„I. Izabella kasztíliai királynő” változatai közötti eltérés

(Link)
Még csak hat éves volt Izabella, amikor először felvetődött az, ki legyen az infánsnő férje. 1457. májusban IV. Henrik király találkozott az unokatestvérével, [[II. János aragóniai király|II. János]] (1398 – 1479) navarrai királlyal (1458-tól – szintén II. János néven – Aragónia királya, a [[Trastámara-ház]] aragóniai ágából származott). Ekkor a kiszemelt leendő férj a navarrai uralkodó kisebbik fia, [[II. Ferdinánd aragóniai király|Aragóniai Ferdinánd]] (1452 – 1516) infáns volt (aki később valóban Izabella férje lett). Három évvel később azonban fordulat következett be IV. Henrik és II. János kapcsolatában. 1460. április 4-én, a navarrai Tudela városában II. János navarrai (és immár aragóniai) király szövetséget kötött egy, egyes kasztíliai nemesekből alakult csoportosulással, amelynek élén Alfonso (Alonso) Carrillo de Acuña (1410 – 1482), Toledo érseke állt. Csatlakozott hozzájuk Juan Fernández Pacheco (1419 – 1474), [[Villena urainak, őrgrófjainak és hercegeinek listája|Villena]] őrgrófja (márkija), IV. Henrik korábbi kegyence (az érsek távolabbi unokatestvére). A szövetség IV. Henrik és az új kegyence, Beltrán de la Cueva (1435?; 1443? – 1492), [[Alburquerque urainak, grófjainak és hercegeinek listája|Alburquerque]] leendő hercege ellen irányult. A szövetkezők Izabella öccsét, Alfonz infánst akarták IV. Henrikkel szemben felléptetni. IV. Henrik erre válaszul II. Jánosnak az apjával szemben álló, nagyobbik fiát, [[IV. Károly navarrai király|Károlyt]] (1421 – 1461), Viana hercegét akarta támogatni, és felajánlotta a hercegnek Izabella kezét. Károly herceg azonban 1461-ben meghalt, a kasztíliai király elképzelése meghiúsult, és a még gyermektelen IV. Henrik elfogadta azt, hogy Alfonz legyen az örököse.
 
Még 1461 végén, avagy 1462 elején, IV. Henrik Izabellát és Alfonzt a királyi udvarba, Madridba hozatta, ahol – 1462. február 28-án – megszületett IV. Henriknek a leánya, [[I. Johanna kasztíliai királynő|Johanna]] (1462 – 1530) infánsnő, akinek az édesanyja a király második felesége, [[Portugáliai Johanna kasztíliai királyné|Portugáliai Johanna]] (1439 – 1475) királyné volt ([[Avis-ház]]). IV. Henrik a Cortest, a rendi gyűlést, az 1462. május 9-én, Madridban tartott ülésén, megeskettette arra, hogy Johanna infánsnő lesz az örököse. <ref>Pontosan hova került Izabella, arról megoszlanak a források, azonban az tény, hogy – 1461 szeptember-október táján – a király és Johanna királyné egyaránt Madridba mentek (Johanna infánsnő ott is született), ezért, valószínűleg, IV. Henrik ekkor a madridi udvarba hozatta Izabellát és az öccsét. Lásd: Nancy Rubin történésznek a források között megjelölt műve ötödik fejezetét, valamint ezt a tanulmányt: [http://www.ahlm.es/IndicesActas/ActasPdf/Actas10.1/07.pdf] - 2015. május 23.</ref>.
 
1462 – 1463 táján IV. Henrik és felesége [[V. Alfonz portugál király|V. Alfonz]] (1432 – 1481) portugál királlyal (Johanna királyné bátyjával) kívánták Izabellát összeházasítani, amit a még nagyon fiatal infánsnő határozottan visszautasított, azzal, hogy Kasztília nemeseinek beleegyezésével köthet csak házasságot. (IV. Henrik részéről ennek a házasságnak az ötlete 1464-ben is felmerült, ekkor Izabella találkozott is a portugál uralkodóval.)
 
