„Sylvester János” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Nyelvtana: + kép |
→Nyelvtana: + jegyzetek |
||
11. sor:
Sylvester János az első magyar nyelvtan szerkesztője, a magyar nyelv tudatos művelője volt.<ref name=lexikon/> Vele kezdődik a magyar nyelvtantudomány és a törekvés az egységes [[magyar helyesírás|helyesírásra]].<ref name=arck>{{CitLib |cím=A magyar irodalom arcképcsarnoka |szerző=Hegedüs Géza |fejezetcím=Sylvester János |url=http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/sylvester.htm |év=1995 |kiadó=Trezor |hely=Budapest |isbn=963 7685 55 3}}.</ref>
Sylvester helyesírása a következő módon tér el a maitól:<ref name="Bartók-30.o.">{{harvnb|Bartók|2006|loc=30-34. o.}} = {{harvnb|Sylvester|1539|loc=6-10. fakszimile-o.}}</ref><ref>{{href|Varjas-tanulmány|| {{harvnb|Varjas|1960|loc=[http://mek.oszk.hu/06900/06987/pdf/00kisero.pdf Kísérő tanulmány], 22-23. o.}} }}</ref>
{| {{széptáblázat}} style="text-align:center;"
26. sor:
| Ma
| á || c<ref>{{harvnb|Bartók|2006|loc=68. o.}} = {{harvnb|Sylvester|1539|loc=32-33. fakszimile-o.}}: ''halgaccz'', ''ßereccz''; {{harvnb|Bartók|2006|loc=92. o.}} = {{harvnb|Sylvester|1539|loc=45. fakszimile-o.}}: ''halgacćz'', ''ßerecćz''.</ref> dz<ref name="Bartók-112.o."/> || cs
| é<ref>Eloszlanak a vélemények az ''ę'' és ''ê'' (vagy ''è'') közötti esetleges különbségről: bár mindezekből ''é'' lett a mai nyelven, egyesek úgy tartják, hogy [[Magánhangzó#A nyíltság szerint|zárt]] (''ë'', ''é(j)'') a Sylvester leírása szerint az ''e'' betűtől különböző ''ę'', és hogy az ''ê'' [[kúpos ékezet]], ahogy más magánhangzókon is, csupán a nyílt ''e'' hosszúságát jelöli (''ee''), miközben mások viszont úgy gondolják, hogy az ''ę'' a hosszú nyílt ''e'': {{harvnb|Varjas-tanulmány||p=22-24}}.</ref> || gy || g
| i í ||colspan=2| j
| ij<ref>{{harvnb|Bartók|2006|loc=91., 94., 97-98. o.}} = {{harvnb|Sylvester|1539|loc=44-46. fakszimile-o.}}: ''tanii̢t''.</ref> || ji<ref name="Bartók-36.o."/>
43. sor:
</small>
Ez a helyesírás nem jelöli a hosszúságot a magánhangzóknál, a rövid változattól másképp hangzó ''á'' és ''é'' kivételével.<ref>[[Diakritikus jel|Makron]] (vonal) vagy [[kúpos ékezet]] néha más betűkön is jelzi a hosszúságot: ''î'' (''ī''), alkalomadtán ''ô'', ''n̄'' (=''nn''): {{harvnb|Varjas-tanulmány||p=22-24}}.</ref> A mássalhangzók hosszúságát pedig a mai helyesíráshoz hasonlóan a betű kettőzésével,<ref name=az>Kivéve a mindig ''az''-nak írt határozott névelő után, bár akkoriban például ''af farkas'' volt a kiejtés: {{harvnb|Varjas-tanulmány||p=21}}, és {{harvnb|Bartók|2006|loc=54. o.}} = {{harvnb|Sylvester|1539|loc=24. fakszimile-o.}}</ref> [[digráf]] esetén az első betű [[diakritikus jel]] nélküli kettőzésével jelöli (például ''iecćziſit'' = jeddzísít „jegyzését”<ref name="Bartók-112.o.">{{harvnb|Bartók|2006|loc=112. és 117-118. o.}} = {{harvnb|Sylvester|1539|loc=48. és 51. fakszimile-o.}}: ''iecćziſit'', ''iecćzi''.</ref>).
Észrevehető ezen az utóbbi példán, valamint sok hasonló példán (''feijr'' = fejír „fejér”,<ref name="Bartók-36.o.">{{harvnb|Bartók|2006|loc=36. o.}} = {{harvnb|Sylvester|1539|loc=12. fakszimile-o.}}: ''feijrb'', ''feijr''.</ref> ''ßotiuoͤk'' = szótivök „szótövëk”,<ref name="Bartók-30.o."/> stb.), hogy Sylvester az ifjúkora erősen i-ző nyelvjárását írja le és használja következetesen még az eltérő sárvári magyar nyelvi környezetben is:<ref name=arck/> nem célja a magyar nyelv egységesítése.
| |||