„Kemény Ferenc (kancellár)” változatai közötti eltérés

[[Nagyenyed]]en és [[Kolozsvár]]t tanult; innét [[Bécs]]be ment az egyetemre. 1820-ban [[Bécs]]ben az udvari kancelláriánál nyert alkalmazást; onnét néhány év múlva a marosvásárhelyi királyi táblához ülnökké és 1829-ben a kolozsvári főkormányszékhez titkárrá, 1833-ban tanácsossá neveztetett ki. 1834-ben lemondott hivataláról, melyet az országgyűlés törvénytelennek bélyegzett, és a magánéletbe vonult. Az 1837. évi országgyűlésen [[Nagyszeben]]ben mint Kolozs megye követe jelent meg. Az országgyűlés által történt kijelölésekben Kemény visszanyerte főkormányszéki tanácsosi állását; de még az országgyűlés folyama alatt a rendek elnökévé nevezték ki. Ő elnökölt az 1843., 1846., 1858. és az 1865. évi erdélyi országyűléseken. K.Kemény hazafias és alkotmányhű közvetítő volt mindig a trón és a nemzet közt. A valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal is felruházták; a reform főkonzisztórium egyik elnöke is volt. 1848-ban az uniótörvénynyel, [[Erdély]] külön törvényhozása megszűnvén, Kemény országos elnöksége is megszűnt és ő kolozsvári házában elvonulva, csak az egyházi ügyeknek élt. 1860-ban az októberi diploma után erdélyi kancellárrá neveztetett ki; de midőn az alkotmány visszaállításának kisérlete meghiúsult, ő is visszavonult. 1863-ban a külön erdélyi országgyűlésbe, mely csak azért hivatott egybe, hogy Schmerling Reichsrathjába követeket küldjön, a magyarok bemenni nem akarván, tiltakozásukat gróf Mikóval és Haynald püspökkel ő vitte fel Bécsbe és ezzel ismét kifejezést adott határozott alkotmányos érzületének. Az utolsó erdélyi országgyűlésen 1865 végén, mint a rendek elnöke, még egyszer elfoglalta elnöki székét, hogy kimondhassa, miszerint Erdély az uniót törvényesnek tekinti és [[Pest (történelmi település)|Pestre]] kívánja küldeni képviselőit.

Beszédei az egykorú hirlapokban és országgyűlési naplókban vannak.