Főmenü megnyitása

Módosítások

 
===Mödlingi évek===
A mödlingi lakás fenntartása, a szaporodó család természetesen továbbra is Webern első számú kötelességévé tette a pénzkeresést. Édesapja 1919. augusztus 10-én, Klagenfurtban meghalt, az ő segítségére már nem számíthatott. Schönberg, aki lebeszélte őt a színházról, most, hogy a Magánelőadások szerény betanítói honoráriuma is megszűnt, mindent elkövetett növendéke és barátja érdekében. Állítólag ő vette rá [[Emil Hertzka|Hertzka]] igazgatót, hogy az [[Universal Edition]] kezdje végre megjelentetni Webern műveit. 1920-ban kötötték meg a szerződést, és az Universal az üzleti haszon minden reménye nélkül, hozzálátott a publikáláshoz. 1921 őszén Schönberg égisze alatt zeneszerzés-szemináriumot indítottak Bécsben, ahol Berg, Stein, Polnauer mellett Webern a vezénylést és az [[Opera (színmű)|operaszakot]] irányította volna. Webern mégis, minden jóindulat ellenére, immár négy gyermekével úgyszólván egyik napról a másikra élt. Szerény karmesteri javadalmazásokból (1921-1922: Bécsi Schubert-szövetség; 1921-1926: Mödlingi Dalárszövetség; 1922: a bécsi Koncerttársaság matinéi) és néhány magánnövendéktől származtak bevételei. A nyári szünidők különösen keservesek voltak. 1923-ban Schönberg levelekkel ostromolta külföldi mecénás ismerőseit Webern érdekében. A svájci [[Werner Reinhart]]nál meghallgatásra is talált; a segítségre Webern az op. 4-es dalok ajánlásával válaszolt.
 
Pedig a dirigens- és a zeneszerző-Webern lassan már nem volt ismeretlen név. 1921-ben a [[düsseldorf]]i Német Zenészünnepségen passacagliáját vezényelte, 1923. június 5-én Berlinben modern osztrák muzsikát dirigált, többek között Berg három zenekari darabja közül az első kettőnek ősbemutatóját. 1922-ben, [[Salzburg]]ban húsz órányi kortárs zenét játszottak, fesztiválszerűen, köztük az op. 5 Kvartett-darabokat is. Ennek folytatásaként született meg az IGNM: az ''Új Zene Nemzetközi Társasága'', amelynek fesztiváljain Webern művei rendszeresen szerepelnek majd. Az op. 5 a Havemann-kvartett révén Németországban és Dániában is feltűnést keltett; megszólalt Párizsban is, ahol Webern [[Stefan George|George-dalait]] is énekelték. A ''Passacaglía'' pedig valósággal divatba jött: 1923-ban Bécsben a nagytekintélyű [[Franz Schalk]] vezényelte, Párizsban [[Walther Straram]], játszották [[Bochum]]ban, tervezték és előadták [[Frankfurt am Main|Frankfurtban]], [[Oldenburg]]ban, sőt [[Chicago|Chicagóban]]. [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]], aki 1923 nyarán interjút adott [[Mohácsi Jenő]]nek - valószínűleg a Salzburgban hallott op. 5-ös Kvartett-darabok és a kottában megszerzett op. l-es Hegedű-zongora darabok hatása alatt - mondta a következőket: „A modern német muzsikusok közül főként Arnold Schönberget és talán még Anton Webernt találom különösen figyelemre méltónak, illetőleg ők ketten azok, akiknek muzsikáját szeretem."
 
Webern negyvenedik-ötvenedik esztendeje között érte el művészetének csúcsát. Karmesteri tehetsége, saját zenéje, tanári talentuma sem előtte, sem utána nem hozott számára ennyi elismerést. Jellemző azonban, hogy ez az elismerés csak Webern életének parány-méreteivel mérve volt siker, s számára ezek is keserű esztendők maradtak.
 
Amióta letelepedett Bécs elővárosában, Mödlingben, de különösen 1922-1923-tól, lassan ismert nevű dirigense lett az osztrák főváros szimfonikus- és kórushangversenyeinek. Alban Berg szerint Mahler után Webern volt a legnagyobb dirigens. A próbákon Webern mindig túl sokat magyarázott és beszélt a megvilágítás érdekében. A zenekari tagok nem szívlelték ezt a gondolkodásmódjuktól idegen módszert. Ő rendszerint nem vette észre, ha emberei, bár jóindulatúan, kinevették. Képtelen volt szigorúan és határozottan megfegyelmezni a zenekart. A próbák nehézségei ellenére az előadások nagy hatást keltettek. Erejéhez mérten mindenki a legtöbbet adta; az előadás alatt Webern vezénylésmódja és gondolatainak átsugárzása is hatásosabbá vált, még ha (természetesen öntudatlan, nem begyakorolt) gesztusai eltúlzottan eksztatikusnak tűntek is. Bár soha nem vezényelt partitúra nélkül, az előadásra kerülő mű minden [[Kottaírás|kottafejének]] ismerője, ura volt. A vezénylés hihetetlen fizikai és szellemi megerőltetés volt számára. Kivált ha saját műveit dirigálta, annyira felőrölte erejét, hogy a koncert végén sápadtan es kimerülten hagyta el a dobogót. Webern korábbi karmesterkedési idejéhez képest, amikor operetteket vezényelt, ebben az időszakban elvezényelhette mindazon műveket, amelyekről korábban csak álmodozni mert. Az előadások zöme a bécsi ''Arbeiter-Sinfoniekonzerte'' (Munkáshangversenyek) keretében szólalt meg, nagyon szerény próbalehetőségek közepette. 1922 őszétől Webern rendszeresen dirigált ezeken a Munkáskoncerteken, amelyeknek irányítója, [[David Josef Bach]], baráti bizalommal rábízta a műsorok összeállítását is. Webern munkáshallgatóival nem az olcsó, népszerű, „könnyen érthető" zenét akarta megismertetni, hanem egyrészt az európai hagyomány klasszikusait, [[Johann Sebastian Bach|Bachot]], a bécsi klasszikus triászt, [[Franz Schubert|Schubertet]], [[Johannes Brahms|Brahmsot]], valamint a kortársak közül Mahlert, Schönberget (saját műveit azonban úgyszólván soha nem vezényelte munkáshallgatóinak).
 
Külföldi turnéi közül a legjelentősebbek a [[london]]i [[BBC]] meghívásai voltak, ahol egykori növendéke, Edward Clark egyengette útját (neki szól a ''Musikalisches Opfer'' azaz ''Zenei áldozat'' című [[fúga]] hangszerelésének ajánlása). 1926. június 22-én a zürichi IGNM (Új Zene Nemzetközi Társasága) fesztiválon hét próba után op. 10-es Öt zenekari darabját dirigálta, s tíz próbát szánt Schönberg ''Fúvósötösének'' betanítására. (1924-ben a [[donaueschingen]]i fesztiválon hallgatója volt az op. 9 és 14 előadásának.) 1929. december 18-án, Berlinben op. l-es Passacagliáját vezényelte, 1932-ben [[Barcelona|Barcelonában]] dirigált és találkozott végre az 1926 óta Berlinben élő Schönberggel. 1927-től az osztrák rádióban időnként vezényelhetett, 1930-tól lektorként is kapott ott munkát. Néhány évig zeneelméletet oktatott a Zsidó Hitközséghez tartozó vakok intézetében.
 
===A német megszállás idején===
 
== Művei ==