Wikipédia

„VI. Sándor pápa” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 790 szerkesztés
további röv.
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 790 szerkesztés
nemesi név keresztnév nélkül naggyal kezd.
29. sor:
Ettől kezdve a krónikák nagyrészt csak találgatnak a végső siker pontos forgatókönyvéről. Az mindenképpen szemet szúrt, hogy Ascanio Sforza a Borgiák mellé állt. Egy korabeli történész, Infessura azt írja, hogy Rodrigo négy öszvérnyi ezüstöt ajánlott fel Sforza bíborosnak a szavazatáért cserébe. Ez az elmélet mára megdőlt, ugyanis egyre valószínűbbnek látszik, hogy Ascanio nem ezüstöt kért Rodrigotól, hanem hatalmat. A Borgia pedig elfogadta az ajánlatot, így Ascanio a pápai udvar legfőbb tanácsosa lett, és minden bizonnyal jövedelmezőbb üzletet kötött így, mint amit az ezüsttel megrakott négy öszvér jelenthetett. A többi tizenöt bíboros sem valószínű, hogy önként szavazott a Borgiára. Sokan úgy vélik, hogy Rodrigo nem ijedt meg a fenyegetésektől, zsarolástól, és minden célirányos, de erkölcstelen meggyőzési formától.
 
Persze a másik oldal sem bizonyult sokkal szentebbnek. A dellaDella Rovere család köré csoportosult nagy pápaadó családok is megtettek minden tőlük telhetőt a Borgiák hatalmának visszaszorításáért. A dellaDella Roverék mellett a Medici, a Cibò, a Piccolomini, a Caraffa és a Costa család is felsorakozott. Fontos tudni, hogy a pápaválasztás hosszú évtizedek után ismét a világi hatalmak látószögébe került. A [[Franciaország]] és [[Spanyolország]] között egyre kiélezettebb hatalmi harc egyértelmű célpontja Itália volt. A konklávén pedig eldőlt, hogy a félsziget legnagyobb hatalmi pozícióját ki kapja meg. Noha a [[Borgia-család]] spanyol származású volt, Rodrigo mégis a franciabarát politikát képviselte a kollégiumon belül. Ezért aztán nem meglepő, ha később napvilágra került, hogy [[VIII. Károly francia király]] kétszázezer aranydukátot ajánlott fel dellaDella Roverének, amennyiben a Borgia pártjára áll. Ezt [[Genova]] további százezerrel toldotta meg.
 
Minden intrika és pletyka mellett a lényeg végül mégiscsak az, hogy [[szimónia|szimóniával]] ugyan, de az akkori szabályoknak megfelelve [[1492]]. [[augusztus 11.|augusztus 11-én]] Rodrigo Borgiát választották meg az egyház fejének, aki koronázásakor felvette a VI. Sándor uralkodói nevet.
50. sor:
 
=== Nápoly két trón célkeresztjében ===
Az Orsinik bosszút akartak, és nem is volt nehéz megtalálni a megfelelő szövetségeseket. A Giuliano della Rovere által vezetett dellaDella Rovere család már a pápaválasztáskor köztudottan a Borgiák ellensége volt. A konklávén ráadásul Giuliano bíborost az [[aragónia]]i ház által uralt [[Nápoly]] támogatta. [[I. Ferdinánd nápolyi király|I. Ferdinánd]], nápolyi király tehát azonnal a pápa ellen foglalt állást, és követei hamar szövetséget kötöttek [[Milánó]]val, [[Velencei Köztársaság|Velencével]] és [[Firenze|Firenzével]]. Ferdinánd nápolyi király igyekezett megnyerni a szövetségnek Aragóniát is, amelynek élén akkoriban [[II. Ferdinánd aragóniai király|II. Ferdinánd]] állt.
[[Kép:Cantino planisphere (1502).jpg| bélyegkép|balra|300px|1502-ben meghatározott határvonal, a VI. Sándor pápa által kiadott ''Inter caetera divini '' bulla <ref>[http://www.nativeweb.org/pages/legal/indig-inter-caetera.html The Bull Inter Caetera (Alexander VI), May 4, 1493.], nativeweb.org</ref> áldásával létrejött [[tordesillasi szerződés]] jelölte ki a spanyol és portugál hódítások határait. A térkép egy ismeretlen portugál térképész műve, amely első vevőjéről kapta a Cantino nevet, aki egy Portugáliában tevékenykedő olasz kém volt<ref>[http://lazarus.elte.hu/hun/dolgozo/jesus/tt/cantino.htm A Cantino világtérkép], lazarus.elte.hu</ref>]]
 