Kasztíliában nagyon sokan Johanna nemző-apjának nem a királyt, hanem IV. Henrik kegyencét, Beltrán de la Cuevát tartották, ezért Johanna infánsnőt „La Beltraneja” néven emlegették. 1464. szeptember 26-a és 28-a között, Burgosban, a nemességnek a királlyal szemben álló része – köztük Carrillo toledói érsek, Alonso de Fonseca (1418 – 1473), Sevilla érseke, Rodrigo Alonso Pimentel (1441 körül – 1499), Benavente grófja (később hercege), Álvaro de Zúñiga (Estúñiga) y Guzmán (1410 körül – 1488) Plasencia grófja (később Arévalo hercege) – ezért szövetségbe (ligába) tömörült, és azt követelte a királytól, hogy Alfonz herceget hivatalosan tegye az örökösévé, mert Johanna „törvénytelen” gyermek. 1464. november 30-án, e nemeseknek a ligája, élükön már Juan Fernández Pachecóval, Villena márkijával, Cigales és Cabezón de Pisuerga között, megállapodtak a királlyal abban, hogy Alfonz infánst Asztúria hercegének, és így trónörökösnek nyilvánítja. Ezt IV. Henrik az 1464. december 4-én kiadott okiratával kihirdette, és Alfonzt - Izabellától elválasztva - kiadta Carrillo érseknek, Villena márkijának és társaiknak. IV. Henrik azonban, 1465. februárban, Medina del Campoban, a korábbi nyilatkozatát visszavonta. A király egyidejűleg úgy döntött, hogy Johanna királynőnek, a lányuknak, Johanna infánsnőnek, és Izabellának Madridból Segoviába kell költözniük. <ref>Vannak, akik már 1464 őszére teszik a Segoviába költözést.</ref>.
 
A király lépésére válaszul, 1465. június 6-án, Ávilában, a nemesi liga (többek között Carrillo érsek, Villena márkija, Benavente grófja, Plasencia grófja, Fadríque Enríquez (1393 körül – 1473), Kasztília admirálisa) Alfonz herceget „XII. Alfonz” néven Kasztília királyává kiáltotta ki. (Ezt az eseményt az utókor „ávilai bohózat” néven említi.) Kasztíliában három évig (1465 – 1468) tartó polgárháború tört ki, IV. Henrik támogatói és Alfonz hívei között.
1466-ban IV. Henrik, abból a célból, hogy ellenfelei táborát megbontsa, Izabella kezét felajánlotta Villena márki testvérének, Pedro Girón Acuña Pachecónak (1423 – 1466), a Calatrava Lovagrend mesterének. Az esküvőre való felkészülés jegyében, a király parancsára, Izabella már úton volt Segoviából Madridba, amikor a szintén oda tartó „vőlegény”, 1466. április 20-án, Villarrubia de los Ojosban, váratlanul elhunyt; Izabellának pedig vissza kellett térnie Segoviába.
 
A kasztíliai polgárháború legjelentősebb ütközetére 1467. augusztus 20-án, Olmedo városa mellett került sor, ez volt az úgynevezett második olmedói csata. IV. Henrik seregét – a király mellett – Beltrán de la Cueva, Pedro Fernández de Velasco y Manrique de Lara (1425 - 1492), Haro grófja, Pedro González de Mendoza (1428 – 1495), aki ekkor Calahorra püspöke volt, valamint a bátyja, Diego Hurtado de Mendoza y Suárez de Figueroa (1417 – 1479), Santillana márkija (később Infantado hercege is) vezérelték. Alfonz herceg seregét Carrillo toledói érsek, és Fonseca, a sevillai érsek vezette; a csata tulajdonképpen eldöntetlenül fejeződött be. Villena márkija, távol maradt az ütközettől, átállt IV. Henrik oldalára, ugyanis a király őt tette a Santiago Lovagrend mesterévé. Az ütközet után, 1467. szeptemberben (vagy októberben), Juan AriasÁrias de Ávila y González (Juan Arias Dávila /1436 körül – 1497/), Segovia püspöke, és testvére, Pedro Árias de Ávila y González (1430 – 1476) kapitány, akik korábban az uralkodó hívei voltak, cserbenhagyták IV. Henriket, megnyitották Segovia városát Alfonz hívei előtt (akik azonban nem tartották meg a várost). Mindenesetre Izabella, teljesen váratlanul, szabad lett, és hosszú évek után visszatérhetett az édesanyjához, Arévalóba. <ref>[http://www.reinacatolica.org/] - 2013. november 28.</ref>. Hasonlóképpen, ahovaévek hamarosanután, megérkezettIzabella találkozott az öccseöccsével is. <ref>Van olyan forrás, amely szerint Izabella már Segoviában, a szabadulásakor találkozott Alfonzzal. Lásd: [http://www.reinacatolicaahlm.orges/IndicesActas/ActasPdf/Actas10.1/07.pdf] - 20132015. novembermájus 2823.</ref>. A szemben álló felek hat hónapra fegyverszünetet kötöttek; ennek kezeseként Johanna királynénak Segoviából Fonseca sevillai érsek kastélyába (Alaejos) kellett költöznie.
 
A következő évben (1468) Izabella és Alfonz Arévalót elhagyták, a biztonságosabb Ávila városa felé tartottak; ez a város ugyanis IV. Henrik és Alfonz herceg harcában a herceget támogatta. Alfonz herceg azonban 1468. július 5-én, Cardeñosa településen, Ávila mellett, pestisben meghalt (bár voltak, akik azt állították, hogy a herceget megmérgezték).