„Anatta” változatai közötti eltérés

A buddhista ''anatta'' (páli) vagy ''anátman'' (szanszkrit) fogalmat a szútrákban főnévként és melléknévként is használják a jelenségekre, hogy azok éntől mentesek vagy nem-én természetűek. Vonatkozik minden dologra a makrokozmosztól a mikrokozmoszig, legyen az egy fizikai test vagy a kozmosz összessége. Vonatkozik ezen felül minden mentális mechanizmusra, amelyek állandóság nélküliek. A fogalom gyakran hangzik el a [[dukkha]] (tökéletlenség) és az [[állandótlanság|aniccsa]] (állandótlanság) fogalmak társaságában. Ezt a három kifejezésre gyakorta utalnak egyben úgy, hogy az [[Szankhára|összetett jelenségek]]: aniccsa, dukkha és anatta.

A szentírás egyik fejezetében GautamátBuddhát megkérdezi egy világi személy, hogy mit jelent az anatta: Szávatthiban. - Szerzetesek, a forma éntelen, az érzet éntelen, az észlelés éntelen, a késztetések éntelenek, a tudat éntelen. Így látva, a tanult nemes tanítvány elfordulást tapasztal a formától, elfordulást az érzettől, elfordulást az észleléstől, elfordulást a késztetésektől, elfordulást a tudattól. Elfordulást tapasztalva szenvtelen lesz. A szenvtelenségből fakadóan [tudata] megszabadul. Mikor megszabadult, megjelenik [benne] a tudás: megszabadult. Megérti: a születést elpusztította, a szent életet leélte, megtette, mit meg kell, nem maradt semmi több e létállapotra.”<ref>[http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:sn-22-14-hzs A Buddha Ujja - SN 22.14. Anattā Sutta (PTS: S III 21)]</ref>