65. sor:
Ludovico a törvényes herceg, [[Gian Galeazzo Visconti]] elűzése után léphetett [[Lombardia]] trónjára, ami azonban sértette Ferdinánd nápolyi király érdekeit. Az elűzött milánói herceg felesége, Izabella ugyanis a későbbi [[II. Alfonz nápolyi király]] lánya és [[I. Ferdinánd nápolyi király]] unokája volt. Úgy tűnt, minden feltétel adott a háború megindításához, amikor a nápolyi király [[1494]]-ben meghalt. Sándor ekkor még a nápolyi-francia ellentétet szította, de Ferdinánd halála egészen más politikai helyzetet teremtett. A pápa rádöbbent, hogy Károly túlságosan is magáévá tette az [[Anjou-ház]] jogán követelhető nápolyi trón ötletét, és már egy itáliai hadjáratról ábrándozott. A pápa Borgiák vezette fejedelemségének képébe VIII. Károly tervei nem illettek bele, ezért a Kúria lassan, de biztosan elfordult a franciáktól.
 
Sándor sietve elismerte Ferdinánd gyermekét, [[II. Alfonz nápolyi király|II. Alfonzot]] [[Nápoly és Szicília uralkodói|Nápoly királyának]], és a nővérének a fiát, Giovanni Borgia-Llançol bíboros-legátust el is küldte, hogy megkoronázza őt a pápa nevében, és szövetséget kötött vele a franciák ellen. A pápa és Alfonz tervei alapján a nápolyi sereg Milánó felé vonul, és ott veszi elejét Károly terveinek, míg a flotta Genovát támadja meg. De a gyorsan összedobott terv és a felkészületlen sereg kudarcot vallott mindkét területen, így [[1494]]-ben Károly seregével átlépte az [[Alpok]]at. Ludovico il Moro seregével kiegészülve Károly gyorsan haladt előre Itáliában. A Colonnák közben megtámadták és elfoglalták [[Ostia|Ostiát]] a franciák nevében. Sándor teljesen kétségbeesett, ugyanis tudta jól, hogy nagy az esélye annak, hogy az ellene ágáló nemesi családok és bíborosok Károllyal érvényteleníttetik pápai méltóságát. A pápa minden követ megmozgatott, hogy szövetségeseket találjon, még [[II. Bajazid oszmán szultán|II. Bajazid szultánnak]] is küldött segélykérő levelet, de nem járt eredménnyel. Károly [[november]]ben Firenzébe ért, és rövid pihenő után Róma felé vette az irányt. A Pápai Állam Sándornak felesküdött hercegei és [[báró]]i sorra hódoltak meg a francia csapatok előtt. Erről Sándor úgy emlékezik meg leveleiben, hogy a franciáknak nem volt szükségük más fegyverre ahhoz, hogy végigvonuljanak a félszigeten, mint a krétára, amellyel kijelölték a csapatok szálláshelyét. Amikor Károly különösebb akadály nélkül [[december 31.|december 31-én]] Rómába érkezett, Sándor az [[Angyalvár]]ba zárkózva készült a tárgyalásokra. A király üdvözlésére dellaDella Rovere bíboros és hívei siettek, és igyekeztek meggyőzni az uralkodót egy egyetemes zsinat összehívásáról, amelyen megtámadhatnák Sándor pápaságának legitimitását. De Sándor ekkor sem hagyta el magát és még évszázadokon keresztül hírhedt módszereit, és megkörnyékezte Saint Malo püspökét, aki Károly legbensőségesebb tanácsadója volt. A pápa bíborosi kalapot ajánlott neki, és mesés vagyont. Így hamarosan tárgyalóasztalhoz ült Károly és Sándor. [[1495]]. [[január 16.|január 16-án]] francia irányítással megszületett a megállapodás. Eszerint, Sándor túszként Cesarét Károly kíséretéhez adta amíg a franciák Nápolyba érnek, ezen felül kiadta Károlynak [[I. Dzsem|Dzsem herceget]], a szultán testvérét, és francia birtokba adta [[Civitavecchia]] területeit.
 
