„Iona Emmanuilovics Jakir” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Fruzsimano (vitalap | szerkesztései)
Fruzsimano (vitalap | szerkesztései)
52. sor:
== Emlékezete ==
[[Fájl:Якір Йона Еммануїлович.jpg|bélyegkép|bal|A ''Vszevit'' (Világegyetem) c. ukrán újság 1926-os kiadásában látható kép]]
Jakir megítélése a mai napig igen vegyes.<ref name="hrono.ru"/> A polgárháború ifjú parancsnokaként eltúlzott erőszakkal (lángszórókkal, géppuskákkal) lépett fel a civil ellenállókkal, illetve a [[kozákok]]kal szemben,<ref name="hrono.ru"/><ref>{{Opcit|n=Rayfield|o=101}}</ref> és a rekvirálásban<ref>{{cite web |url=http://maxpark.com/community/14/content/1361499 |author=Alekszandr Popov |title=О "великом полководце", Иона Эммануилович Якир}} (orosz nyelven)</ref> is részt vett. Később, a sztálini kollektivizálás idején aktív résztvevője volt a termények és állatok erőszakos elvételének, és szintén fegyverrel torolta meg az éhező parasztok tiltakozását.<ref name="hrono.ru"/><ref group="j">Más források szerint éppenséggel fordítva történt: Jakir és a balti- és kaszpi-tengeri flotta akkori parancsnoka, [[Fjodor Fjodorovics Raszkolnyikov|Fjodor Raszkolnyikov]] is szóvá tette a parasztok ellen alkalmazott erőszakot – erre a katonai vezetők részéről korábban még nem volt példa. Az eset hozzájárulhatott azonban a Vörös Hadsereg vezérkara iránti bizalom megingásához.</ref><ref>{{Opcit|n=Baberowski|o=290}}</ref> Ukrajnában sokan a mai napig személyesen teszik felelőssé az 1932–33-as [[Holodomor|éhínség]] kialakulásáért.<ref name="hrono.ru"/> Ha mindez nem lenne elég, Sztálin szemében bizonnyal szálka volt [[Zsidók|zsidó]] származása, illetve az, hogy a polgárháború alatt és után (már csak a családi ismeretség miatt is<ref name="hrono.ru"/>) sokáig a gyűlölt [[Lev Davidovics Trockij|Trockij]] mellett állt.<ref group="j">A képen Trockij (középen) látható ifjú vörös testőrei társaságában; a jobb szélső Jakir: http://www.e-reading.ws/illustrations/1004/1004112-i_126.jpg. A kép 1919-ben vagy 1920-ban készült. Forrás: http://www.e-reading.ws/chapter.php/1004112/69/Linder_Iosif_-_Specsluzhby_Rossii_za_1000_let.html.</ref><ref name="Opcit|n=Erickson|o=286">{{Opcit|n=Erickson|o=286}}</ref> Jakir néhány személyes tulajdonsága is zavarta a puritán vezért: hogy nem titkoltan luxusban élt [[Kijev]]ben (a [[Mezsihirja]] rezidencia egyik palotájában<ref>{{cite web |url=http://lib.znaimo.com.ua/docs/329/index-18543.html |author=Valeri Liszenko |title=Легенди та скарби Межигiрської обителi}} (ukrán nyelven)</ref>), hogy dácsákat adott bérbe, és hogy katonai karrierje mellett jelentős kereskedelmi tevékenységet is folytatott.<ref>{{Opcit|n=Sebag Montefiore|o=236. és 680}}</ref>
 
Katonai reformerként azonban megkerülhetetlen. Jakir az utolsó leheletéig a Vörös Hadsereg fejlesztésén munkálkodott: 1937. június 10-én, a halála előtt 2 nappal hosszú levelet írt<ref>{{cite web |url=http://istmat.info/node/28599 |author=Iona Jakir |title=Письмо командарма 1-го ранга И.Э. Якира наркому внутренних дел Н.И. Ежову}} (orosz nyelven)</ref> a belügyi népbiztosnak, [[Nyikolaj Ivanovics Jezsov|Nyikolaj Jezsov]]nak a hadsereggel kapcsolatos megfigyeléseiről és a fontos teendőkről. Kivégzése után Sztálin bosszúja a tanítványait és beosztottjait is elérte. Korai halálával torzóban maradt életművét (reformok, a gerillaharcra való felkészülés stb.) a túlélők közül jó ideig senki sem merte folytatni. Amikor Németország 1941 júniusában lerohanta a Szovjetuniót, a támadás teljesen váratlanul érte és megbénította a Vörös Hadsereget, mivel nem rendelkezett sem az ellencsapáshoz szükséges ismeretekkel, sem felkészült, tapasztalt szakemberekkel. A szovjet fél rendkívül súlyos területi és emberéletben mérhető veszteséget szenvedett, mielőtt visszanyúlt volna a Jakir és társai által kidolgozott újszerű eljárásokhoz. Jakir azon tanítványai, akik túlélték a tisztogatást, szakértelmükkel jelentősen hozzájárultak a Szovjetuniónak a német haderő felett aratott győzelméhez, köztük [[Alekszej Innokentyevics Antonov|Alekszej Antonov]], a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, [[Andrej Ivanovics Jerjomenko|Andrej Jerjomenko]] és [[Ivan Danyilovics Csernyahovszkij|Ivan Csernyahovszkij]] frontparancsnokok, valamint [[Alekszandr Vasziljevics Gorbatov|Alekszandr Gorbatov]] hadseregparancsnok.