Főmenü megnyitása

Módosítások

4 703 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
{{építés alatt}}
{{Zeneszerző infobox
|név = Anton Webern
|hangminta = <!-- A {{sl|hang}} sablon használata ajánlott! -->
}}
 
'''Anton Webern''' ([[Bécs]], [[1883]]. [[december 3.]] – [[Mittersill]], [[1945]]. [[szeptember 15.]]), osztrák zeneszerző és karmester.
 
A Bécsi Egyetemen 1902-06-ig filozófiát és zenetudományt tanult, utóbbit [[Guido Adler]] kollégiumában. 1904-08-ig [[Arnold Schönberg]] növendéke volt. Fiatalkori kompozícióit [[Richard Wagner (zeneszerző)|Wagner]] és [[Richard Strauss]] hatása alatt írta, ezeket a hatásokat 1908-ban írt ''Passacagliájában'' (Op.1) összegezte. A tizenkétfokú hangrendszer szabad használata után áttért a Schönberg által kifejlesztett szeriális technikára ''(Drei Volkstexte'' – 1924.). Bécsben aktív tevékenységet fejtett ki Schönberg és [[Avantgárd|avantgardista]] köre mellett. 1922-34 között a ''Munkás Szimfonikus Hangversenyeket'' vezényelte és munkásénekkarokat vezetett. 1927-től az [[ORF|Osztrák Rádióban]] is dirigált, majd lektorálási munkákat végzett az Universal kiadónál. 1933-ban kezdett tanítani. A második világháború vége felé a tiroli [[Mittersill]]ben keresett menedéket. 1945. szeptember 15-én, már a szövetséges megszállás idején, itt érte a halál, amikor az érvényben lévő kijárási tilalom ellenére, hogy alvó unokáit ne zavarja, a háza elé kilépve akart elszívni egy szivart, mire egy amerikai katona agyonlőtte.
 
Halála idején alig ismerték zenéjét, amely azonban az utóbbi negyedszázad alatt világszerte elterjedt: 1962-ben megalakult a ''Nemzetközi Webern Társaság''. A húszas években írt dodekafon művei (Három népi szöveg ''[(Drei Volkstexte]'', op. 17; Vonóstrió, op. 20) a zeneszerzői technikának arról a pontjáról indultak el, ahová Schönberg és [[Alban Berg|Berg]] érett művei megérkeztek. Webern azonban ennél is tovább ment, amikor a dodekafon szerkesztést szeriális struktúrává fejlesztette. Ez volt a leghatározottabb elfordulás a zeneszerzés múltjától, gyökeres szakítás az európai zene egész hagyományával. A [[szeriális zene]] rövid eszmevillanásokban történő, olykor alig érzékelhető, minden eddigi jelrendszernél tömörebb megnyilatkozása volt, ahol nemcsak a harmóniák rendjének kötöttsége bomlott fel, nemcsak a dallam folytonossága oldódott meg, de a hangszerek funkciója is minimális jelzések minimális időtartamára szorítkozott, és a hangmagasság regiszterei is rendkívüli gyorsasággal váltakoztak, így emelve ki a hallgatót a tér és idő stabil kereteiből. Az egyes hang hangzása és színe itt a zeneszerző műgondjának fő feladata ''(Klangfarbenmelodie)'', mert ezzel kell egy másodperc alatt kifejeznie mindazt az emocionális tartalmat, amit elődei olykor egy teljes tételen át közvetítettek. Ennek az elvnek következetes megvalósítása okozza Webern műveinek végletes rövidségét és érzékenységét.
 
== Életpályája ==
Anton Friedrich Wilhelm von Webern Bécsben született 1883 december 3-án. Apja köztisztviselőként dolgozott és a zenei tehetséget a kiválóan énekelő és jól zongorázó anyjától örökölte. Szüleik egyetlen életben maradt gyermeke volt. Fiatalkorának nagy részét [[Graz]]ban és [[Klagenfurt]]ban töltötte. Sosem használta középső neveit és a von előtagtól is megszabadult 1918-ban.
 