=== Sándor a franciák ellen fordul ===
Károly [[január 28.|január 28-án]] hagyta el az örök várost dellaDella Rovere bíboros legnagyobb csalódására és Sándor megkönnyebbülésére. Amint a franciák kitették a lábukat a városból a pápa azonnal ellentámadásba lendült. Mindenekelőtt Cesarét akarta kiszabadítani Károly „kíséretéből”, hiszen addig nem mert a francia uralkodó ellen lépéseket tenni. Amikor végül [[Spoleto|Spoletónál]] Cesarénak sikerült kiszabadulnia, Sándor újragondolta politikáját és az [[Pápai állam|Egyházi Állam]] felépítését is. Eközben Károly [[február 22.|február 22-én]] bevonult Nápolyba. A rémült II. Alfonz lemondott a trónról gyermeke, [[II. Ferdinánd nápolyi király|II. Ferdinánd]] javára, majd elmenekült. Ferdinánd sem tudott megfelelő támogatást maga mögé állítani, ezért ő is Spanyolországba menekült. Károly elfoglalta a nápolyi trónt, és felvette a kapcsolatokat Sándor kúriájával, hogy a pápa ismerje el Károlyt nápolyi királynak.
 
Sándor igyekezett húzni az időt, és közben erős szövetségeseket találni. A [[Oszmán Birodalom|törökök]] elleni keresztes háború megindításának álcája alatt [[1495]]. [[március 31.|március 31-én]] Sándor létrehozta a vezető észak-itáliai államok (Velence, a pápaság és Milánó) francia ellenes szövetségét a [[Szent Liga (1495)|Szent Ligát]] <ref>[http://real.mtak.hu/2011/1/49626_ZJ1.pdf Ifj. Barta János: Az itáliai háborúk (1494–1559)], real.mtak.hu</ref>. Ezen ürüggyel még az általa befogadott zsidóságra is kivetett külön adót. A ligához csatlakozott [[Velence]], [[Milánó]] (Ludovico il Moro), Spanyolország, és a Német-Római Birodalom ([[I. Miksa német-római császár|I. Miksa]] császár). A szövetség kimondott célja az volt, hogy kiűzzék a pogányokat Európából, de valójában Károly ellen ígértek egymásnak támogatást. A francia király megunta a várakozást Nápolyban, és [[május 12.|május 12-én]] királlyá koronázta magát. A nápolyi királyság francia vezetése azonban nem állt szilárd alapokon. A szövetség egyre nagyobb nyomást gyakorolt Károlyra, így az lassan elindult észak felé. A francia seregek Fornovo mellett ütköztek meg a Liga csapataival, és a nagyrészt döntetlen csata után Károly hazatért Franciaországba.
80. sor:
Sándor elsődleges feladatának tartotta, hogy az eddig sem szerény [[nepotizmus]]át még hangsúlyosabbá tegye. Ennek legfőbb áldozatai az Orsini család birtokai voltak. A befolyásos római család feje, Virginio Orsini korábban a pápai seregek vezére volt, de Károly megjelenésére elárulta a pápát, ezért amikor a Szent Liga létrejött, a Nápolyba vezényelt spanyol katonák elfogták, és bebörtönözték, és ő hamarosan meg is halt. Sándor tehát elérkezettnek látta az időt a visszavágásra. Elsőként elkobozta Virginio minden vagyonát, és sereget toborzott a család többi tagja ellen. A sereg élére fia, Giovanni állt, illetve [[Urbino]] hercege, Guidobaldo. A harcok hónapokon keresztül folytak, és az Orsinik várai egymás után estek el a pápai sereg előtt. Egyedül [[Bracciano]] vára bizonyult kemény diónak, amely az Orsinik központi erődítménye volt. Végül [[1497]]. [[január 25.|január 25-én]] [[Soriano|Sorianónál]] döntő ütközetre került sor, amelyben a pápa hadai maradtak alul. A békét velencei közvetítéssel kötötték meg, és ebben igazán sokat nem veszített Sándor. Az Orsinik visszakaphatták váraikat, kivéve Cervetrit és Anguillarát, ami miatt az egész háborúskodás kezdődött. Ezekért az Orsini család ötvenezer dukátot fizetett a pápának. A történelem lapjain csak mellékesen szerepel ennek a békének egy kisebb fejezete. Urbino hercege ugyanis az Orsinik fogságába esett, és Sándor a szövetségeséről úgy nyilatkozott, hogy amennyiben van pénze, váltsa meg saját magát az Orsiniktől.
 
