„Caius Plinius Caecilius Secundus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
67. sor:
Ifjabb Plinius a levél nem idézett részében hangsúlyozza, hogy nagybátyja mindvégig megőrizte nyugalmát. Hogy lelket öntsön a többiekbe, Pomponianus villájának fürdőjébe vitette magát, közben pedig bátorító szavakat mondott a rettegőknek, majd lefeküdt aludni. Egy idő után azonban már nem lehetett tovább a házban maradni.
 
{{idézet2|"(Pomponius és az idősebb Plinius) Közösen megbeszélik, hogy a házban maradjanak-e, vagy a szabadban járkáljanak; mert a gyakori és erős földlökésektől meginogtak a házak, és mintha kimozdultak volna helyükből, ide-oda hajladoztak. A szabad ég alatt viszont a tajtékkövek hullásától kellett tartaniuk, bár ezek könnyűek és likacsosak voltak. Így azután, összehasonlítva a veszélyeket, az utóbbit választották; nagybátyám, mert az erősebb érv a gyengébbet, a többiek, mert a nagyobb félelem a kisebbet győzte le bennük. Párnákat tettek a fejükre, és kendőkkel lekötötték; így védekeztek a kőeső ellen. Máshol már felkelt a nap, ott sötétebb és sűrűbb volt az éj, mint bármikor; csak lángcsóvák és különböző fényjelenségek enyhítették. Elhatározták, hogy kimennek a partra, és közelről nézik meg, lecsillapodott-e már valamennyire a tenger; de még mindig viharos és haragos volt. Ő (ti. Idősebb Plinius) egy leterített vitorlára heveredett, s újra meg újra hideg vizet kért és ivott. Mikor azután a lángok és a kéngőz, a lángok hírnöke miatt a többiek futásnak eredtek, ő is felkelt. Két szolgájára támaszkodva felállt, de nyomban összerogyott; gondolom, a sűrű gőz akadályozta a lélegzésben, és elzárta légzőcsövét, amely amúgy is beteg, szűk volt, úgyhogy gyakran fulladozott. Mikor a harmadik napon az után, amelyet ő utoljára látott, visszatért a nappali világosság, megtalálták a testét, épen, sértetlenül, úgy felöltözve, ahogy volt. Külsejéről inkább alvónak, mint halottnak látszott."'|Részletek Ifjabb Plinius, Levelek, VI. könyv, 16. számú leveléből. Plinius beszámol arról is, hogy'' "ő maga''" Misenumban hogyan élte át a Vezúv kitörését.(VI. könyv, 20. levél)}}
 
====A [[vulkánkitörés]]ek során végbemenő jelenségek====