===Származása és tanulmányai===
A Bécsi Egyetemen 1902-06-ig filozófiát és zenetudományt tanult, utóbbit Guido Adler kollégiumában. 1904-08-ig [[Arnold Schönberg]] növendéke volt. Fiatalkori kompozícióit [[Richard Wagner (zeneszerző)|Wagner]] és [[Richard Strauss]] hatása alatt írta, ezeket a hatásokat 1908-ban írt Passacagliájában (Op.1) összegezte. A tizenkétfokú hangrendszer szabad használata után áttért a Schönberg által kifejlesztett szeriális technikára (Drei Volkstexte – 1924.). Bécsben aktív tevékenységet fejtett ki Schönberg és avantgardista köre mellett. 1922-34 között a Munkás Szimfonikus Hangversenyeket vezényelte és munkásénekkarokat vezetett. 1927-től az Osztrák Rádióban is dirigált, majd lektorálási munkákat végzett az Universal kiadónál. 1933-ban kezdett tanítani. A második világháború vége felé a tiroli [[Mittersill]]ben keresett menedéket. 1945. szeptember 15-én, már a szövetséges megszállás idején, itt érte a halál, amikor az érvényben lévő kijárási tilalom ellenére, hogy alvó unokáit ne zavarja, a háza elé kilépve akart elszívni egy szivart, mire egy amerikai katona agyonlőtte.
[[Fájl:Antonvonweberngedenktafel.jpg|bélyegkép|Emléktábla Webern szülőházán (Löwengasse 53., Bécs)]]
Webern őseiről keveset tudni. 1939-ben, amikor a [[Náci Németország|náci]] hivatalnokok a zeneszerzőt is rákényszerítették okmányainak beszerzésére kiderült, hogy nemesi származású családból (Weber Freiherr von Webern) származott, a [[Bolzano (település)|Bolzano]]-közeli [[Salorno|Salurnból]]. Édesapja, Carl von Webern (1850-1919) azonban már nem használta a nemesi címet ''(freiherr)'' és polgári foglalkozást választott: bányamérnök lett. E területen az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] egyik legtöbbre becsült elméleti és gyakorlati szakembere volt. Magabiztos, erőskezű családfő volt, akinek a művészetekhez ugyan nem volt érzéke, de művelt és olvasott ember lévén, gyermekeiből is tisztes polgárokat, képzett értelmiségieket akart nevelni. Az 1877-ben kötött házasságot Amelie Antonia Geerrel, egy gazdag [[mürzuschlag]]i hentes leányával. A házasságból három gyermek született, közülük másodikként az egyetlen fiú, a zeneszerző '''Anton Friedrich Wilhelm Webern''', 1883. december 3-án, [[Bécs]]ben.
 
[[Zongora|Zongoragoratanulmányait]], édesanyja irányításával, négyesztendős korában kezdte. Az iskolát is szülővárosában kezdte, de 1890-ben apját [[Graz]]ba nevezték ki bányafelügyelőnek, így ott folytatta tanulmányait. 1894-ben [[Klagenfurt]]ban telepedtek le. Itt ragadt az ifjú Webernre az az ízes vidéki beszédmód, amelyen később még legjobb barátai is szórakoztak. Itt kezdte el, 1895 táján, rendszeres zenei tanulmányait, [[Edwin Komauer]] vezetésével. Hivatalosan csak [[Zongora|zongorára]] és [[cselló]]ra tanította Webernt - rövidesen a klagenfurti amatőrzenekar gordonkaszólamában játszott -, de fokozatosan megismertette a [[zeneelmélet]]tel is. 1902 elején ismerte meg [[Gustav Mahler]] ''II. szimfóniáját'' is, amely megragadta, bár [[Richard Strauss]]ért akkor még jobban lelkesedett. Mesterének köszönhetően Webern már tizenhat éves korában alapos zeneelméleti képzettségre valló, technikailag szépen megoldott dalokat, csellódarabokat komponált. Első művei dalok voltak ''(Vorfrühling, Wolkennacht, Tief von fern, Wehmut,'' [[Richard Avenarius]] és [[Richard Dehmel]] szövegeire). Mesterének jóvoltából ismerte meg [[Hugo Wolf]] művészetét is, aki az ifjú Webern első példaképe lett. Mivel Wolf volt a [[Richard Wagner (zeneszerző)|Wagner-kultusz]] leglelkesebb [[ausztria]]i progagálója, így Webern életének következő nagy élménye természetesen Wagner munkásságának megismerése lett.
 
