Tecudzsi Morohasi akkor kapta az első inspirációját a szótár megírásához amikor elutazott 1917-ben Kínába, kínait tanulni. Amikor próbálta keresni a szavakat a lehető legnagyobb ekkori kínai szótárakban akadályba ütközött, a KangxiKáisí ZidianDzsidíán-ban fellelhetőek voltak a kandzsik, mondatszerkezeteket viszont nem voltak benne, a Peiwen YunfubanPhüjonfuban诶问腹板( voltak mondat szerkezetek viszont nem volt hozzá magyarázat , a Dzsoungua Da Dzidiant pedig csak akkor publikálták. Morohasi önéletrajzában olvashatjuk hogy ’ a tanulásra szánt idejének a háromnegyedét azzal töltötte, hogy a jelek és mondat szerkezetek jelentését kereste.’ Úgy érezte ez az időpocsékolás elkerülhető lenne, ha létezne egy olyan szótár amely tartalmazná a jeleket és ahhoz tartozó különféle meghatározásokat. Amikor visszatért japánba már több mint 20 jegyzetfüzete tele volt írva kínai szavakkal es magyarázatokkal.
1925-ben Ippei SuzukiSzuzuki a TaisukanTájsukán kiadó elnöke megkérte Morohasit szerkesszen egy eddig még soha nem látott méretű kandzsi szótárt. Annak érdekében hogy kinyomtathassa ezt az óriási könyvet, rengeteg ritka karaktert kellett létrehozni, mert ilyen nem létezett. Az első kötet 1943-ban jelent meg, azonban az 1945-ös [[Szőnyegbombázás|Tokió-i bombázás]] elpusztította a különleges nyomlemezeket és betűtípusokat. A háború után Morosasi és szerkesztő társai rekonstruálták a szótárt a bizonyítékok alapján. Mivel nagy hiány volt a szakképzett kézművesekből , Suzuki meggyőzte MokichiMokicsi IshiitIsit ,hogy újra szerkesszék a szűkséges betűtípusokat. Az kötet 1955-ben, a végleges pedig 1960-ban. Morohasi elnyerte az „Order of the Chrysanthemum” nevű díjat 1957-ben, hozzájárulásaként a [[Sinológia|sinológiához]] és lexikológiához.
