös helyzetét, és – a számára legkényelmesebb módon – Sztálin javaslatára adta le a voksát.</ref><ref>{{cite book |author=Anna Larina |title=This I Cannot Forget |publisher=W. W. Norton & Company |year=1993 |id=ISBN 978-0-393-31234-8}}, 241–42. o. (angol nyelven)</ref><ref>{{cite book |author=Jörg Baberowski |title=Felperzselt föld. Sztálin erőszakuralma |publisher=Európa Könyvkiadó |year=2015 |id=ISBN 978-963-9931-7}}, 252. o.</ref>
Ez azonban nem mentesítette a gyanú alól. Sztálinnak nem állt érdekében egy önálló gondolkodású katonai vezetőség megléte – folyamatosan rettegett a puccstól. Noha látszólag barátságosan viselkedett Jakirral, valójában ki nem állhatta. Az 1936-ben megkezdődő tisztogatások során az [[NKVD]] Jakir több közeli munkatársát és beosztottját is letartóztatta. (Az eljárás a NKVD rutinjává vált a tisztogatások során: így hoztak létre hatalmi, szakmai és magánéleti vákuumot a valódi célszemély – jelen esetben Jakir – körül). Jakir azon kevés katonai csúcsvezetők egyike volt, aki fellebbezett, sőt (Moszkvába utazva) személyesen közbenjárt Vorosilovnál az érdekükben, az ártatlanságukat hangoztatva.<ref>{{Opcit|n=Larina|o=286–87}}</ref><ref>{{cite book |author=Robert Conqest |title=The Great Terror |publisher=Oxford University Press |year=2008 |id=ISBN 978-0-19-531700-8}}, 188–190. és 192–193. o. (angol nyelven)</ref> Mivel mindez (és a parancsnok más lépései<ref group="j">1927-ben, még a pártból való kizárása előtt Trockijt több fontos, a későbbi Tuhacsevszkij-perben elítélt katonai vezető is nyíltan támogatta. Ezt bizonyítja egy, a Politbüró számára írt, Vorosilov népbiztos szakmai alkalmasságát vitató, sőt a komisszár teljes inkompetenciáját bizonygató dokumentum, amelyet többek között Jakir és Putna is aláírt (Tuhacsevszkij azonban nem). A kezdeményezés nem ért célt, Sztálinban és Vorosilovban azonban nyomott hagyott, és felkerült a kezdeményezők „bűnlajstromára”.</ref><ref name="Opcit|n=Erickson|o=286">{{Opcit|n=Erickson|o=286}}</ref><ref group="j">1936 júniusában, az egyik legközelebbi munkatársa letartóztatásakor Jakir hosszú utasítást írt és küldött körbe a körzetében dolgozó katonai és politikai vezetőknek, amelyben felszólította őket az egységükben uralkodó politikai és erkölcsi feltételek gondos felülvizsgálatára. Az utasítás nyelvezete és hangvétele a jezsovscsinából ismerthez képest szokatlanul enyhe és megengedő, és nélkülöz minden tartalmi konkrétumot. A szerző érezhetően puszta formalitásnak szánta.</ref><ref>{{cite book |author=Brian D. Taylor |title=Politics in the Russian Army. Civil–Military Relations, 1689–2000 |publisher=Cambridge University Press |year=2003 |id=ISBN 0 521 01694 0}}, 156. o. (angol nyelven)</ref>) egyértelműen jelezték a tisztogatások iránti ellenszenvét,<ref>{{Opcit|n=Taylor|o=156}}</ref> ezzel csak még inkább maga ellen fordította Sztálint.
| |||