„Caius Plinius Secundus” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
'''Idősebb Plinius''', teljes nevén '''Caius Plinius Secundus Maior''' ([[23|Kr. u. 23]]/[[24]] – [[79|Kr. u. 79]]. [[augusztus 25.]]) [[Római Birodalom|római]] író, [[polihisztor]], ókori enciklopédista. A [[Nápolyi-öböl]] partján, [[Stabiae]] mellett lelte halálát a [[Vezúv]] nevezetes kitörésekor, amely elpusztította az ókori [[Pompeii]] és [[Herculaneum]] városokat.
 
Születési helye [[Como|Novum Comum]] (ma [[Como]]), születésének ideje Kr. u. [[23]] vége vagy [[24]] eleje (erre [[Caius Plinius Caecilius Secundus|Ifjabb Plinius]] leveléből lehet következtetni: Plin. epist. 3, 5, 7).
 
== Élete ==
Idősebb Plinius életére vonatkozólag legfontosabb forrásunk unokaöccse: [[Caius Plinius Caecilius Secundus|Ifjabb Plinius]], aki számos levelében írt nagybátyja életéről, tudós szenvedélyéről, illetve az általa írt, de mára már elveszett műveiről.
 
Idősebb Plinius születési helye [[Como|Novum Comum]] (ma [[Como]]), születésének ideje [[23|Kr. u. 23]] vége vagy [[24]] eleje (erre [[Caius Plinius Caecilius Secundus|Ifjabb Plinius]] leveléből lehet következtetni: Plin. epist. 3, 5, 7). Ismeretes, hogy [[Róma|Rómában]] töltötte ifjúságát, ahol a hadvezér és tragédiaköltő [[Q. Pomponius Secundus]]hoz csatlakozott (akinek életéről később könyvet írt), illetve [[Antonius Castor]], a jeles botanikus is a mestere volt. Harmincéves kora körül érdeklődése a politika és a közélet felé fordult, s magas rangú lovastisztként az [[Germania Inferior|alsó-germániai]] [[hadsereg]]ben szolgált. Ezt követően egy ideig ügyvédként tevékenykedett (Ifjabb Plinius utal erre: Plin. epist. 3, 5, 7.). [[Nero római császár|Nero]] uralkodása alatt (Kr. u. 54-68) szándékosan tartotta magát távol a közügyektől, s idejét a [[tudomány]]ok művelésére fordította. Nero bukását követően, [[70]]-ben újra magas rangú tisztként harcolt [[Vespasianus római császár|Vespasianus]] [[júdea]]i hadjáratában. Rövid időre [[Szíria|Syria provincia]] kormányzójává nevezték ki, majd Vespasianus és fia, [[Titus római császár|Titus]] bizalmas híve volt (erre vonatkozóan lásd Plin. nat. praef.). Császári [[Promagistratus|procuratorként]] többek között [[Hispania]]ban is tartózkodott (Plin. epist. 3, 5, 17). Műveiből kiderül, hogy [[Gallia]]t és [[Africa]]t is saját tapasztalatból ismerte. [[79]]-ben, a [[Vezúv]] nevezetes kitörése idején mint a [[misenum]]i [[Az ókori Róma tengeri hadereje|flotta]] parancsnoka a bajba jutottak megsegítésére sietett, emellett tudományos megfigyeléseket is akart végezni. A vulkánkitöréskor felszabadult mérges gázok belégzése következtében veszítette életét.
 
Hivatali ügyei, aktív közéleti tevékenysége mellett folyamatosan felolvastatott magának, illetve jegyzeteket készíttetett gyorsíróival. Még utazásai, illetve fürdőzései során is folyamatosan felolvastatott magának, vagy diktált. Minden szabad percet kihasznált, hogy tudományos kutatásainak szentelhesse életét. Unokaöccse leveleiből tudjuk, hogy az volt a szavajárása, hogy nincs az a csapnivaló könyv, amelynek ne volna néhány tanulságos részlete, illetve hogy véleménye szerint időfecsérlés minden perc, amelyet nem a tanulmányainak szentel az ember. (Plin. epist. 3, 5.) Tudós kíváncsiságát, gyakran éjszakába nyúló információgyűjtő szenvedélyét jól jellemzi a következő mondat, amely Idősebb Plinius egész életét jellemezte, és életművének mottója lehetne: ''"Profecto enim vita vigilia est"'' ("Mert az élet valójában virrasztás": Plin. nat. praef. 18.)
106 568

szerkesztés