Főmenü megnyitása

Módosítások

Ferencet mindez nem téríthette el attól a céljától, hogy visszaszorítsa V. Károlyt. [[1531]]. [[október 26.|október 26-án]] [[Saalfeld]]ben a Ferencet képviselő [[Jean du Bellay]] párizsi püspök és fivére, [[Guillaume du Bellay|Guillaume]] szerződött a császári hatalom ellen lázadó birodalmi [[protestantizmus|protestánsokat]] tömörítő [[schmalkaldeni szövetség]] német humanista képviselőivel, pénzügyi támogatást ígérve nekik a katolikusok ellen. Hasonló módon sikerült megerősíteni – igaz, konkrét szövetségi szerződés nélkül – az oszmánokkal ápolt baráti viszonyt, mely a [[földközi-tenger]]i spanyol flotta elleni együttműködésre, valamint a Habsburgok magyarországi hátországának gyengítésére szolgált Ferenc számára. [[1535]]-ben született meg az első [[kapituláció]] az [[Oszmán Birodalom]]mal, melynek értelmében a francia hajósok szabadon közlekedhettek török vizeken, és komoly kereskedelmi előnyöket élveztek.
 
1535-ben elhunyt [[II.Francesco FerencSforza milánói herceg(1495–1535)|II. FerencFrancesco Sforza]] milánói herceg, Ferenc pedig azonnal követelni kezdte örökségét, és [[1536]]-ban bevonult [[Savoyai Hercegség|Savoyába]]. Válaszul Károly Provence-ot rohanta le, ám Montmorency connétable ellenállásán megtört a lendülete. [[1538]]. [[július 14.|július 14-én]] [[Aigues-Mortes]]-ban ünnepélyes királytalálkozóra került sor a protestáns veszély ellen katolikus egységfrontot létrehozni kívánó [[III. Pál pápa]] közbenjárására. A [[nizza]]i tárgyalás végeztével Ferenc és Károly fegyverszünetet kötött, sőt a francia király még szabad átvonulást is engedélyezett ellenfelének, hogy az leverhessen egy [[gent]]i lázadást.
 
=== Az utolsó itáliai expedíció ===