„Anton Webern” változatai közötti eltérés

5 876 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
 
===A német megszállás idején===
[[Fájl:WP Alban Berg.jpg|bélyegkép|[[Alban Berg]]]]
Webern „sikerei“ kevésnek bizonyultak a hattagú család szolid eltartásához, a gyerekek iskoláztatásához. Ezért ismételten felmerült az Ausztriából elköltözés gondolata. [[Németország]] elsősorban azért vonzotta, mert ott mégis többet játszották műveit, mint otthon, illetve szempont volt az is, hogy Webern idegen nyelveket nem beszélt. A Webern-család mégis Ausztriában maradt. A mödlingi otthont 1932-ben megpróbálták felcserélni bécsi lakásra, de ősztől ismét visszaköltöztek és a Mödling melletti [[Maria Enzersdorf]]ban béreltek kertes házrészt.
 
Családján kívül csupán néhány régi barát, Schönberg idejéből ismert kolléga színesítette Webern életét. 1926-ban ismerte meg a költő és festő [[Hildegard Jone]]t és férjét, a szobrász [[Josef Humplik]]ot. Webern (alapjában Schönberg metódusát követő) tanító tevékenységéről keveset tudni. Biztosan tőle tanult a zeneszerzővé lett [[Ludwig Zenk]] (legkedvesebb tanítványa), [[Leopold Spinner]], [[Julius Schloss]], [[Humphrey Searle]], [[Karl Amadeus Hartmann]], a karmester [[Hans Swarowsky]] és [[Karl Rankl]], a zongorista [[Richard Hauser]], [[Peter Stadlen]], azután [[Frederick Dorian]] , [[Willi Reich]], [[Moritz Kaplan]], stb. Schönberg után az ő növendéke is volt [[Hanns Eisler|Eisler]], [[Erwin Ratz]], stb. 1924-ben és 1931-ben Webern elnyerte Bécs város díját. Harmincnyolc éves korában, 1931. április 13-án, Bécsben tartották élete első szerzői estjét.
 
1933. január 30-án még csak Németországban jutott uralomra [[Adolf Hitler|Hitler]] [[Nácizmus|náci rendszere,]] és ott is lépésről lépésre terjesztette ki diktatórikus fennhatóságát a szellemi élet, a művészetek egyes ágazataira. Sok, Németországon kívül élő németajkú egy ideig nem is tudta futó puccskísérletnél többre vélni az eseményeket. Jelentős változás állt be Webern életébe, amikor a betiltott [[Németország Szociáldemokrata Pártja|szociáldemokrata párttal]] együtt megszüntek a munkáskoncertek is. A zeneszerző élete így egyre nehezebb lett, ami lassú összeroppanásához vezetett. Ezt tetőzte, hogy 1935. decemberében elhunyt közeli barátja [[Alban Berg]]. Schönberg már 1933 ősze óta az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] élt. 1935 júniusában maga helyett Webernt ajánlotta a [[New York]]-i [[Juilliard School]] tanári állására - eredménytelenül. Egyébként nem tudni, nyelvi nehézségei, családja miatt vállalkozott volna-e a kivándorlásra. Senki sem hívta, így nem tudni pontosan miért nem emigrált külföldre. 1934-1935-ben még vendégszerepelt a BBC-ben és a Berg halálát követő napokban Barcelonában vezényelt, 1936-ban Svájcban, [[Winterthur]]ban. Az [[Anschluss]] előtt néha még játszották műveit Bécsben, az op. 27-es ''Zongoravariációkat'' itt mutatta be 1937. október 26-án egyik pianista-növendéke, [[Peter Stadlen]]. 1936-1938 között az Universal még megjelentette egy-egy opuszát (op. 23, 27, 26). Rendszeres állása azonban már alig volt (1939 szeptemberéig alkalmilag foglalkoztatta a bécsi Rádió), tanítványa olykor egy sem akadt. Sok szabad ideje maradt és így elég rendszeresen dolgozhatott, a komponálás most már nemcsak a szünidőben haladt előre: a munkába temetkezett. 1935 és 1943 között, legfeljebb néhány hónapos megszakítással, folyamatosan alkotta 26-31-ig terjedő opuszainak sorát.
 
1938. március 12, az Anschluss új helyzetet teremtett. Ettől kezdve nem játszottak Webern-művet [[Ausztria|Ausztriában]]. E tény körül nem minden világos. Kétségtelen, hogy Webern zenéjét is a „kultúrbolsevik“, „zsidóbarát“, „elfajzott“ művészetek közé sorolták. Néhány barátja szerint betiltották zenéjét. Határozott letiltás jogi-rendőrségi dokumentuma azonban eddig nem bukkant fel. Persze műveinek leghűbb német és osztrák előadói a nácik elől már külföldre menekültek és valószínűleg egyszerűen azért nem tiltották le, mert nem is akarta, nem is merte és nem is tudta előadni senki. Az például bizonyos, hogy a náci felügyelet alá vont Universalnál Webern nem került hivatalos fekete listára - csak éppen nem adták ki újabb műveit. Viszont a néhány régebbről ottmaradt kiadói embernek köszönhette, hogy 1941-től lektori, korrektori és zongorakivonat-készítői megbízásokat kapott, hogy legalább éheznie nem kellett.
 
1939-ben a londoni Boosey&Hawkes kiadó jelentette meg op. 28-as új ''Vonósnégyesét''. A londoni kiadónál régi kollégája, [[Erwin Stein]] próbálta támogatni, többi művének kiadására mégsem került sor. A háború szétszórta, javarészt Amerikába vitte barátait, művének propagálóit. Külföldön művei jelentős sikereket arattak. Közülük a legjelentősebb a londoni IGNM-fesztiválon a ''Das Augenlicht'' (Szemünk világa) op. 26 ősbemutatója volt 1938. július 17-én. Az óriási Queenshallban igazi sikert aratott a kompozíció. Még az évben a Trakl-dalok és a Szimfónia is előadásra kerültek Angliában. Ugyancsak 1938-ban, a Coolidge-alapítvány segítségével, az új ''Vonósnégyes'' bemutatójára is sor kerülhetett, az Egyesült Államokban. 1937. május 17-én, Párizsban [[Harsányi Tibor]]ék játszották a ''Szaxofon-kvartettet''. Régi barátjának és mecénásának, Werner Reinhartnak köszönhetően 1940 februárjában Winterthurban [[Erich Schmid]] a ''Passacagliát'' vezényelte, Baselben pedig dalaiból adtak elő. Webern 1943. február végén utazott Svájcba. A hatvanadik születésnapja tiszteletére, 1943. december 5-én, Baselben rendezett ünnepi Webern-esten már nem vehetett részt.
 
===Utolsó évei===
 
== Művei ==