„Partifecske” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a "wikicommons = Category:" → "wikicommonscat = " AWB |
a karvaly → karvaly (madár), egyéb apróság AWB |
||
45. sor:
Kisméretű [[rovarok]]at, [[levéltetvek]]et, [[hangyák]]at, vízi rovarokat és [[kérészek]]et zsákmányol. Vonuló madár. Főleg vizek környékén tartózkodik, a bő táplálékkínálat mellett ugyanis itt talál függőleges, omlásos partfalakat, ahová üreget vájhat. Nem kötődik szorosan a vizek közelségéhez, máshol is megtelepszik, ahol talál fészkelésre alkalmas agyagos, homokos, meredek falat. Így gyakoriak a partifecsketelepek az agyag- és homokbányák, kubikgödrök oldalán is. Néha egészen fura lakóhelyet is talál, mint például betonfalú árkok, patakok vékony vízlevezető csöveit. Ilyen csövek segítségével megtelepedésre is igyekeznek rávenni helyenként a partifecskét. A legmagasabb tengerszint feletti magasságban, 4500 méter körül, a [[Himalája|Himaláján]] jegyezték fel telepét.
A telepek nagysága változó, általában 100 körül van az elfoglalt üregek száma, de helyenként gyakoriak a több százas, sőt ezres nagyságrendű telepek. A Tiszán, ahol meglehetősen gyakori fészkelő, az átlagos telepmérete 158 pár, a legnagyobb tiszai telepe pedig ([[Tiszatelek|Tiszatelken]], amely egyben Európa legnagyobb ismert partifecsketelepe is) az [[1980-as évek|1980]]-[[2000-es évek]]ben stabilan 1500-2500 pár közötti nagyságú volt.<ref>[http://zeus.nyf.hu/~szept/partifecske/rip971.htm]</ref> A leghosszabb [[erdély]]i folyón, a [[Maros]]on végzett felmérések szerint 18 év leforgása alatt, 650 km-es szakaszon, a fészkek száma 4500 és 11000 között ingadozott. Gyakori eset, hogy a telepen egyes lyukakat társbérlők foglalják el: [[mezei veréb|mezei-]] és [[házi veréb]], [[gyurgyalag]], [[jégmadár]], [[seregély]], stb.
Az afrikai telelőterületekről hazai fecskéink közül legkésőbb, április derekán érkeznek.
Ragadozó madár ([[kabasólyom]], [[karvaly (madár)|karvaly]], [[héja]], [[gébicsfélék|gébics]]) közeledtekor a telep szinte minden tagja levegőbe emelkedik, rövid és éles "pritt" hanggal riasztva. A légi ragadozók közül jobbára csak a kabasólyom képes elfogni röptében egy gyengébben repülő vagy tapasztalatlan egyedet. Természetes ellenségei közé tartoznak a [[vörös róka|rókák]], amelyek képesek fölülről kiásni a fészeküregeket – melyeket valószínűleg hang alapján lokalizálnak –, a településekről elkóborolt [[macska|macskák]] pedig a fészkek előtt lesben állva, áldozataikra az üregek kijáratánál lecsapva gyérítik az állományt, elsősorban a lakott területek közelében, homokbányákban kialakult fészkelőtelepeknél. [[Kígyók]], [[patkány]]ok és [[menyétfélék]] is pusztíthatják a fészkelő állományt, elsősorban olyan fészkelőtelepeken, ahol a partfal előtt sok a növényzet vagy fagyökér, amelyeken (illetve amelyek takarásában) a zsákmányleső ragadozók könnyűszerrel feljuthatnak a fészeküreg bejáratához.<ref>http://www.mme.hu/napi-madarvedelem/csinald-magad-otletek/partifecske-koltoarok.html</ref>
== Szaporodása ==
63. sor:
|[[Fájl:Riparia riparia-Oeverzwaluw.jpg|bélyegkép|200px|egy odú bejárata]]
|[[Fájl:Riparia riparia-nest.jpg|bélyegkép|260px|és az egyszerű fészek, tojással]]
|[[Fájl:Riparia riparia MHNT.jpg
|}
70. sor:
== Védettsége ==
[[Magyarország]]on védett madár, eszmei értéke 50 000 [[forint]]. Homokkitermeléssel pusztítják a fészkelőhelyeiket, Afrikában a szárazság tizedeli meg az állományt.
== Források ==
| |||