„Anton Webern” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
103. sor:
1945. március 31-én, húsvét hetében menekültek el. Két lánya, Christine és Maria már Mittersillben voltak, legidősebb lánya, Amalie is oda készült. Egy kis házban zsúfolódott a család. A visszavonuló náci csapatok a szárnyvonal mentén fekvő Mittersillen vonultak át. Hazakerült Webern katona veje, Günther Waller is. Ő csúszott át az amerikai-szovjet vonalon és hozta meg a hírt, hogy Webern otthonát feldúlták, kirabolták. A gyerekek nem merték apjukkal közölni a hírt. A nyárra nem mozdultak el az amerikai zónába tartozó Mittersillből. Itt érte Webernt júliusban [[Alfred Schlee]] levele, amelyben tudatta vele, hogy az Új Zene Nemzetközi Társaságának újjáalakított osztrák szekciója őt választotta elnökének. 1945. szeptember 15-én este Webern átsétált a közben más lakásba költözött Christinéhez. Együtt vacsorázott a család. Vejéhez, Mattihoz egy amerikai katonai járőr állított be. (Az egyik magyarázat szerint feketepiaci üzletelése miatt keresték, a másik szerint politikai múltja miatt.) A házon kívül katonák álltak. Már sötét volt, amikor kilenc körül Webern kilépett a ház elé, hogy kinn gyújtson szivarjára, ne zavarja a füsttel a kisbabát. Nyolc után kijárási tilalom volt. Néhány lépést tett, rágyújtott és akkor egy amerikai katona háromszor belelőtt. Betántorgott a házba, meghalt. Vejét, lányát letartóztatták, a holttestet is magukkal vitték. Csak napok múltán temethette el felesége. Az amerikai katona utólag azzal védekezett, hogy önvédelemből lőtt, megtámadták, vasrúddal inzultálták. Állításának hamissága a tárgyaláson beigazolódott. A kisvárosban helyezték örök nyugalomra.
==
1911-ben hallotta először [[Adolf Loos]], 1914-ben pedig [[Kari Kraus]] egyik előadását; [[Rainer Maria Rilke]] és a német [[Stefan George |Stefan George]] verseiről csak Schönbergnél hallott, [[Gerhard Hauptmann]]-kötetet 1912-ben olvasott először. Ők voltak azok, akik – Schönberg mellett – hatással voltak művészetére. Schönberg kiváló zeneszerzéstanár volt, akinek minden szavát, minden új kompozícióját kinyilatkoztatásként fogadták növendékei, a nála töltött inaséveket követő mesterségbeli „felszabadulás" után is. Webern nemhogy nem volt kivétel, de talán egyik legszenvedélyesebb követője lett Schönbergnek.
Webern első művészi szakaszának a kezdete 1899 volt, amikor megírta első dalait, viszont 1904 nyarán amikor felvázolta az ''Im Sommerwind'' (Nyári szélben) partitúráját egy új korszak nyílt zenei életében és ez már Schönberg tanításának jegyeit mutatja. E második korszak végét a [[Maurice Maeterlinck]]-szövegre tervezett ''Alladine és Palomides'' operavázlat jelentette 1908-ban, amikor Schönberg és Webern útjai szétváltak. A második szakaszból rengeteg vázlat ismert, s ezek valószínűleg iskolai feladatok voltak.
Az életmű történetében az 1911-1914-es évek rövidsége és a kompozíciók kis száma ellenére is feltétlenül önálló periódus: Webern mikrokompozícióinak korszaka. Három opuszba elrendezett 14 apró tételnyi muzsika jelent meg mindössze ebből az időszakból. Csaknem még egyszer ennyi tételből válogatta őket össze, rendezte őket utólag opuszokba. Az op. 9 ''Hat bagatell vonósnégyesre'' 1911 augusztusában még négytételes ''Vonósnégyes'' volt (ma II-V. bagatell), amelyekhez 1913 nyarán 3 további darabot írt (a középsőt, amely saját szövegére írott ének-kvartett darab volt, nem jelentette meg). Az op. 10 öt zenekari darab is lassan körvonalazódott: 1911-ben ''7 kamarazenekari darab'' készült el (köztük a ma ismert I. és IV. tétel), 1913-ban pedig a II., III. és V. darab, sőt még egy ''O sanftes Glühn der Berge'' (Ó hegyek szelíd izzása) szövegű, az op. 10-hez hasonló kamarazenekari kíséretű dal is. A korszakot lezáró op. 11 ''Három kis cselló-zongoradarab'' (1914) mellett ugyanabban az esztendőben papírra vetett egy 4 kéziratoldalnyi terjedelmű cselló-zongora szonátát.
Művészetének történetében az 1924-es év választóvonalat jelent. Szakít a vokális művek sorával és Schönberg ''Kompozíció 12 egymásra vonatkoztatott hanggal'' technikájának hatására stílust vált. Élete végéig ezzel a módszerrel komponált. Az új technika elsajátítása figyelembe végével, az 1924-1934 között alkotott kilenc opusz elég világosan három fejlődési szakaszra bomlik. Az első (a „12 vokális esztendő“ befejező akkordja), vokális darabokkal, a 17-től 29-ig terjedő opuszokkal, a technika megtanulásának stádiuma. A második fejezet három hangszeres darab, az op. 20-22: közös vonásuk, hogy kéttételesek, jelentőségük pedig az, hogy bennük egy minden tekintetben új, nagylélegzetű Webern-stílus születik. A harmadik fejezet — a 23-25-ös számú opuszok — háromtételes kompozíciókat ad, vokálist, hangszerest vegyesen. Webern, gyors léptekkel, tételről tételre sajátítva el Schönberg metódusát, majd nyomban továbbfejleszti azt.
Webern negyvenedik-ötvenedik esztendeje között érte el művészetének csúcsát. Karmesteri tehetsége, saját zenéje, tanári talentuma sem előtte, sem utána nem hozott számára ennyi elismerést. Jellemző azonban, hogy ez az elismerés csak Webern életének parány-méreteivel mérve volt siker, s számára ezek is keserű esztendők maradtak.
=== Művei opusz számmal ===
* Op. 1, ''Passacaglia'' zenekarra (1908)
| |||