A pápa ezek után a franciák által ellenőrzött Ostia felé fordult. A Colonnák és dellaDella Rovere kardinális segítségével elfoglalt várost a pápa [[Gonzalo Fernández de Córdoba|De Córdoba]] spanyol kapitány seregére bízta. A tapasztalt hadvezér két hét alatt visszafoglalta a fontos kikötővárost.
 
Sándor tervei tehát még nem teljesen váltak valóra. Az Orsini család befolyása alig csökkent, és csak kis területeket sikerült meghódítania. Ekkor úgy döntött, hogy az egyház közvetlen birtokában lévő területek közül ad Giovanni fiának birtokot. [[Benevento]], [[Terracina]] és [[Pontecorvo]] területeit egybeolvasztotta, és azt legidősebb fiára akarta hagyni, mint beneventói hercegre. A bíborosi testületben mindössze két kardinális ellenezte ezt, de a vita hamarosan tárgytalanná vált, ugyanis [[június 14]]-én Giovanni Borgia eltűnt, majd másnap a [[Tevere|Tiberisből]] halászták ki holttestét, amely több sebből is vérzett, és át volt vágva a torka. A történészek előtt mind a mai napig nem tisztázott, hogy ki állhatott a gyilkosság mögött. Az egyik feltételezés szerint a gyilkos Cesare Borgia, a másodszülött fiú volt, aki egészen bátyja haláláig nem kerülhetett előtérbe. Cesaret kegyetlen, bosszúálló és véres uralkodónak tartották, és ez főleg Giovanni halála után nyilvánult meg.
88. sor:
Cesare szervezte meg az első reguláris pápai hadsereget, amelynek élére ő maga állt. A zsoldos sereg nagy részét [[Svájc]]ból toborozta, ami a későbbi [[Svájci Gárda]] alapjait vetette meg. Cesare le akart mondani bíborosi címéről és minden egyházi rangjáról, hogy világi herceg válhasson belőle. Ekkor történt, hogy Nápoly uralkodója, [[II. Ferdinánd nápolyi király|II. Ferdinánd]] váratlanul meghalt, és örökébe nagybátyja, [[IV. Frigyes nápolyi király|IV. Frigyes]] léphetett. Cesare egyházi pályafutásának utolsó mozzanataként királlyá koronázta Frigyest, majd feleségül kérte az új király lányát, [[Aragóniai Sarolta tarantói hercegnő|Saroltát]], [[Tarantói Hercegség|Taranto hercegnőjét]]. Ezzel nemcsak hercegi rangot, hanem a nápolyi trón megszerzésére is esélyt kaphatott volna. De Sarolta kikosarazta őt.
 
Cesare tevékenysége egyébként Itália más tájain is fokozódott. [[Imola (Olaszország)|Imola]] városát megszerezte magának, miután elűzte onnan a dellaDella Roveréket. Cesare ezek után testvérére összpontosított. [[1497]]-ben kijelentette, hogy Lucrezia és Giovanni Sforza házassága érvénytelen, mivel a pesaroi úr nemzésképtelen. Ez nem volt igaz, mint ahogy az a pletyka sem, amelyet Giovanni Sforza terjesztett, hogy ti. Sándor pápa és Cesare fia vérfertőző viszonyt folytat Lucreziával. A Borgia gépezet hamar elcsendesítette Lucrezia ex-férjét, és így a Borgia lány újra házasságot kötött, ezúttal Bisceglie hercegével, aki [[II. Alfonz nápolyi király|II. Alfonz]] gyermeke volt és ezáltal a nápolyi trón követelője is lehetett. Nem nehéz kitalálni, hogy Cesare ebben saját nápolyi kudarcát próbálta kiküszöbölni.
 
Cesare működésének előtérbe kerülése hozta divatba az úgynevezett Borgia-módszert. Ez azon alapult, hogy Cesarénak terveihez, és hadjáratainak finanszírozásához pénzre volt szüksége. Éppen ezért rövid úton kobozta el a Borgiák ellenségeinek a tulajdonát. A vádaknak legtöbbször volt alapjuk, de az is előfordulhatott, hogy koholt vád alá helyezték ellenségüket, majd bebörtönözték, és a jogra hivatkozva elkobozták minden birtokát és tulajdonát. A börtönökben néhány vádlott meg is halt.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/VI._Sándor_pápa”