„Porosz–osztrák–olasz háború” változatai közötti eltérés

[[1866]] júniusában [[Helmuth Karl Bernhard von Moltke]] porosz tábornok a német vasútvonalak segítségével három hadsereget telepített az osztrák határra. Ellenük az osztrákok és a szászok [[Benedek Lajos (katonatiszt)|Benedek Lajos]] táborszernagy vezetésével vonultak fel. [[Július 3.|Július 3-án]] a [[Königgrätzi csata|Königgrätziköniggrätzi csatában]] azonban döntő vereséget szenvedtek a rosszul megválasztott taktika alkalmazása és a porosz haditechnikai fölény folytán. A szerencsés körülményeknek köszönhetően azonban az osztrák seregek nem semmisültek meg teljesen, és [[Bécs]] illetve [[Olmütz]] irányába vonultak vissza. A vereség azonban demoralizálta a hadsereget, amelyet a [[kolera]] is pusztított.

Az osztrák–szász hadak felett [[KöniggrätziHradec csataKrálové|Königgrätznél]] aratott győzelem után a porosz hadsereg az Ausztriával szövetséges többi német állam számbelileg kisebb, és még az osztrákokénál is rosszabb állapotú haderejét könnyűszerrel térdre kényszerítette.

A déli fronton az olaszok ellen elért katonai győzelmek eredményei elenyésztek, mivel az osztrák főerő königgrätzi veresége nyomán Albert főherceg déli hadseregének is északra kellett vonulnia, hogy megakadályozza [[Bécs]] elfoglalását. Albert, a kiváló hadvezér megkezdte a felkészülést a háború folytatására, de a helyzet arra késztette [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc Józsefet]], hogy kapituláljon a poroszok előtt és fegyverszünetet kérjen. [[Július 26.|Július 26-án]] [[Mikulov|Nikolsburg]]ban (Mikulov) előzetes békekötés történt, [[Augusztus 23.|augusztus 23-án]] pedig megkötötték a [[prágai béke (1866)|prágai békeszerződést]]. Az utolsó harcok [[Pozsony]] környékén ([[július 22.]]), [[LamacsLamacsi ütközet|Lamacsnál]]nál folytak.