Főmenü megnyitása

Módosítások

a
[[August Heisenberg]] szerint a [[Bizánci Birodalom]] a ''görög nép római állama, amely kereszténnyé lett''. A késő ókor és a [[középkor]] folyamán a görögök lakta terület lett a klasszikus ókori civilizáció örököse, majd továbbadója egész [[Európa]] számára. A görögök a Római Birodalom kettéosztása, majd a [[Nyugatrómai Birodalom]] összeomlása után kerültek ebbe a pozícióba. [[Konstantinápoly]] vezető szerepe akkor kezdődött, amikor [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] ide, a régi görög gyarmatvárosba, [[Konstantinápoly|Büzantionba]] helyezte a birodalom fővárosát.
 
A birodalom korai szakaszát ([[324]]–[[610]]) Nagy Konstantin és [[I. Justinianus bizánci császár|I. Justinianus]] alakja fémjelzi. A római tradíció folytatóiként ekkor a birdodalombirodalom határainak védelme, ill. a birodalom helyreállítása volt a céljuk. Ugyanekkor vált először szabadon gyakorolható, majd államvallássá a kereszténység, s rengeteg belső konfliktus származott a doktrinális különbségekből ''(eretnekségek)'', végül sikerült rögzíteni az [[ortodox kereszténység|ortodox]] doktrínát..
 
A középső bizánci éra ([[610]]–[[867]]) első részében külső támadások érték a birodalmat a [[perzsák]], [[longobárdok]], [[avarok]], [[Szláv népek|szlávok]], [[bolgár-törökök]] és [[arabok]]) részéről. Ezek a támadások nem korlátozódtak a határterületekre, hanem a belső területeket, sőt a fővárost is fenyegették. Végül a támadók nem is hagyták el a birodalom területét, hanem benne megtelepedve, Bizánccal ellenséges új államokat hoztak létre. A belső és külső körülmények a birodalom szerkezetének átalakulásához vezettek. Beteljesedtek az előző korszakban elindult folyamatok, bekövetkezett a szabad parasztok túlsúlya, elterjedtek a katonai birtokok, létrejött a [[théma]]-rendszer. A kormányzat és a társadalom eltéveszthetetlenül göröggé vált, a [[képrombolás|képromboló mozgalom]] után az [[ortodox kereszténység|ortodoxia]] helyreállítása pedig sikeres térítő akciókat tett lehetővé a szomszéd népek körében. amivel bizánci kulturális befolyás alá vonták őket. Ebben az időszakban a birodalom területileg és gazdaságilag visszaesett, elveszített gazdag területeket, de nagyobb kulturális, nyelvi és dogmatikai homogenitásra tett szert.
A [[8. század]]tól kezdve a birodalom kezdett magához térni az egymás követő inváziók sokkjából és megkezdődött Görögország visszafoglalása. [[Szicília|Szicíliából]] és [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiából]] görög telepeseket hoztak be, a szlávokat pedig vagy kiszorították, vagy asszimilálták. A [[9. század]] közepére Görögország görög volt megint, városai ismét fejlődni kezdtek a nagyobb biztonság és a hatékony központi ellenőrzés következtében.
 
Egy újabb válságos időszak után a 11. és 12. században a Komnénosz-császárok, [[I. Elek]], [[II. János bizánci császár|II. János]] és [[I. Mánuel bizánci császár|I. Mánuel]] határozott uralma alatt Görögország virágzott. A kutatások szerint a vidéki gazdaság jelentősen fejlődött, a népesség nőtt és nagy területeket vontak mezőgazdasági művelés alá. A növekvő népsűrűség a városok ([[Athén]], [[Szaloniki|Thesszaloniké]], [[Thébai]], [[Korinthosz]]) újjászületéséhez vezetett. Mindez vonzotta a [[Velencei Köztársaság|velenceieket]], s a fejlődő kereskedelem további növekedéshez vezetett. A velenceiek aktív kapcsolatot létesítettek Görögország, a [[Szent FöldSzentföld]], [[Egyiptom]] és a nyugat között. Ez a két évszázad a [[bizánci művészet]] aranykora volt.
 
A [[negyedik keresztes hadjárat]]tal [[1204]]-ben kezdődik a késő bizánci periódus. Ekkor e keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt. A görögök története során ekkor vesztették el először a várost, ami a kicsiny területű [[Latin Császárság]] központja lett. A többi görög területen a [[Nikaiai Császárság]], a [[Trapezunti Császárság]] és az [[Epiruszi Despotátus]] osztozott. A latin uralom meghatározóan befolyásolta a bizánci fejlődést, a [[feudalizmus]] elemei beszivárogtak a bizánci életbe. [[1261]]-ben megdőlt a Latin Császárság és a nikaiai császár visszaköltözött Konstantinápolyba.