Az apa nem akart muzsikus-fiat, nem érezte őt elég tehetségesnek, viszont biztos kenyeret akart a kezébe adni, így mezőgazdasági technikumba iratta be, hogy azután megbízza birtokuk, a ''Preglhof'' vezetésével. Webern ennek ellenére már 1901-ben eldöntötte, hogy zenei pályára lép és [[karmester]] lesz belőle. 1902-ben Klagenfurtban leérettségizett. Sikerült meggyőznie apját zenei jövőjét illetően, aki megengedte, hogy a nyár folyamán [[Bayreuth]]ba utazzék. ''Első bayreuthi utazásom, 1902 augusztus'' címmel részletes naplót vezetett erről a fontos eseményről, megtűzdelve ''[[Parsifal (opera)|Parsifal]]'' és ''[[A nürnbergi mesterdalnokok]]'' kottaidézetekkel. Kapóra jött, hogy apját kinevezték miniszteri tanácsosnak és a család (a két lány közben férjhez ment) áttelepült Bécsbe. Apja úgy döntött, ha zenét akar tanulni, iratkozzék be az egyetemre, szerezze meg a [[filozófia]]i doktorátust.
 
Tanulmányait 1902 őszén kezdte el. Az egyetem zenetudományi intézetét [[Guido Adler]] vezette, nagy Wagner-rajongó, Mahler barátja, később [[Arnold Schönberg|Schönberg]] tisztelője. Már első egyetemi évei alatt rengeteget járt hangversenyre, operába. Aktív muzsikálásra vágyott. Előbb az Akadémiai Wagner Társaság kórusában énekelt néhány alkalommal, [[Felix Mottl]], [[Richter János]], [[Nikisch Artúr]] vezényletével. De legnagyobb élménye: Mahler keze alatt is muzsikálhatott. Csellótanulmányait Bécsben is folytatta, előbb [[Franz Schmidt]] zeneszerzőnél és gordonkaprofesszornál, majd a [[Konzertverein]] másodcsellistájánál, Josef Hašánál.
 
Év közben nem foglalkozott zeneszerzői terveivel, de a szünidőben azonban ezeknek szentelte idejét. 1904-ben azután döntő lépésre szánta el magát: [[Heinrich Jalowetz]] társaságában [[Berlin]]be utazott, azzal az elhatározással, hogy az akkor legtekintélyesebb német professzor, [[Hans Pfitzner]] zeneszerzés-növendéke lesz. Webern ismét Mahler – akiért őszintén rajongott - miatt változtatta meg tervét, ugyanis első találkozásukkor Pfitzner becsmérelni kezdte Mahlert, mire Webern nyomban felpattant és távozott. Visszatért Bécsbe, ahol Arnold Schönberg tanítványa lett, aki életének döntően új irányt adott.
Halála idején alig ismerték zenéjét, amely azonban az utóbbi negyedszázad alatt világszerte elterjedt: 1962-ben megalakult a Nemzetközi Webern Társaság. A húszas években írt dodekafon művei (Három népi szöveg ''[Drei Volkstexte]'', op. 17; Vonóstrió, op. 20) a zeneszerzői technikának arról a pontjáról indultak el, ahová Schönberg és [[Alban Berg|Berg]] érett művei megérkeztek. Webern azonban ennél is tovább ment, amikor a dodekafon szerkesztést szeriális struktúrává fejlesztette. Ez volt a leghatározottabb elfordulás a zeneszerzés múltjától, gyökeres szakítás az európai zene egész hagyományával. A [[szeriális zene]] rövid eszmevillanásokban történő, olykor alig érzékelhető, minden eddigi jelrendszernél tömörebb megnyilatkozása volt, ahol nemcsak a harmóniák rendjének kötöttsége bomlott fel, nemcsak a dallam folytonossága oldódott meg, de a hangszerek funkciója is minimális jelzések minimális időtartamára szorítkozott, és a hangmagasság regiszterei is rendkívüli gyorsasággal váltakoztak, így emelve ki a hallgatót a tér és idő stabil kereteiből. Az egyes hang hangzása és színe itt a zeneszerző műgondjának fő feladata (Klangfarbenmelodie), mert ezzel kell egy másodperc alatt kifejeznie mindazt az emocionális tartalmat, amit elődei olykor egy teljes tételen át közvetítettek. Ennek az elvnek következetes megvalósítása okozza Webern műveinek végletes rövidségét és érzékenységét.
 
== Művei ==