„Lánzsér” változatai közötti eltérés

Bár a göttweigi apátság egyik oklevele alapján már [[1158]]-ban lehet legalább egy lakótorony létére következtetni, egyes vélemények szerint a várat [[1173]]-ban építtette az Erchinger család. Más vélemény szerint [[II. András magyar király|II. András]] király egyik szentföldi kísérője, majd az ország nádora a [[Szák nemzetség]]beli Bárcz fia Miklós építtette a szentföldi lovagvárak mintájára. Mivel fia Herránt magister 1250 körül fiú örökös nélkül halt meg a vár a királyra szállt. [[1263]]-ban [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király főasztalnokmesterének az Aba nembeli Lőrincnek adta. Ekkor említi először oklevél ''"Castrum Laanser"'' alakban. Ezután a [[15. század]]ig utódaié az Athinai családé volt. A család utolsó sarja, hogy birtokai ne szálljanak a királyra [[1425]]-ben a Garayaknak adta. A Garayak tulajdonjogát azonban a Nagymartoni grófok nem ismerték el. [[1445]]-ben, miután a Nagymartoni grófoktól zálogba kapta [[VI. Albert osztrák herceg]] foglalta el, majd tőle [[III. Frigyes német-római császár]]é lett annak ellenére, hogy a magyar király mindvégig a Garayakat ismerte el birtokosoknak. [[1482]]-ben Garay Jób halála után [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] hívének Grafenecker Ulriknak adta. [[1506]]-ban Weisspriach Zsigmond soproni főispán szerezte meg, majd tőle [[1548]]-ban Teufel Erasmus vásárolta meg. Az új birtokos [[1552]]-ben a [[palásti csata|palásti csatában]] török fogságba esett és [[Isztambul|Kostantinápolyban]] lefejezték.

A vár [[1508]] és [[1524]] közötti történetéhez tartozik az ún. „lánzséri viszály”. Weißpriach Ulrich halála után özvegye Gertraud ugyanis nem engedelmeskedett [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] parancsának a vár átadására, hanem rablóvezéreket fogadott a szolgálatába. A rablások és zsarolások fő elszenvedője Sopron városa volt, melynek kereskedőit a rablók rendszeresen megkárosították. A király erre Sopron városkapitányát [[Trenka GyörgyötGyörgy]]öt bízta meg soproni fegyveresekkel a vár bevételével. Az ostromra végül nem került sor, mert a viszálynak Gertraud asszony fogságba ejtése, majd három éves fogva tartása véget vetett. [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] király és Ferdinánd főherceg pedig megállapodtak abban, hogy vegyes bizottság vizsgálja ki és kezelje a határ mindkét oldalán elterjedt erőszakoskodásokat. Lánzsér végül Weißpriach János tulajdonába került

[[1553]]-ban a birtokot [[Oláh Miklós (érsek)|Oláh Miklós]] esztergomi érsek vásárolta meg. [[1561]]-ben unokaöccse Császár Miklós kapta ajándékba, azután pedig házasság révén Dersffy Ferenc lett a birtokosa. Miután [[1612]]-ben Dersffy Orsolya Esterházy Miklós felesége lett [[1624]]-ben a vár is Esterházy birtok lett, akik ezzel a házassággal alapozták meg későbbi nagy vagyonukat. Az új birtokos a szűk, kényelmetlen középkori várat több évtized alatt [[1668]]-ra korszerű, erős és tágas erődítménnyé építtette át. [[1620]]-ban [[Bethlen Gábor]] hadait már könnyűszerrel verte vissza megmentve ezzel a nádor itt őrzött kincseit. A [[Rákóczi-szabadságharc]] idején [[1707]]-ben osztrák katonaság szállta meg, ekkor [[július 12.|július 12]]-én robbant fel a lőportorony. Még helyreállították, de [[1790]]. [[június 30.|június 30]]-án egy tűzvész ismét elpusztította. Azóta rom. A várheggyel szemben levő 659 m magas sziklán volt a fellegvár, melyből csak a falak maradványai látszanak.

A vár alatti település keletkezése valószínűleg szorosan kötődik a várhoz. Nevét valószínűleg a vár első uráról kapta, akit 1158-ban [[göttweigi apátság]] egyik oklevelében Gotscalcus de Landeshere néven említenek. Az [[1675]]-ös urbáriumban nevét ''"Leánzír"''nak írják és abból származtatják, hogy birtokosai a 17. század elején kétszer is leányágon jutottak a zsíros jövedelemhez. Ez azonban csak későbbi belemagyarázás. Bár keletkezése az idő homályába vész, [[1420]]-ban már vámja volt, [[1482]]-ben pedig már vásártartási joggal rendelkező [[mezőváros]] volt. Ez a rang azonban valószínűleg elsősorban nem magának a településnek, hanem várának és urának köszönhető. A település a [[17. század]]ban egy ideig a Szentmiklós nevet is viselte, mely nevet a vár közelében álló kápolnájának védőszentje[[védőszent]]je után kaphatta. [[1640]]-ben az urbárium szerint [[Virány|Viránnyal]] együtt 21 háza és a becsélés szerint mintegy 150 lakosa volt. 1675-ben 20 telkes [[jobbágy]] és 10 zsellércsalád élt itt. [[1785]]-ben 71 házában 447 lakos élt.

A várheggyel szomszédos Szent Mihály-hegyen a mai Klosterbergen [[1700]]-ban Esterházy Pál nádor kamalduli kolostort alapított, de [[1782]]-ben a szerzetesrendek feloszlatásakor a barátoknak is el kellett hagyniuk és gondozás hiányában az enyészeté lett. Berendezését nagyrészt a mezőváros [[Mihály arkangyal|Szent Mihály]] templomába szállították át, mely [[1804]]-től lett önálló plébániatemplom[[plébánia]]templom.

* A Klosterbergen az [[1700]]-ban alapított [[kamalduli rend|kamalduli]] kolostor romjai láthatók. A falakat 1990-től konzerválták, a terepet megtisztították. 2003-ban az egykori Öregtorony teraszához csigalépcsőt építettek, ahonnan kelet és délkelet felé nyílik pompás kilátás a [[Fertő]] tóra és a [[Balaton]] körüli hegyekre.

* Szent Mihály tiszteletére szentelt római katolikus temploma [[1800]]-ban épült, mai formáját az [[1909]]-es átépítéssel nyerte el. Szószéke [[1786]]-ban készült, eredetileg a bánfalvi[[Sopronbánfalva|sopronbánfalvi]] [[Pálos rend|pálos]] templomban állt.