Főmenü megnyitása

Módosítások

a
A [[8. század]]tól kezdve a birodalom kezdett magához térni az egymás követő inváziók sokkjából és megkezdődött Görögország visszafoglalása. [[Szicília|Szicíliából]] és [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiából]] görög telepeseket hoztak be, a szlávokat pedig vagy kiszorították, vagy asszimilálták. A [[9. század]] közepére Görögország görög volt megint, városai ismét fejlődni kezdtek a nagyobb biztonság és a hatékony központi ellenőrzés következtében.
 
Egy újabb válságos időszak után a 11. és 12. században a Komnénosz-császárok, [[I. ElekAlexiosz bizánci császár|I. Alexiosz]], [[II. János bizánci császár|II. János]] és [[I. Mánuel bizánci császár|I. Mánuel]] határozott uralma alatt Görögország virágzott. A kutatások szerint a vidéki gazdaság jelentősen fejlődött, a népesség nőtt és nagy területeket vontak mezőgazdasági művelés alá. A növekvő népsűrűség a városok ([[Athén]], [[Szaloniki|Thesszaloniké]], [[Thébai]], [[Korinthosz]]) újjászületéséhez vezetett. Mindez vonzotta a [[Velencei Köztársaság|velenceieket]], s a fejlődő kereskedelem további növekedéshez vezetett. A velenceiek aktív kapcsolatot létesítettek Görögország, a [[Szentföld]], [[Egyiptom]] és a nyugat között. Ez a két évszázad a [[bizánci művészet]] aranykora volt.
 
A [[negyedik keresztes hadjárat]]tal [[1204]]-ben kezdődik a késő bizánci periódus. Ekkor e keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt. A görögök története során ekkor vesztették el először a várost, ami a kicsiny területű [[Latin Császárság]] központja lett. A többi görög területen a [[Nikaiai Császárság]], a [[Trapezunti Császárság]] és az [[Epiruszi Despotátus]] osztozott. A latin uralom meghatározóan befolyásolta a bizánci fejlődést, a [[feudalizmus]] elemei beszivárogtak a bizánci életbe. [[1261]]-ben megdőlt a Latin Császárság és a nikaiai császár visszaköltözött Konstantinápolyba.